Fülöp

Fülöp találkozott Nátánáellel, és – hasonlóan, mint András Péternek – elmondja a nagy hírt, hogy megtalálta a Messiást Jézus személyében. Ez a hír felkavarja az igaz izraelitát, aki szinte botrányosnak tartja, hogy egy jelentéktelen városból jöjjön a megjövendölt Megváltó.

A személyes találkozásból fakadó hit le tudja győzni Nátánáel szívében a kételkedést, Jézus kijelentette neki, hogy ismeri őt. Isten Fia valóban ismer minden embert, s tudja, hogy mi lakik az ember szívében. Nátánáel hitvallása ott van a keresztfán is, ahol Jézus szívének vonzereje csodát tesz és hitet ébreszt az ember szívében.

A Názáreti Jézus, a zsidók királya továbbra is vonz minket szeretetével az Eucharisztiában.

(Adoremus 2006.)

Keresztelőtől Jézushoz

Január 4

Keresztelő János le tudott mondani a saját dicsőségéről a tanítványai előtt. Odavezette tanítványait Jézushoz, megmutatta a hozzá vezető utat nekik, és önzetlenül odaadta neki lelki gyermekeit. A két tanítvány János hitvallására követte Jézust. Elmentek hozzá, hogy megnézzék, hogy hol lakik.

Jézus mostani „lakása” az Eucharisztia, ott megtaláljuk a Messiást, aki életét adta értünk. Az Egyház egész közössége az Eucharisztiából él, a keresztre feszített Úr szívének gazdagságából merít. Szívünk nyugtalan, amíg meg nem találjuk őt.

Először persze Isten tette meg felénk az első lépést. Hálát adunk, Urunk, hogy szereteteddel mindig keresel minket és mindig ott vársz ránk az Oltáriszentségben.

(Adoremusz 2006.) 

Prologus

Karácsony után 2. vasárnap

Bevezetés

A liturgia megismétli a karácsonyi ünnepi mis evangéliumát. Újra gyönyörködhetünk magasan szárnyaló gondolataiban. Újra gondolkodhatunk azon, befogadtuk-e és mennyire az Örök Igét? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Add, hogy mindig hittel valljuk: Te vagy az emberré lett Örök ige. Uram irgalmazz!

Utunk Jézus! Add, hogy Téged követve mi is világosság legyünk a még sötétben botorkáló honfitársaink számára. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add, hogy egyre több Téged befogadó istengyermek legyen hazánkban. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Ha létezik egyáltalán rangsorolás a Biblia könyvei között, akkor János Evangéliuma, amelyből vettük a mai evangéliumi szakaszt, a Szentírásnak kezdettől fogva a legkedveltebb és a legtekintélyesebb könyve.

Minden során kiérződik a szemtanú boldog, ámuló vallomása, bizonyságtétele, a tanítványi visszaemlékezésnek az áhítata. Szinte megremeg kezében az írószerszám, amikor ezt írja: “És az Ige testté lett és közöttünk lakozott, (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), telve kegyelemmel és igazsággal.”

Az a tanítvány ez, akit Jézus “szeretett”, aki az utolsó vacsorán fejét Jézus keblére hajtotta.

Fő jellemzője ennek az első század végén, a 90. esztendő körül íródott evangéliumnak az, hogy Jézus Krisztusnak, aki igaz ember és Isten, főleg az isteni oldalát hangsúlyozza ki.

A feltámadás és a pünkösd fényében nézi Jézust, és nem tud betelni azzal az ámuló csodálkozással, ahogy látta az Isten Fiát! Ebben az áhítatban írta meg János ezt az evangéliumot, a Krisztus istenségének evangéliumát!

Ennek a nagyszerű iratnak az úgynevezett prológusa hangzott el most közöttünk!

Drága titkokat mond el Megváltó Urunkról, olyan titkokat, amelyek sok áldást, erőt, vigasztalást jelentenek számunkra!

Az Ige testté lett!” - hangzik a nagy üzenet. De miért lett testté? A skolasztikus teológia szerint azért, mert ebben a mienkhez hasonló ember testben kellett teljesíteni Isten minden embert üdvözítő akaratát. Azért, hogy tudjon szenvedni, átszegezzék, keresztre feszítsék, kionthassa vérét, elvegye a világ bűneit, és bemutassa érettünk egyszeri és tökéletes engesztelő áldozatát. Tehát azért lett testté, hogy meghaljon érettünk. De ne csak meghaljon, hanem halottaiból harmadnapon feltámadjon, felmenjen a dicsőségbe, s onnan kormányozza az ő népét, akiket öröktől fogva néki adott az Atya!

Tehát azért lett testté, hogy megválthasson bennünket, téged és engem a bűntől és haláltól, amelyek az embernek éppen a testi mivoltából adódnak. A testünk az a hely, ahol a bűn és a halál a leghamarább éreztetik szomorú valóságukat. És a bűnnélküli ebben a testben vívja meg hatalmas küzdelmét a mi megváltásunkért.

És azért is lett testté az Örök Ige, mert így ment utána annak, ami elveszett. Testvérünkké lett az Isten, hogy egész közel jöhessen a bűnös emberhez, hozzánk.

Az Ige testté lett és közöttünk lakozott” Mit tudtunk volna megérteni, felfogni Isten láthatatlan dicsőségéből? Íme, az isteni Logosz eljött, emberi formában élte le isteni életét, megmutatta nékünk Isten gondolatait, lényét, érzéseit és mindenekfölött Isten kegyelmét és szeretetét a bűnös emberrel szemben. Ezért is lett testté az Ige, hogy olyan módon nyilatkoztatta ki Isten láthatatlan dolgait, amit megért az ember!

És bizonyára azért is lett testté az Ige, hogy Ő maga közvetlen megtapasztalja, mintegy végigélje az emberi életet. A testté levés az emberi sors vállalását jelenti. Ő maga is emberként született, emberként élt, és emberként halt meg.

Tudta, mit jelent a kísértés, a fáradtság, a küzdelem, a szomorúság.

Bizonyosak lehetünk benne, hogy amikor bármi szükségünkkel, problémánkkal odamegyünk Jézushoz, Ő megsegít. Nincs senki más, aki Nála jobban meg tudna érteni, és aki Nála jobban tudná, hogyan kell itt segíteni! Zsidókhoz írt levélből idézek: “Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést, de bűnt nem követett el. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk”

Ez a Jézus visszaemlékszik arra, hogy mit szenvedett, milyen megkísértéseket, és amikor látja a Gonosz, a Világ hatalmasságaival küzdő testvéreit, megemlékezik saját szenvedéseiről, és kész a könyörületre, és segítségre!

