31. évközi vasárnap. 2019.
Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban
Zakeus történetét olvastatja fel a Liturgia. Zakeus szerette volna látni Jézust,
ezért mindenre hajlandó volt. Hogy Jézust láthassa, kistermete miatt felmászik
a fügefára. És törekvésének meg lett a jutalma. Jézus észreveszi a legapróbb
indulást is, és elébe megy az indulónak. Minden vasárnap alkalom erre az indulásra,
alkalom arra, hogy Jézussal egy asztalhoz ülhessünk. Hogy méltók lehessünk
erre. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie litánia
Urunk
Jézus! Bocsásd meg, hogy bennünk oly gyenge a Veled való találkozás utáni vágy.
Uram irgalmazz!
Urunk
Jézus! Bocsásd meg, hogy a Veled való, találkozásaink, nem késztetnek Zakeus
tetteihez hasonlókra. Krisztus kegyelmezz!
Urunk
Jézus! Bocsásd meg, hogy nem követjük példádat és nem hívjuk a mai Zakeusokat.
Uram irgalmazz!
Evangélium után
Temetőlátogatáskor, a sírok
között sokszor elhangzik: "de jó ember volt. Egy Földön járó szent. Milyen
nemes lélek". Pedig minden bizonnyal az elköltözött is gyarlóságokkal
küzdő, sokszor csak az emlékezés éveinek távlatán át megszépítő, ideálissá
növekedő testvérünk volt. Ennek ellenére valóban sokuk szentté lett földi
életében.
A mai evangélium egy szentté
változott embert állít elénk. A gazdag ifjú ellentétét, aki ugyan el akarta
nyerni az örök életet, de amikor megtudta, hogy ehhez le kell mondani a gazdagságáról,
szomorúan otthagyta a Mesterét.
Zakeus, akinek epizódját csak a
Lukács evangéliumban olvassuk, két jelezővel rendelkezik: ő a vámosok feje, a
jerikói vámhivatal igazgatója. Nem egyszerű köztisztviselő, hanem főnök. Ez
az egyik jelző. És a másik jelző: gazdag. Nem pusztán megél valahogy
a munkájából, hanem mások kizsákmányolásából gaz-dagodik meg. A két állítás
bűnössége súlyát akarja hangoztatni.
A tömör leírás arról nem tudósít,
vajon miért akarta Zakeus látni Jézust. Hallott felőle, talán tudott a
farizeusról és a vámosról mondott példázatáról?
Egy bizonyos: nem az értelem
vezette abba a pózba, amelyet kénytelen volt kis termete miatt elfoglalni,
hanem a szíve. Az a tény, hogy egy fügefa lombjai között húzza meg magát,
méltósága ellenére, mint egy utcagyerek fára mászik, nem is gondolva arra, hogy
kinevetik. Valami belső, legyőzhetetlen vágyra utal, ami fellobbant benne, s
amelyet Jézus tud, észrevesz és értékel.
Amint odaér, rögtön föltekint
a fára és megszólítja. Mindkét igének fontos jelentése van. A föltekint
-nek is, és a megszólítjá-nak is!
Az Úr Jézus tekintete Zakeus
lelkébe mélyed, átjárja melegével, megaranyozza fényével. Történt mindez azért,
mert nemcsak Zakeus akarta látni Jézust, hanem Jézus is látni akarta a vámost.
Zakeus látomása terméketlen marad, ha nem találkozik az Úr Jézus tekintetével.
Ráadásul Jézus megtetézi tekintetét biztató szavával is: Zakeus, gyere le
gyorsan!
Ki tagadhatná, hogy földi életünk
legnemesebb öröme abból fakad, ha a szeretet nevében, a szeretet hangján megszólít
valaki. Ebből a megszólításból kiviláglik, hogy fontosak, kedvesek vagyunk a
másik ember számára.
Hogy az Úr Jézus megszólító
szavának milyen a hatalma, azt nem csupán Zakeus példája bizonyítja. Gondoljunk
csak az apostolokra, akik Jézusnak hívó szavára mindent elhagytak és követték
őt.
Gondolhatunk a neves és névtelen
szentek seregére, akik még a keresztúton is követték Mesterüket.
De gondolhatunk magunkra is, akik
azért vagyunk itt, mert Jézus ránk tekintett és nevünkön szólított.
Az Úr Jézusnak minden evangéliumban
feljegyzett szava és mondta hangsúlyos. Ez a mondata is: "Ma a te
házadban kell megszállnom!"
Zakeus örömmel fogadta házába
Jézust. Egy asztalhoz ült vele, együtt étkeztek. Egy asztalnál étkezni
valakivel nemcsak Keleten jelentett komoly kiváltságot és bizalmat. A magyar
ember, ha egy asztalhoz ül valakivel és megosztja vele kenyerét, valamiképp
sorsközösséget vállal vele. A közös étkezés egyfajta életközösség.
A zsidók megütköztek Jézus magatartásán,
amikor a bűnös embernél, Zakeusnál szállt meg, s egy asztalhoz ült a
vámosokkal.
Azt mondanom sem kell, hogy Jézus
ezzel a tettével semmiképp sem helyeselte Zakeus cselekedeteit. Sőt, azok, akik
Jézussal egy asztalnál ültek, azok mássá lettek!
Zakeus is mássá lett! Egy olyan
fordulat következett be életében, amely egyszeriben összeszorítja, majd
kitágítja a szívét, megfordítja az életét. Majd következik a jelenet későbbi
mozzanata, amikor a tehetős vámos fölkel a családi asztaltól és restituciós,
jóvátevő vallomást tesz: "vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit
megcsaltam valamivel, akkor négyannyit adok helyette". Döbbenetes ez az
elhatározás.
A különös eseményt Jézus történetzáró
mondata látja el csattanóval: "Ma üdvösség költözött ebbe a házba, mert ő
is Ábrahám fia". Kis túlzással mondható: maga az Úr Jézus nyilvánította őt
szentté azzal, hogy Ábrahám, a hit atyja fiának nevezi.
Minden krisztushívő tudatában
kell, hogy legyen annak, hogy ma is nagy számban élnek Zakeusok közöttünk, akik
Jézus általunk közvetített pillantására és szavára várnak.
De egyáltalán, hiszünk-e mi
abban, hogy ők is megtérhetnek? Bízunk-e abban, hogy Isten ma is meg akarja
fordítani a bűnösök útját, s az embereket, akik eltávoztak tőle, egy asztalhoz
akar ülni velük. Hiszünk-e mi abban, hogy ma is elérkezhet az üdvösség napja, a
Krisztus nélkül élő mai emberhez is.
Merjük hinni! És merjük ennek
megvalósításáért meg is tenni mindazt, ami tőlünk telik! "Mert az Emberfia
azért jött, hogy - a mi segítségünkkel - megkeresse és üdvözítse, ami elveszett".
Amen
