Alexandriai Szent Katalin
Katalin a középkor egyik legnépszerűbb női
szentje, a tizennégy segítőszent egyike. A görög eredetű Katalin név jelentése:
„tiszta, szeplőtelen”. A keresztény szűzként halt vértanúhalált 310 körül.
Életéről semmi biztosat nem tudunk. A róla
szóló írások szerint előkelő alexandriai családban született az egyiptomi
Alexandriában. Műveltségével kitűnt kortársai közül. Tanulmányai során ismerte
meg Jézus életét és tért keresztény hitre.
Ellenszegülve Maxentius császár
parancsának, keresztényként nem akart részt venni a bálványok tiszteletére
rendezett áldozatokon. Katalin a császár elé lépve keresztet vetett, kifejezve,
hogy keresztény; tanúságot tett arról, hogy Jézus Krisztust követi, mert a
filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének
hiábavalóságát.
Katalin elmarasztalta az uralkodót
zsarnokságáért. A császár nem tudott válaszolni Katalin érveire. Megbízott
ötven tudóst, hogy térítsék vissza a rómaiak hitére, ám a bölcs férfiak hiába
próbálkoztak: Katalin oly bölcseséggel védelmezte hitét, hogy érvei meggyőzték
őket, s mind az ötvenen keresztényekké lettek. A császár mindannyiukat máglyára
küldte.
Katalint válogatott kegyetlenséggel
kivégeztette.
Holtteste a róla elnevezett Sinai Szent Katalin
kolostorban nyugszik.
A Szent Katalin kolostor arról is híres,
hogy Tischendorfer professzor itt találta meg a tüzelésre váró papírok közt a
legrégibb és legbőségesebb Szentírás kódexet 1844-ben.
Népi megfigyelés szerint: ha Katalin
kopog, karácsony locsog: vagyis, ha Katalin napján fagy, akkor karácsonykor
lucskos lesz az idő.
Legyünk mi is oly felkészültek hitünk
igazságaiból, hogy meg tudjuk védeni mi is védeni a hitünket támadókkal
szemben.
Ámen