Hallgasson el most végre minden emberi dadogás, és hadd szóljon hozzánk maga a Szentlélek sugallta Írás.

Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, eljött a világba. A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte meg őt: a magáéba jött, és az övéi nem fogadták be. Akik pedig befogadták, azoknak megadta a hatalmat, hogy Isten gyermekeivé legyenek: azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem test akaratából, sem férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Mi is, akik hiszünk az Atya Egyszülöttében, Isten gyermekei vagyunk, és látni fogjuk mi is egykor Őt, az ő dicsőségét, az Atya Egyszülöttének a dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Ámen

F.F.

Újév 2016

Újév.

Mária, isten anyja ünnepe,

A béke világnapja

Bevezetés

Az újév első napján szeretettel kívánok a Kedves Testvéreknek boldog újesztendőt.

K. T. Újév napján mindig álmosan és vegyes érzelmekkel ébredünk. A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk biztonságról, a magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok meleg otthonról, a foglyok szabadságról álmodoznak. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban, békét nemzetünknek és békét az egész világnak. Hogy ez ne csak vágy és álom legyen, távolítsuk el lelkünk ezek akadályait.

Kirié Litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy családunkban sokszor okoztunk békétlenséget. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg nekünk, hogy tűrtük, hogy a gyűlölet szítói rombolják nemzetünk egységét és békéjét. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem emeljük fel kellő eréllyel szavunkat az e világban dúló háborúk okozta kegyetlenségek megszűntetésért.  Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Lassan már csak bátortalanul említem meg, hogy a mai nap, Január 1assan 50 éve a Béke Világnapja.

Lassan 50 esztendeje a pápák minden évben, január 1-én üzenettel fordulnak a világhoz. Persze, háborúk mindig voltak az emberiség történelmében, mindig szomorú végkifejletekkel, még akkor is, ha a harcoló felek egyike győztesnek minősítette magát, a legyőzöttek számára földönfutás, szegénység, nyomor, rabiga, gazdasági és társadalmi visszaesés, kilátástalanság, igazságtalan gyilkolás, mészárlás, halál lett az osztályrész

Békét áhító Testvéreim!

Ferenc Pápának 12 oldal a békeüzenetéből idézgetek. 2. A háborúk és a terrorista cselekmények, s ezek tragikus következményei, emberrablások, személyek etnikai vagy vallási okból történő üldözése, mindenféle jogsértés jellemezte az elmúlt évet az elejétől a végéig, fájdalmat hozva a világ számos táján és már-már olyan jelleget öltött, hogy „a harmadik világháború részének nevezhetjük. Ám az elmúlt évek és a most lezárult esztendő egyes eseményei mégis arra indítanak, hogy az újév elé tekintve ismét arra buzdítsak: ne veszítsük el a reményt az ember képességében, hogy Isten kegyelmével túl tud lépni a gonoszságon és nem törődik bele közömbösen ebbe a helyzetbe.

A Szentatya szerint globális közömbösség fenyegeti a békét. Az Istennel szembeni közömbösség túlmutat az egyes ember benső, lelki szféráján és befolyásolja a nyilvános, társadalmi közeget is. „Szoros kapcsolat áll fenn Isten megdicsőítése és a Földön élő emberek békéje között.”

Ugyanis „anélkül, hogy megnyílna a transzcendens felé, az ember könnyedén a relativizmus csapdájába esik, és onnantól kezdve nehézzé válik számára, hogy igazságosan és elhivatottan cselekedjen a béke érdekében” Isten elfeledése és megtagadása, amelyek arra vezetik az embert, hogy ne ismerjen el többé önmaga felett semmilyen normát, és egyedül önmagát tekintse mércének, mértéktelen kegyetlenséget és erőszakot szült és szül e világban.

A közömbösség helyett az irgalmasság kell, hogy betöltse az emberek szívét.

Az Irgalmasság Szentévében arra hívom fel az Egyházat, hogy imádkozzon és dolgozzon, hogy minden keresztény szíve alázatossá és együtt érzővé váljon.

Képes legyen hirdetni és tanúsítani az irgalmasságot, „megbocsátani és adni”, és megnyílni „azok felé, akik a modern világ – gyakran drámai módon létrehozott – perifériáin élnek” úgy, hogy „ne süppedjünk bele a megalázó közömbösségbe, a lelket érzéketlenné változtató és az újdonság felfedezését megakadályozó megszokottságba, a romboló cinizmusba”.

Isten az Ő Egyszülöttében, Jézus Krisztusban leszállt az emberek közé. Megtestesült és szolidárisnak mutatkozott az emberiséggel mindenben, kivéve a bűnt. Isten azonosult az emberiséggel: „ő elsőszülött a sok testvér között”. Nem elégedett meg annyival, hogy tanítsa a tömeget, hanem gondoskodott az emberekről, különösképpen, amikor azt látta, hogy éhesek vagy nincsen munkájuk. Tekintetét nem csak az emberekre vetette, hanem a tenger halaira, az ég madaraira, a kicsiny és nagy növényekre és a fákra: magához ölelte az egész teremtett világot.

Ő lát mindent, de nem elégszik meg ennyivel, mivel megérinti az embereket, beszél velük, cselekszik érdekükben és jót tesz azokkal, akik szükséget szenvednek. És ez sem elég: megindul és sír miattuk. Azért tevékenykedik, hogy véget vessen a szenvedésnek, a szomorúságnak, a nyomornak és a halálnak.

Az Irgalmasság Szentéve szellemében mindnyájan arra kapunk meghívást, hogy ismerjük fel, hogyan jelentkezik a közömbösség életünkben és tegyünk konkrét vállalást, amellyel jobbá tesszük azt a valóságot, amelyben benne élünk, ide értve családunkat, a lakó- és munkakörnyezetünket is.

Az államokat is konkrét cselekvésre hívjuk, bátor tettek végrehajtására társadalmuk esendőbb tagjainak, érdekében.

Saját határaik látóhatárán túlra is tekintve az államfők feladata az is, hogy új kapcsolatokat hozzanak létre más népekkel, lehetővé téve mindenki számára a nemzetközi közösség életében való teljes részvételt, hogy ezáltal megvalósuljon a testvériség a nemzetek családja körében is.

