Advent 2. vasárnapja.
2017
Bevezetés
Minden évben, advent második vasárnapjának
evangéliumában Keresztelő Szent János, Izaiás prófétától vett szavakkal, arra
buzdít bennünket, hogy „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A
völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen
egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá”. A nagy „Előfutár”, más létsíkba
lépve, azt kéri tőlünk, hogy készítsünk utat, lelki értelemben, Jézus és
köztünk, illetve a meglevő utat gondozzuk. A lelkiismeretvizsgálatkor azt
kérdezzük meg magunktól, hogy a Jézushoz vezető utunkon mik a hegyek, mik az
akadályok? Mik a völgyek, mik a hiányok? Mik azok, amik görbévé teszik utunkat?
Kirie
litánia
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a
Hozzád vezető utunkon sokszor nem eltávolítottuk, hanem akaratlanul is halmoztuk
az akadályokat. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a
Hozzád vezető utunkon sokszor inkább mélyítettük a szakadékot, mint
feltöltöttük volna azokat. Krisztus kegyelemezz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy
nem járunk mindig az egyenesuton. Uram irgalmazz!
Irgalmazzon
Evangélium
után
Tudjuk, hogy a 70 éves babiloni fogságból
hazatérő választott nép csak sivatagon át tudott visszajutni hazájába. A sivatagi
szél azonban járhatatlanná tette az ösvényeket. Hegymagasságúra torlaszolta a
homokdombokat, kimélyítette a szakadékos völgyeket.
Ezért a nép vezetői követeket küldtek a
pusztai beduinokhoz, hogy útmunkásokat toborozzanak. A követek hangos kiáltozással
gyűjtöttek útkészítőket. A csoportvezetők dirigáltak: „Minden hegyet hordjatok
le, minden völgyet töltsetek fel. Ami görbe, legyen egyenessé!”
Ebből a helyzetből egy más létsíkba
átlépve, a próféta a jövőbe nézve meglátja és meg is jövendöli, hogy az Úr
egyszer majd, miként a babiloni fogságból, úgy a bűn rabságából is kivezeti
népét. Eljön, megváltja népét, s magát az egész emberiséget. Ezen eljövetelekor
is utat kell készíteni számára. Természetesen ekkor nem fizikai, hanem lelki
értelemben.
Zakariás főpap, nem önmagától, hanem isteni
sugallatra mondotta fia születésekor: „Te pedig, gyermek, a Magasságbeli
prófétája leszel: Az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját, S az üdvösség
ismeretére tanítsad népét, mely a bűnök bocsánatában van." És azzá is
lett! Mint a Magasságbeli prófétája szólítja fel az embereket, hogy építsék azt
az utat, melyen megérkezhet hozzájuk az Úr.
A mai evangéliumi szakaszban ezért van az
útépítésnek profetikus lelki tartalma. Ezért kell foglalkoznunk ma a lelki útépítéssel.
Ki tagadhatná, hogy jelenlegi világunkban hiányoznak, illetve tönkrementek azok
az utak, amelyek biztosítanák az embernek Istennel való összeköttetését.
Számos olyan keresztényellenes szerveződés,
s mozgalom van, amely a kezében lévő médiumok által azt sulykolja az emberek
tudatába, hogy kereszténység utáni korban élünk és nem azt, hogy egy
évtizedeken át legtökéletesebbnek hirdetett, hosszú időre berendezkedett társadalmi
rendszer utáni korban!
S helyébe micsoda fantaszta ideológiákat
agyalnak ki, és erőltetnek az emberekre. Még a Bibliát is átírják. A gender
elmélet nem tud mit kezdenek Isten nemével. Sem a Biblia azon mondásával, hogy
Isten férfinak és nőnek teremtette az embert.
Megtévesztő okoskodásukkal, érveikkel, s
erőszakkal gyűrik ideológiailag maguk alá a népeket. Ennek érdekében mi mindent
elkövetnek, hogy szétrombolják a népeket összetartó kohéziós erőket:
Házasságot, családot, vallási közösségeket, hogy szétrombolják az Istenhez
vezető utakat.
Ezért is időszerű Keresztelő Szent János
figyelmeztetése, amellyel az Úrhoz vezető útépítésére biztatja egykori és mai
hallgatóit
Különös útépítés volt az ő munkája.
Csakúgy, mint a többi előkészítőé. Igaz, az útépítők hasonlata szerint, ők, a
próféták is utat építettek, és ezen a földön. De nem földi utakat, hanem
Istennel összekötő utakat. Nem a puszta földre alapoztak ők, hanem az emberi
lelkekre. Gondolatvilágukban a puszta sem az a kietlen vidék volt, amelyet
Keleten ma is meg lehet találni, hanem az emberi lelkekben levő sivatag, az
emberi közömbösség, hitetlenség, kiégettség sivataga.
Készítsétek az Úr útját! Hangzik a
próféták kiáltása Keresztelő Szent János ajkán. Megtérést hirdet. A bennünk
levő, vétkes cselekedetekből és szokásokból épült halmok és dombok elhordását.
A szavaink és tetteink közötti mély szakadékok, völgyek eltüntetését.
Ezek is, az őszinte jobbá lenni akarás is
hozzátartoznak a mi karácsonyi előkészületünkhöz. Különösen is egy olyan
korban, amelyik nem tud befelé, lelke mélyére nézni, Csak fülsiketítő zajban
tud élni, bábeli nyelvzavarban, s egymás meg nem értésében.
Egy olyan korban, amikor a társadalom
minden egészséges védekezése és tiltakozása ellenére is kérkedik a bűn. S arra
törekszik, hogy az emberek lelkiismeretét eltompítsa és összemossa a bűnt és az
erényt.
A karácsonyi előkészülethez hozzátartozik
a lélek megtisztítása is. Lelki, erkölcsi megtisztulás nélkül lehetetlen
karácsonyt ünnepelni, s lehetetlen népünk erkölcsi megújhodása, megszabadulása
abból a mély erkölcsi és szociális válságból, völgyből, amelybe a korábbi
évtizedek felelőtlen vezetői taszították.
Hogy ezt elérhessük, mind-annyiunknak
saját életünkben kell elkezdeni az erkölcsi megújhodást, az Úr eljövetelét
akadályozó dombok, hegyek, és völgyek eltávolítását. És akkor, a Próféta
szavait idézve: „Meglásd! Meglásd! Akkor eljő, eljő majd Emmanuel.”
Amen.
