Advent 1. vasárnapja 2019
Bevezetés
A mai vasárnappal új egyházi évet
kezdünk és belépünk az advent karácsonyra, Jézusra váró időszakába. Zöld
adventi koszorú díszíti templomunkat és rajta a gyertyák. Az égő gyertya,
Krisztusra, a világ világosságára emlékeztet.
De nemcsak Őrá! Az önmagát
felemésztő, s fényárasztó gyertya az emberi sorsot is példázza. Arra figyelmeztet,
hogy mi is égünk és elégünk egyszer. A kérdés csak az, hogy hol és miért ég
életünk gyertyája Isten oltárán-e, vagy a Mammon, a bűn sötét ravatalán? Vizsgáljuk
meg lelkiismeretünket!
Kirie litánia
Jézus Krisztus, Akit megígért a
mennyei Atya, mint a világ megváltóját: Uram, irgalmazz!
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akit sóvárogva
vártak a nemzetek: Krisztus, kegyelmezz!
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki eljöttél,
hogy meggyógyítsd az eredeti bűn sebeit: Uram, irgalmazz!
Uram, izgalmazz!
Evangélium után
Ma, advent első vasárnapján
belépünk egy új egyházi évbe és ez-zel együtt új küzdelmek, új feladatok állnak
előttünk. Erre figyelmeztet Szent Pál apostol is a mai szentmise olvasmányában.
"Itt az óra, hogy felébredjünk álmainkból!" Fölkelni, levetni a
sötétség tetteit, kezünkbe venni a világosság fegyvereit, ez adventi
programunk.
Mi tagadás, de el kell ismernünk,
hogy a küzdő egyház kebelén belül megtaláljuk az úgynevezett alvó egyházat is.
Ki ne tudna alvó keresztényekről, akik fölhagytak vallásuk gyakorlásával és
elkerülik a templomot?
Közöttünk is vannak talán, akik
hosszú éveken át a dolcse niente fare, az "édes semmittevés "
párnáján alszanak, és nem vállalják a keresztény élet küzdelmeit. Csak ritkán
járnak templomba. Olykor-olykor eljönnek a templomba, egy kis templomi
hangulatért, a feltámadási körmenetre, a karácsonyi éjféli szentmisére, a
gyermekkori karácsonyok hangulatának idézése végett.
Ám mielőtt kidörzsölnék szemükből
az álmot, ismét elalszanak. Kereszténységük, de talán a miénk is, sokszor se
hideg, se meleg, meg-alkuvó, langyos hőmérsékleten tengődik. Őrlángon ég.
Elég általános tapasztalat, hogy
korunkat többek között a vallásos hit, illetve a hitgyakorlásának a meggyengülése
jellemzi. A mai ember szinte elvesztette érzékét az Isten iránt, és teljesen
lefoglalja szívét a világi élet habzsolása.
Meghalt az Isten, kiáltozták
sokan még pár évvel ez előtt is Sok alacsony műveltségi szinten élő átlagember
el is hitte a hamis módon a tudomány mezébe öltöztetett szólamot. De nem az
Isten halt meg, hanem e mondatot kitaláló divatos filozófia.
A modern embert ismét elfogta az
egykori bábeli toronyépítők nagyravágyása. Építsünk fel egy új világot a saját
erőnkből, saját terveink szerint. Építsük fel a Mammon imádására épülő
globalizált világot. Ez szebb lesz, mint az Isten törvényeire épülő világ!
Bennünket, keresztényeket is megfertőzött
ez az egyre erőteljesebben terjeszkedő új gazdasági és politikai irányzat.
Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy mily könnyedén és mily sokan adják fel
keresztény és nemzeti identitástudatukat. Mily könnyedén eresztik el fülük
mellett a krisztusi szavakat: Virrasszatok! Józanok legyetek és éberek!
Nem csoda, ha közülünk is egyre
többen elalszanak, és egyre növekszik az alvó egyház tábora. Mondanom sem kell,
hogy minden látszat ellenére, nyugtalan álom ez, akárcsak annak a gyermeké, aki
abban a tudatban alszik el, hogy nincs mellette az édesanyja.
Ám a toronyépítés, az Isten
nélküli világ fölépítése nem megy zavartalanul. Mindenki a saját érdekeinek a
nyelvét beszéli. Megtagadja az isteni törvényeket, kiselejtezi a néki nem
tetsző parancsokat és még csodálkozik, azon hogy modern világunkban egyre nő a
bűn vízözöne. A tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy az evangélium megtagadása a
sírásója a békés, rendezett földi életünknek.
A féreg nem szűnik meg pusztítani
gyümölcsfáinkat, ha nem vesszük figyelembe létezését. Az emberiséget sem szabadítja
meg a bűn következményeitől az isteni törvények sárba tiprása. Éppen ezért a
bűn elleni küzdelem közös nagy ügye és feladata az emberiségnek. Vessük el
hát a sötétség tetteit! Olyan forradalom ez, amelynek a szívünkben, belső
világunkban kell végbemennie. Nélküle nem várható igazi változás, javulás az
egyes ember, hazánk de az emberiség életében sem.
Hogy azonban helyesen lássuk a
tényeket és magunkat, világosságra van szükségünk. Ezért az Egyház Krisztusra,
a Világ Világosságára irányítja tekintetünket. Meg kell nyitnunk lelkünk
sötétkamráját, hogy beragyoghassa Krisztus világossága. Egyedül neki van
hatalma arra, hogy életünk fényérzékeny lapjára rárajzolja az Istennek tetsző ember-arcot.
Krisztus nélkül sötét a világ,
jómagunk is sötétben botorkálunk. Az ő világosságát nem lehet pótolni a
legnagyobb emberi lángelmék fényeivel sem. Csak akkor lesz tartós az álomból
való ébredésünk, ha Krisztusra, mint életünk napjára irányítjuk tekintetünket.
Tanításából, élete példájából,
századokon átlátó tekintetéből, szívének kohójából annyi fény, annyi meleg
áramlik felénk, ami elől balgaság lenne elzárkóznunk. Ne elzárkózni akarjunk hát
előle, hanem tiszta szívvel forduljunk feléje.
Ajándékozó, s ajándékot váró
Testvéreim! Ne csak a kicsiny karácsonyi ajándékokra irányuljon a figyelmünk,
hanem Őreá, az Úr Isten emberiségnek adott legnagyobb ajándékára, és kérjük Őt
őszinte szívvel: Maran atha! Jöjj el Urunk Jézus! S maradj velünk
Amen