E gondolataimat, az újévre szóló jókívánságaimmal együtt Szűz Mária, az emberiség szükségletei iránt leggondosabb Édesanya gondjaira bízom, hogy elnyerje Fiától, Jézustól, a Béke Fejedelmétől könyörgéseink meghallgatását és áldását mindennapi erőfeszítéseinkre, amikor egy testvéri és szolidáris világért dolgozunk.

Záró imánk: Urunk! Adj békés, boldog újesztendőt minden jóakaratú embernek!

Ámen

F.F.

Szilveszter

Sík Sándor:

Te Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen! 

December 30

December 30.

A Megváltó útja egykor egy családon keresztül vezetett az emberekhez. Az Egyház útja ma is elsősorban a családokon keresztül vezet hozzájuk. A családban tanuljuk meg befogadni, elfogadni, tisztelni, szeretni Istent és egymást. Jézus sokat kapott a szüleitől, de még többet adott nekik, az Isten üdvözítő akaratát nyilatkoztatta ki számukra.

Fontos tudatosítanunk, hogy a ma élő családok gazdagságát sem az anyagi javakban való bővelkedés, hanem a kinyilatkoztatás ismerete adja. Sőt, a mai hajótörött családokban is szeretne megszületni Jézus. Nemcsak azok várakozását akarja beteljesíteni, akik szentül élnek. Családjaink sebeit szent sebei által gyógyítja. Ámen (Adoremus 2005.)

Becket Szent Tamás

BECKET SZENT TAMÁS, püspök és vértanú

Karácsony nyolcadában az evangéliumokban Jézus születése körüli eseményeket olvassuk. A mai evangélium Jézus templomban való bemutatását állítja elénk. Az agg simeon felismeri a kisdedben a világ világosságát.

Szeretnénk mi is felismerni Jézust a másik emberben. Szeretnénk mi is tanúságot tenni az Isten szeretetéről

BECKET SZENT TAMÁS 1118-ban Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emirnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták. A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. (Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!)A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek

Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre ítélték.

Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt.

1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg.

Kövessük példáját. Kötelezettségeinket a legteljesebb odaadással végezzük!

Ámen

Szent Család ünnepe

Jézus nagy családja 2015

Bevezetés

Szent Család vasárnapjának ünnepét, XIII. Leó pápa rendelte el, a XIX. század végén. De már, korábban is, nagyon régóta ünnepelte az Egyház, nem kötelezően elrendelt ünnepként. XIII. Leó pápa elrendelése után, az egyházi évben a legalkalmasabb helyre, a karácsony utáni vasárnapra került megünneplése. A liberális erők részéről folytatott családrombolással szemben, mennyire védjük mi az Úristennek a teremtéskor alkotott eme intézményét? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Családba való születéseddel megszentelted a családot, szenteld meg azokat ma is! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Családban való nevelkedésed által példát adtál a gyermekeknek szüleikkel való kapcsolatra, add, hogy a gyermekek ma is kövessék példádat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy gyermekeink is úgy növekedjenek korban, bölcsességben és kedvességben Isten és emberek előtt, miként Te. Uram irgalmazz

Evangélium után

Christoph Schönborn bécsi bíboros. tavaly december 28, Szent Család vasárnapjának evangéliumához fűzött gondolatait ismertetem. De hozzáfűzöm a saját gondolataimat is

Kissé idegenek a gondolatai tőlünk, de jó, ha tudunk arról, hogy egy magas beosztású tekintélyes bíboros, hogy gondolkodik a Szent Családdal kapcsolatos kérdésekről.

A Karácsonyt követő vasárnapot a családnak szenteljük. Minden családnak. Különösen a Szent Családnak. Jézus családjának. És jól illeszkedik ez ide, mert a Karácsony sokak számára a család különleges ünnepe. Ez annak az ideje, amikor a család összejön, együtt ünnepel, idejük van a családtagoknak egymás számára. Gyakran annak az ideje is, amikor a családi feszültségeket különösen fájdalmasan élik meg, amikor a családi kapcsolatrendszerben világossá válnak a repedések, konfliktusok kerülnek felszínre, sérelmek érezhetők. Jó néhányan félnek ezért a karácsonyi időtől. A családban való elrejtettség utáni vágy, és a család megosztottságának realitása közti ellentét különösen fájóvá teszi a Karácsonyt.

Hogy volt ez a Szent Családdal? Ma egy ragyogó példatárul elénk. És ez az. Régi hagyomány a Szent Családot, Jézust, Máriát, Józsefet segítségül hívni. Jó és helyes ez, különösen pedig saját családunk számára a kölcsönös szeretet, megértés, megbocsátás és az egymás közti béke megvalósulása érdekében. De foglalkoztat az a kérdés, hogy hogyan élt a Szent Család. Kevés tudomásunk van arról a hosszú időről, amit Jézus családja körében töltött Názáretben. De ez mégis több mint amit, leginkább elfogadunk.

Mint minden családban, Jézus szüleinek is voltak szülei, azoknak is volt családjuk. Mária szülei Joachim és Anna voltak. József esetében csupán atyja nevét ismerjük, akit Jákobnak hívtak. Voltak Jézus szüleinek testvérei? Máriának egy ízben egy nővérét említik. Józsefnek lehetett egy Kleofás nevű testvére. Valószínű, hogy mindkettejüknek több testvérük lehetett. És természetesen tágabb rokonságuk. Erzsébetről, Keresztelő Szent János édesanyjáról azt tudjuk, hogy Mária egyik rokona volt.

És hogy áll a dolog a gyakran emlegetett "Jézus testvéreivel"? Voltak Jézusnak testvérei? Amikor Jézus egyszer látogatást tett szülőfalujában, Názáretben, azt mondták az emberek: "Ez nem Mária fia, az ács, és nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nemde itt élnek nővérei közöttünk"?  A legismertebb Jakab volt, aki később a jeruzsálemi közösséget vezette, és akinek az Újszövetség Jakab-levelét köszönhetjük. A régi hagyomány szerint Jézusnak eme "testvérei" közeli rokonai voltak, talán József első házasságából.

Egy dolog világos: a Szent Család nem egy modern "kis család" volt, hanem a rokonság kiterjedt hálózatában élt. És minden emberi családhoz hasonlóan, ebben a rokoni kapcsolatrendszerben is voltak feszültségek, konfliktusok, nem csupán egyetértés és harmónia. Úgy tudjuk, hogy kezdetben, amikor Jézus elhagyta Názáretet, és megkezdte nyilvános működését, "testvérei" hevesen ellene voltak. Azt mondták: "megbolondult".

