A mai evangélium első részében a betegeket
gyógyító Jézusról olvasunk. Sokatmondó, ahogyan felmegy a hegyre és leül.
Szokásait ismerve arra következtethetünk ebből, hogy tanítani készül a népet. A
helyzet azonban változik. Úgy tűnik, hogy az emberek nem elsősorban az isteni
tanítás hallgatásának vágyával érkeznek, hanem azért, hogy betegeik számára
gyógyulást kérjenek. A mi Urunk ezt felismeri és külön kérés nélkül is
meggyógyítja a különféle bajokban szenvedőket.
A mai részlet második felében a csodálatos
kenyérszaporításról olvasunk. Vegyük észre a két rész közötti időbeli ugrást! A
kenyérszaporítás csodáját ugyanis Jézus azzal vezeti be, hogy azért akar enni
adni a népnek, mert „már harmadnapja kitartanak mellette” (Mt 15,32). Mi
történt ebben a három napban? Joggal feltételezzük, hogy tanított, illetve
tovább folytatta a gyógyításokat. Ezt követően történik meg a csoda: a
mindössze hét kenyérből és néhány apró halból Jézus jóllakatja a népet,
amelynek száma akár néhány ezer is lehetett.
A két részletesen lejegyzett és a külön
nem említett tevékenységek, azaz a gyógyítások és a kenyérszaporítás, illetve a
tanítás összekötő kapcsa, hogy mindezek a messiási idők jelei, és éppen ezért
olvassuk most, az adventi időben, amikor a Messiás, a Megváltó jövetelére
készülünk. Felismerjük-e az idők jeleit? Meghalljuk-e az Úr szavában a
bűnbánatra indító figyelmeztetést? Felismerjük-e cselekedeteiben az irgalmas
Isten.
HIS
