Jézus az élet
kenyere
A keresztény élet Istennel egyesült élet.
Ha nem erre, azaz az Istennel való egyesülésre törekednénk vallási
cselekedeteinkkel és nem ez a vágy vezetne bennünket, akkor alapvetően
félreértenénk a vallásosság lényegét. Az Istennel való élet a keresztséggel
kezdődik, és folyamatosan megújul az Oltáriszentségben való részesedés által.
Ennek fényében érdemes olvasnunk és értelmeznünk Jézus kijelentését a mai
evangéliumban: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és
aki bennem hisz, nem szomjazik soha.”
Azért állíthatjuk, hogy az Oltáriszentség
által állandóan megújul és erősödik a kapcsolatunk Krisztussal, mert nem
egyoldalú közeledésről, hanem kölcsönös önátadásról van szó. Egyrészt mi
vesszük magunkhoz Krisztust, az ő testét a kenyérben, másrészt ő is magához
vesz, önmagához kapcsol minket.
Itt értjük meg az Egyház küldetését, azt,
hogy miért bízta az Oltáriszentséget Krisztus közösségére, az Egyházra. Az
evangelizációnak és a szentségek kiszolgáltatásának az a célja, hogy az emberek
egyesüljenek Krisztussal. Mindannyian személyes, kegyelmi ajándékként kapjuk
Krisztus testét, ugyanakkor ez az ajándék egyesít minket egymással és az Egyház
közösségével is.
Jó nekünk az Úrnál lennünk, keblére
hajolnunk és vele időznünk egy szentséglátogatás vagy szentségimádás
alkalmával, de lelkünk számára még gyümölcsözőbb a vele való egyesülés a
szentáldozásban.