Mit jelent ma a "Szent Család"? Jézus egy lehetőség szerint tág, nagycsaládot akart. Nem testi értelemben, hanem úgynevezett "adoptáción" keresztül. Azt mondta: "Aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám". Aki hisz benne, a családjához tartozik. Jézus nem csak Úr és Mester, hanem a mi testvérünk. És ő minden ember testvére akar lenni. Azt akarja, hogy minden ember testvére legyen egymásnak, Isten nagy családjának tagjaiként. A kis Szent Család e nagycsalád szíve. Ez a kis Szent Család orvosolhatja családjaink megannyi sebeit. Kérjük ezért ma a Szent Családot, Jézust, Máriát és Józsefet! Hogy védjék családunkat, és a mai családokat. Hogy azok szét ne essenek.

Hogy ne engedjék a családok szétrombolását. Hogy megmaradjanak az apa és anya ősi szép fogalmak s azok tartalma. S ne legyen egyes, illetve kettesszámú szülő. Hogy a törvényhozók ne hozzanak olyan törvényeket, amelyek az egyneműek együttélését házasságnak minősítik.

Hogy megmaradjon a Család szentnek, amelyben van apa, van anya, vannak testvérek, van öcs, van bátya, van, nővér van húg. De még n agyszülők is.

Kérjük a Szent Család égi közbenjárását. S áldja meg az Úr a mai családokat bőséges kegyelmével.

Ámen

F.F.

Karácsony

Ünnepi szentmise 

Bevezetés

A liturgikus köszöntés után szentmisénk kezdetén szeretetettel köszöntök mindenkit, aki velünk ünnepel.

Különös szeretettel köszöntöm azokat a kedves testvéreket is, akik rokonaik karácsonyi meglátogatása alkalmából jöttek el ebbe a templomba karácsonyt ünnepelni.

Tisztelettel köszöntöm velünk együtt ünneplő más vallású vendégeinket, s templomot ritkábban felkereső testvéreinket is.

E nap, ujjongó örömmel emlékezünk a világtörténelem egyik legcsendesebb és legtitokzatosabb pillanatára, amikor egy ártatlan csöppség pici testében, Földünkre lépett az Isten és megajándékozott szeretetével és békéjével.

Hogy méltóképpen, és örömmel ünnepelhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg vétkeinket.

Evangélium után

Gyermekkoromból őrzött éjféli szentmisével kapcsolatos szép látvány jelenik meg emlékezetem képernyőjén. Éjjel tizenegy órakor megkondult templomunk nagyharangja. Messze zengő hangja éjféli misére hívta az alvókat és a virrasztókat. Hangja benyomult a tanyák világába és indulásra késztette a karácsonyt ünneplőket. Egyre sűrűsödő sorokban indultak el a messziről is jól látható, kivilágított templomba. Gyönyörű látvány volt. Mint apró csillagok közeledtek minden irányból a lámpás emberek. A tanyai utakon, mert még az én kedves kis falumban nem volt utcai világítás. A lámpák szelíd fénye segítette az embereket a sötét éjszakában. A bejárat előtt kioltották a lámpát és ünnepi lélekkel léptek be a fényárban úszó, fenyőillatos isten-házába.

Örültek, hogy a sötétségből a világosságba érkeztek.

Vajon miért idézem fel ezt a karácsonynapján bármelyik időpontban elmondható látványt.

Egyszerűen azért, mert ma is, evangéliumi, lelki értelemben, sötétségből érkezünk a templomba, a Világ Világosságához Olyan sötétségből, amely körülvesz bennünket, ami nem fizikai, hanem szellemi világunk jellemzője.

Elfogult történészek még ma is az úgynevezett sötét középkorról fecsegnek. Ma már, az újkori népvándorlás feszültségek, s borzalmak világában inkább a sötét újkorról kellene beszélnünk.

Szent János panasza ma is időszerű: "A Világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be." Ez a magyarázata annak, hogy miért uralkodik körülöttünk sötétség, szellemi, erkölcsi sötétség.

Ha a körülöttünk ólálkodó külső sötétségről beszélünk, első helyen kell említenünk a világméretű szegénységet okozó monetáris világszellemet.

S történik mindez azért, mert hiányzik az emberi szívekből az a szeretet, amelyet Jézus akart meggyújtani születésének csodálatos éjjelén.

Az emberi önzés, a pénz-imádat, a hatalom mindenáron való megszerzése, az életet pusztító és családokat szétszóró globalizációs szellem. Az erkölcsi relativizmus, nihilizmus szemfedőt, fekete szemfedőt borít milliók lelkére.

Megrokkant akaratunk, belátásra képtelen értelmünk szinte tehetetlen ezzel a pusztító folyamattal szemben. Mindezek láttán sokan megvádolják az Istent: Miért tette az embert a Föld urává? Miért ajándékozta meg a szabadsággal, amely azzal a kockázattal jár, hogy a gonoszság, a gyűlölet, a sötétség szolgálatába állítja az ember nagyszerű képességeit?

Sötétségből jövünk tehát a Világosságra, a templomba. Látnunk kell, ugyanis, hogy a sötétség, a gonoszság fejedelme ma is folytatja emberellenes aknamunkáját. Nem tudjuk miért, de Isten meghagyott annyit szabadságából, hogy a Föld színpadán, a világ végéig tartó emberi drámában eljátssza hazugságot, rágalmat, s gyűlöletet szító, bukásra ítélt szerepét.

Vajon miről ismerhető fel veszedelmes jelenléte? Először is gyűlöl mindent és mindenkit, aki, és ami Istenre emlékezteti az embert. Igénybe veszi a hírközlő eszközöket, hogy leromboljon minden erkölcsi gátat, és rávegye az embereket Isten törvényeinek megvetésére. Széltében- hosszá-ban terjeszti hazugságait. Szeretné a közöny és a tagadás felhőivel végérvényesen eltakarni a betlehemi csillagot, és fülsiketítő lármával elnyomni a karácsonyi üzenetet.

Mindezek ismeretében felvetődik a kérdés, hogy mi templomban jelenlevő keresztények, mit tegyünk, mit tehetünk a sötétség ellen?

Talán tegyük le szellemi fegyverzetünket, és tétlenül nézzük a gonoszság térhódítását? Sokszor szeretnénk, ha az Isten hatékonyabban beleszólna életünk alakulásába. A megakadályozná a gonoszság működését és diadalra segíteni az igazságot.

Miért nem teszi meg mindezt? A válasz helyett rámutat egy istállóra, egy Gyermekre, Akiben testet öltött végtelen szeretete. Isten ma az emberi szívekhez szól, azokhoz az emberi szívekhez, amelyek készek a szeretetnek, a Betlehemi Kisdednek a befogadására.

Mi tehát a teendőnk? Nem azt kell kérnünk Jézustól, hogy isteni hatalmával változtassa meg körülményeinket. Ezt nekünk kell megtennünk. Nem azt kell kérnünk, hogy változtassa meg férjünket vagy feleségünket. Nekünk kell megváltoznunk.

Ne legyünk vasárnapi, karácsonyi keresztények. Jézus ezt mondta: Legyetek só! Legyetek kovász! Legyetek a világ világossága! És úgy világoskodjék a ti világosságotok, hogy látván azt a kívülállók, ők is dicsőítsék a mennyei Atyát.

A templomból kilépő hívek annak idején, újra meggyújtották lámpásukat, hogy biztonságos léptekkel igyekezzenek hazafelé.

Ez lenne a mi hívatásunk is. Gyújtsuk meg itt a Betlehemi Kisded jászolánál szívünkben a szeretet lángját! S ünnepi érzésekkel vigyük magunkkal otthonainkba a szeretet fényét, mert ez az egyetlen olyan fényesség és világosság, amely messze űzi e világból a sötétséget. És amellyel a Betlehemi Kisded ajándékozta, és ajándékozza a jóakaratú embereket.

A záró mondatot Juhász Gyula: Betlehemes ének c. verséből idézem.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,

Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,

A kerek föld mindegyik gyermekéhez

Egy üzenettel jött: Szeressetek!”

Ámen

F. F.

"Szeretethimnusz"

Hogy áldott legyen a Karácsony...

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet,

nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet,

nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet,

mindez semmit sem használ nekem.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad.

Ámen

Keresztelő Szent János születése

Az Előfutár.

A gondviselő Isten ígéretének beteljesedése, az Előfutár születésével vette kezdetét. Keresztelő Szent Jánossal Isten kegyelme volt, hiszen azt a küldetést kapta, hogy felrázza az emberiséget.  Benne teljesült be a Malakiás féle jövendölés: Íme, elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat

Az út, amelyen üdvösségünk eléréséért járunk hosszú és rögös. Tele van buktatókkal. Ha egyedül járjuk utunkat, nehezen jutunk előre.

Jézus is már egy "egyengetett" úton járt, amelyet igazán Ő "taposott" ki számunkra. Ma is van többféle út, amelyek a boldogságot célozzák meg, de igazi boldogság felé vezető út a Jézus Útja.

Ne járjunk egyedül, mert nehezebb észrevenni a buktatókat.

Ámen

F.F.

Magnificat

Mária magasztaló énekét, imáját olvastuk a mai evangéliumban, amelyet Erzsébetnél tett látogatásakor mondott.

Bár az ima Erzsébet füle hallatára hangzik el, mégsem neki szól, hanem a mindenható Istennek szóló hálaadás az anyaságért, amelyet a boldogság, az öröm, a köszönet jellemez.

Az Istent magasztaló imában kiemelkedő szerepe van a messiási szabadításnak, s emiatt nem csupán Mária személyes hálaadása ez, hogy anya lehet nemsokára, hanem az egész emberiség nevében mondott hálaadás azért, hogy Isten elküldi a világba a Messiást, a szabadítót.

Mária nem csak annak örül, hogy hamarosan anya lesz, hanem örömében benne van mindazoknak az öröme, akik a korábbi prófétai jövendölések alapján várták a Megváltó érkezését.

Fontos észrevennünk, hiszen Mária hálaadó imájában meg is fogalmazódik, hogy az üdvösség örömhírét elsőként az alacsony sorsúak, az egyszerű emberek, a szegények hallják meg. Isten nem a hatalom gyakorlóival és nem a vallási élet vezetőivel közli először a messiási idők bekövetkeztét, hanem a társadalom alacsonyabb rétegeivel, a lenézettekkel, a kitaszítottakkal, mindazokkal, akik alázattal várják a Megváltó jövetelét.

Ma tegyünk jót valakivel, aki helyzetéből fakadóan biztosan nem tudja azt nekünk viszonozni. 

H. I. S.

Találkozások

A gyermeket váró Máriáról és Erzsébetről, az ő találkozásukról olvastunk a mai evangéliumban.

Mária azzal a szándékkal keresi fel rokonát, Erzsébetet, hogy segítségére legyen a szülés körüli hetekben. Az angyali üdvözletkor ugyanis nem csak azt közölte vele az angyal, hogy ő lesz a Megváltó édesanyja, hanem azt is megtudta, hogy Erzsébetnek szintén gyermeke fog születni.

Ez utóbbi jel, megerősítés Mária számára, hogy Isten terve, amelyet megismert, valóban meg fog valósulni ővele is.

A gyermekek, Jézus és János, közelgő születése most még az ő titkuk. József és Zakariás is tudnak ugyan erről a titokról, de ők látomásból, angyali jelenésből. Mária és Erzsébet viszont már testében érzi az anyaság titkát. Mindketten örömmel várják, gyermekük születését, s annak is kölcsönösen örvendeznek, hogy a másikjukat is megáldotta Isten. Kettőjük örvendezéséhez csatlakozik a két születendő gyermek öröme, a Messiás és előfutára felujjongása, amikor találkoznak.

Az örvendező evangéliumi szereplőkhöz mi is csatlakozunk, mert Jézus születésének közelgő ünnepét örvendezve szeretnénk várni. Ma nincs helye életünkben a szomorúságnak, hanem mindent észreveszünk, amivel Isten vagy embertársaink megörvendeztetnek, és mi is igyekszek örömet szerezni azoknak, akikkel találkozunk.

Ma az öröm emberei vagyunk vagyok.

H. I. S.

Advent 4. vasárnap

Advent 4. vasárnap

Bevezetés

A mai, advent 4. vasárnap evangéliumi szakasza két áldott állapotban levő asszony: Mária és Erzsébet találkozóját írja le. Mária keresi fel a gyermeket váró rokonát, Erzsébetet, hogy segítsen neki. Elmondják egymásnak gyermekvárásuk titkát és örömét. - Történnek e napjainkban ilyen találkozások, titkok, örömök megbeszélései demográfiai problémákkal küzdő népünk életében.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békíts ki bennünket Istennel és egymással! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Növeld bennünk, karácsonyra készülőkben a szeretetet és a jóságot! Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz-ban több találkozásról is hallottunk. Találkozik két áldott állapotban lévő asszony, Mária és Erzsébet, és két még meg nem született magzat: Jézus és János.

Ez utóbbiak találkozását megemlítő szavakra kissé jobban oda kellene figyelni a magzati életekről vitázó társadalmunknak, hiszen évezredes emberi meggyőződést, olyan örök igazságot tükröző szavak azok, amelyeknek igaz voltát nem tagadni, hanem tisztelettel kellene tudomásul vennie minden igazságot tisztelő, s humán gondolkodásra hivatkozó irányzatnak és mozgalomnak.

Míg a hatalmas távol keleti országban törvény korlátozza a születések számát, és mégis növekszik, addig nálunk a kedvező törvények ellenére mégis csökken? Mi van e mögött? Talán furcsa beteg gondolat. Talán népünk ösztönös továbbélési akarásának a meggyengülése. Népünk fiaiból és leányaiból a gyermekeikben továbbélés büszke akarásának a hiánya? A szaporodjatok és sokasodjatok isteni parancs tudatos semmibevétele?

De térjünk vissza az áldott állapotban levő Mária és Erzsébet találkozásához.

Úgy tűnik a két asszony találkozásában nincs semmi rendkívüli. Vagy mégis? Mária meglátogatja rokonát, hogy segítségére legyen gyermekének születésénél. Mindennapos történet. Bárhol előfordulhat rokonok körében ma is. Ez azonban itt olyan emberek között történik, akiknek életét az Istenben való hit, a választott népnek, s általuk az egész emberiségnek ígéreteket tevő Istenben való mélységes, s alázatos hit irányítja.

Ezért találkozásukkor felemelő élményben részesülnek. Világossá válik mindkettőjük előtt az, amiről Máriának már volt ismerete, az tudni illik, hogy az Úr Isten emberiségnek adott ígéretei végre beteljesülnek. A gyermekben, akit Mária hordoz a szíve alatt, beteljesült valósággá válik az Istentől jövő üdvösség.

Mindannyiunk életéhez hozzástartoznak a találkozások. De ezekben van-e valami abból a találkozásból, amely Mária és Erzsébet találkozását jellemezte? Lehetséges, hogy korunkban az egymásnak őszinte tiszteletet adó, s mély vallásos háttérrel bíró örvendezés kiment a divatból és többé nincs szükség a közvetlen, egyszerű, nyílt és előzékeny lelkületre? Egyszerűen nincs szükség ma már találkozásokra, látogatásokra?

A nem tízparancsolatra épülő kultúrájú hatalmas nép, törvénnyel írja elő polgárainak a szülők évenkénti legalább egyszeri látogatást a nagy távolságok és szegénység ellenére is. Gondolunk e mi erre, és gondolnak e erre idegenbe szakadt gyermekeink, testvéreink?

Vajon Európában és hazánkban a két bibliai asszony emberséges magatartása ma már nem követendő esemény? Adventben sem gondolunk arra, hogy a fagyos emberi kapcsolatok világában talán már az elzárkózottság, a visszavonultság, az egymástól való eltávolodás és elidegenedés is közelebb vihet a felénk közeledő Istenhez?

Oh, nem! A két asszony találkozója mást mutat. Isten a Lelkét hordozó emberek által közeledik felénk, és a szerető találkozások révén nyilatkoztatja ki azt az örömet és békét, amelyet Rajta kívül senki más nem adhat.

Ezt belátjuk, mégis oly sokszor megkeményítjük szívünket, és nem közeledünk felebarátjaink felé. Konokul ellenállunk a Lélek indításainak. Pedig olykor elég lenne egy jó szó, egy meleg kézszorítás vagy csak egyszer előre köszönni a haragot tartó testvérnek, rokonnak, vagy szomszédnak, és máris megtapasztalnánk a szeretet örömét.

De gőgös büszkeségünkkel megakadályozzuk a szeretet térhódítását a világban. Az ilyen kevély lelkülettel nem tudunk egymáshoz közeledni és nem vagyunk képesek megtapasztalni a testvéries találkozások adta nemes örvendezést.

Embertestvéreink között első helyen vannak a rokonaink. Ezért Mária találkozása Erzsébettel elsősorban rokonainkra, barátainkra és ismerőseinkre irányítja figyelmünket, azokra, akikkel már rég ki kellett volna békülnünk, de mind ez ideig még nem volt bátorságunk kezet szorítani. Meddig halogatjuk még ezt a kézszorítást, karácsonyt méltóképpen ünnepelni akaró Testvéreim?

Karácsonykor Isten közeledik felénk. Jézus Krisztus személyében Ő látogat el hozzánk. Általa jött létre az Isten és ember igazi nagy találkozója.

Vajon hogyan válaszolunk a felénk közeledő Isten szeretetére? Tanuljunk Mária és Erzsébet találkozójából.

Ahol az emberek semmiképpen sem közelednek egymás felé, ott elszigetelődnek, és legfeljebb békés egymásmellettiségben élnek. Nekünk viszont békés egymásért való élésben kell élnünk!

Ezt segítsék elő majd a mi karácsonyi látogatásaink.

Ámen.

F. F.

Keresztelő születése

Mit tanít nekünk Keresztelő János születésének hírüladása?

Az evangélista nagyon tudatosan írja le az eseményeket. A történet azzal indul, hogy Zakariás szolgálatot teljesít a jeruzsálemi templomban, s az egyik szertartás során angyaltól értesül arról, hogy neki és feleségének gyermeke fog születni.

Hitetlenül fogadja a hírt, emiatt megnémul. Szája csak a gyermek születésekor, azaz a hír beteljesülésekor nyílik meg.

Az egész leírás előkészíti Jézus születésének hírüladását, azaz a csodás dolgokat olvasva mintegy felkészítjük a lelkünket arra, hogy hittel fogadjuk a továbbiakban a még nagyobb csodát, azt, hogy egy szűz leánytól fog megszületni Isten Fia.

Ámen

F.F. 

Jézus születése

A Szentírás szerint Szent József Jézusnak csak a nevelője volt és nem vér szerinti apja. a mai szentírási részlet magyarázatot ad a mi Urunk származására.

József álomban kapott látomásából megtudjuk, hogy Szűz Mária méhében a Szentléleknek köszönhetően fogant meg a gyermek, azaz Jézusnak nincs földi édesapja, hanem ő a mennyei Atya gyermeke, ő az Isten Fia.

Az angyali üdvözletkor, amikor Mária értesült arról, hogy gyermeke fog születni, akkor ő csodálkozva fogadta ezt a hírt, nem értette, hogyan lehet anya, s csak amikor az angyal közölte vele, hogy a Szentlélek fog leszállni rá, egyezett bele Isten akaratába.

A Szentlélektől való származás említése, a mindenható Isten atyaként való megjelölése, valamint az Isten Fia cím alkalmazása a születendő gyermekre mind az angyali üdvözletben, mind József álmában szerepel, azaz pontosan megegyezik az, amit más-más időpontban, Mária és József egymástól függetlenül megtudnak Jézusról.

S bár Máriához hasonlóan József sem érthetett meg mindent pontosan a látomásból, ő sem kételkedik, hanem elfogadja Isten tervét. Miként Mária igent mondott, ugyanúgy József azzal mondott igent, hogy "úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki”

Kész vagyunk-e mi elfogadni Isten velünk kapcsolatos tervét?

Ámen

F.F. 

Nemzetség

Jézus Krisztus az idők teljességében emberré lett, hogy a kezdetet összekösse a véggel – írja Szent Ireneusz.

A kezdet maga az örökkévaló Isten, a vég pedig Isten teremtménye, az ember.

Jézus nemzetségtábláját hallgatva megdöbbenünk Isten alázatán, akinek eredetét az ember felfogni képtelen, mert Isten végtelen és örökkévaló. Szeretetében mégis megmutatkozik az, aki nélkül semmi sem lett, ami lett. Nemzetségtáblája szerint nemcsak a hit bajnokaival, de bűnösökkel is sorsközösséget vállal.

A keresztségben most már mi is Jézus nemzetségéhez tartozunk. Testvérünk, aki által szabad utunk van az Atyához. Mert Jézus valóban összeköti a kezdetet és véget, ő az alfa és az ómega.

Ámen

F.F.

Te vagy-e az Eljövendő?

Az imént hallott evangéliumi szakasz szerint: Keresztelő János elbizonytalanodik: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Ezzel a kérdéssel küldi tanítványait Jézushoz.

Jézus az idei adventben is el akar jönni hozzánk és a történelem nagy adventjén, a második eljövetelkor is elérkezik majd, de hogyan várjuk Őt? Várjuk-e Őt? Az igazi Messiás nem a diadalívek alatt lép be az életünkbe. Öltözete alázat és egyszerűség. Jézus a szegényekhez jött, de a gazdagokhoz is, - szoktuk mondani – hogy a gazdagok, iránta való szeretetből szegénnyé legyenek. A szentek serege mutat példát mindnyájunknak ezen az úton.

Ámen

F.F.

Te vagy-e az Eljövendő

Az imént hallott evangéliumi szakasz szerint: Keresztelő János elbizonytalanodik: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Ezzel a kérdéssel küldi tanítványait Jézushoz.

Jézus az idei adventben is el akar jönni hozzánk és a történelem nagy adventjén, a második eljövetelkor is elérkezik majd, de hogyan várjuk Őt? Várjuk-e Őt? Az igazi Messiás nem a diadalívek alatt lép be az életünkbe. Öltözete alázat és egyszerűség. Jézus a szegényekhez jött, de a gazdagokhoz is, - szoktuk mondani – hogy a gazdagok, iránta való szeretetből szegénnyé legyenek. A szentek serege mutat példát mindnyájunknak ezen az úton.

Ámen

F.F.

Keresztelő János?

A vallási vezetők és Jézus párbeszédét olvassuk a mai evangéliumban. Az előbbiek Jézus hatalmának eredetére kíváncsiak. Jézus viszont megfordítja a helyzetet és Keresztelő János hatalmának, erejének eredetével kapcsolatban kérdezi őket. vallási vezetők inkább nem válaszolnak, amelynek hátterében hitetlenségük és a néptől való félelmük húzódik meg. Hallgatásukkal, tétovázásukkal, bizonytalanságukkal saját tanítói tekintélyüket, hitelességüket rombolják le.

Érdekes, hogy ők, akik számára rendkívül fontos, hogy a nép elismerje tekintélyüket és a vallásosság példaképeiként tekintsenek rájuk, észre sem veszik hitelességük, népszerűségük hanyatlását. Amikor pedig később észreveszik, hogy a nép inkább hallgat az újszerűen tanító Jézusra, mintsem rájuk, akkor nyíltan szembefordulnak vele és a vesztét akarják.

A várakozás és a lelki felkészülés mellett az adventi időben fontos számunkra a felismerés. Az új dolgok felismerése és elfogadása. Isten ajándékának felismerése és elfogadása. Annak felismerése, hogy bizonyos dolgokat el kell hagynunk, azokon túl kell lépnünk, hogy elindulhassunk Isten vezetésével egy új úton. Annak felismerése, hogy nem mehetünk mindenben a magunk feje után, hanem érdemes Isten útmutatásait követnünk. Ma nem ragaszkodunk a magunk elképzeléseihez, hanem elfogadjuk mások véleményét.

Ámen

F.F.

Advent 3. vasárnap

Advent 3. vasárnap

Bevezető

Ma, advent harmadik vasárnapja, az öröm vasárnapja; aminek alapja az, hogy közel van az Úr.

Közel van Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepe.

Szent Pál apostol így buzdít bennünket a mai szentleckében: "Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki!”

De megismerhető-e a mi emberszerető jóságunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! S tegyünk róla, hogy megismerhető legyen.

Kirié litánia

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megbántottuk szüleinket. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megbántottuk gyermekeinket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocs ásd meg, hogy oly sokszor megbántottuk munkatársainkat. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mi is úgy kérdezzük az Úrtól, miként egykor a tömeg kérdezte Keresztelő Szent Jánostól, hogy "Mit tegyünk hát?" Mit tegyünk, hogy Karácsonyt örömmel ünnepelhessük? és másokat is minél több örömben részesíthessünk.

Az Úr, ma Keresztelő Szent János mai ev-ban hallott szavaival válaszol nekünk.

Vannak, akiknek ezekkel a szavakkal: "Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek nincsen!" - Vagy az előbbiekkel lényegében azonos szavakkal: "Hasonlóan, akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen!"

Legalább ilyenkor, karácsony közeledtével, amikor oly magas hőfokra csap az ajándékozás lángja, nézzünk szét közvetlen környezetünkben, és lássuk meg mások szükségét, lássuk meg mások szegénységét is, azokét, akik még nálunk is sokkalta szerényebben élnek.

Ha betűszerinti értelemben nem is tudjuk megtenni, de azért átvitt értelemben tegyük meg mégis, s adjuk oda egyik ruhánkat annak, akinek egy sincs, s tegyünk meg mindent azért is, hogy mások asztalára is bőségesebben jusson, legalább ilyenkor karácsonykor.

Nem tudom szoktunk-e gondolni azokra, akiknek talán mindennél jobban hiányzik, nem a ruha és az élelem, hanem a szeretet, a megértés, a jóság, az odafigyelés? A mai kor szeretetintézményeinek, a nyugdíjasok otthonainak lakóira, a kórházakban fekvőkre? És ha gondolunk rájuk, vajon tettek is követik a rájuk való gondolásunkat?

Vannak, akiknek Krisztus a "Hát mit tegyünk?" kérdésükre e szavakkal válaszol: "Ne követeljetek többet, mint, amennyi jogos! Mi szeretünk túl sokat követelni mieinktől és általában az emberektől. Legtöbbjüktől azt, hogy bújnának ki a bőrükből és teremtődjenek újjá, a mi ízlésünk szerint.

Azt várjuk, hogy tegyenek bennünket boldoggá. Pedig szívünket csak a szeretet, az a szeretet nyugtathatja meg, amelyet mi adunk másoknak. Mindazt, amit szeretnétek, hogy az emberek tegyék nektek, ti előbb tegyétek nekik, hangzik felénk is Krisztus szava.

Talán kivétel nélkül mind-annyinknak szóló válasz, a "Mit tegyünk hát?" kérdésünkre az, hogy "Senkit se bántsatok!"

Csak azt el ne higgyük önmagunknak soha, hogy mi nem bántunk meg senkit sem. Lehet, hogy gonoszságból nem, de emberi gyarlóságból igen is sokszor és sokak ellen vétkezünk. Olykor azzal, hogy észre sem veszünk másokat. De szándékosan is szoktunk bántani másokat. Hogyan? Te tudod Testvérem! Miért? Te tudod Testvérem! Talán azért mert önmagunkkal sem vagyunk megelégedve. Régi igazság: Keserű szív mérget lövell. Ne menjünk soha keserű szívvel az emberek közé! Előbb kérjük az Urat a költő szavaival: "Békíts ki magaddal és magammal, hiszen Te vagy a béke!"

Ne bántsunk senkit sem! Se fiatalt, se idősebbet! Ne kárpáljuk a mai fiatalokat. Gondoljunk arra, hogy kik nevelték őket? S mire? S gondoljunk arra is, hogy sok évvel ezelőtt mi is voltunk fiatalok. Igaz nem olyanok, mint a maiak, de az akkori időben az idősebb generációhoz viszonyítva egészen mások, mint ők.

De ne bántsuk az idősebbeket sem! Fájni tud az ember szíve. Amikor látja, milyen méltatlan bánásmódban részesülnek azok, akik mindenüket önzetlenül feláldozták övéikért, a mellettük felnövekvő generációért. Micsoda udvariatlan bánásmódban részesülnek a járműveken! Micsoda gunyoros, csúfolódó megjegyzéseket kényszerülnek szó nélkül tűrni és hallgatni.

S micsoda szeretetlenség, meg nem értés veszi körül őket nagyon sok családban. Ilyenkor, karácsony közeledtével, amikor fogékonyabb a lelkünk a szeretetre és jóságra, fontoljuk meg egyik idősebb testvérünk papírra vetett gondolatait:

Boldogok, akik megértők, mi-kor botladozik a lábam, elernyed a karom. Boldogok, akik észreveszik, hogy meg kell erőltetnem fülem, mikor hozzám beszélnek. Boldogok, akik azt is tudják, hogy szemem zavarossá válik és elhomályosul, s hogy gondolataim lusták, csak lassan követik a hozzám szólók szavait. Boldogok, akik barátságosan mosolyognak rám, s van idejük, hogy kicsit elbeszélgessenek velem. Boldogok, akik éreztetik velem, hogy szeretnek, hogy még mindig becsülnek, és azt, hogy nem maradtam magamra. Boldogok, akik hátralevő napjaimat jóságukkal könnyebbé teszik, hogy derűsebben készülhessek az örök életre.

"Mit tegyünk hát?"- nyissuk meg szívünket egyre jobban az Égi Szeretet befogadására. Adjuk oda a szívünket egészen Üdvözítőnknek, aki a mi szívünkkel, az enyémmel és a tiéddel akarja szeretni közénk való eljövetelének ünnepén, a szeretetre, jóságra, s békességre vágyó emberi szíveket!

Ámen

F.F.

Guadalupe

Guadalupe

          

Szent Juan Diego látomásai alapján a Szűzanya megjelenésének helyén kicsiny kápolna épült. 1709-ben készült el a régi bazilika, amely a háborús viszontagságok és földrengések miatt erősen megrongálódott. A mostani modern bazilika építését 1974-ben kezdeményezte a mexikói püspöki kar. A tizenkétezer hívőt befogadó bazilika kívülről egy óriási sátorhoz hasonlít, utalva ezzel Izrael vándor népére és az Egyházra, amelynek körében Isten egykor sátorban lakott a pusztai vándorlás idején.

II. János Pál pápa már 1979-es első útja alkalmával felkereste az új Mária-kegy- helyet, később pedig 1990-ben több személyt itt avatott boldoggá. 2002. július 31-én itt avatta szentté a guadalupei látnokát, és ezekkel a szavakkal fejelte ki örömét: „Nagy örömmel jöttem e guadalupei bazilikába, Mexikó és Amerika mártír szívébe, hogy szentté avassam Juan Diegót, az egyszerű és alázatos bennszülöttet, aki megszemlélhette a tepeyaci Szent Szűz kedves arcát, amely annyira kedves Mexikó egész lakosságának, és nekünk is Szűz Máriát tisztelőknek.

Ámen.

F.F.

Sem Keresztelő ...

Sem Keresztelő, sem Messiás

A mai evangéliumi szakasz régi közmondást juttat eszembe:

„Jó kifogás sose rossz.” Vajon Isten ügyeiben is mindig kifogásokat keresek?

Isten tanít minket, vezet minket, felkínálja az utat. De meghagyja szabadságunkat, hogy követjük útmutatásait, parancsait. Kifogást könnyű találni, hogy miért nem arra akarok menni. Csak nehogy késő legyen az irányváltás.

Az evangéliumban Jézus azokról szól, akik nem hagyják, hogy lelkük mélyén – ott, ahol minden ember szívében megszületik a visszavonhatatlan szabad elhatározás – megérintse őket Isten üzenete. Ők a közömbösök, de azok is ők, akik számára a vallás csupán külső máz, előírások gyűjteménye. Számukra mindig akad egy megfelelő érv arra, hogy ne kelljen végérvényesen dönteniük.

Keresztelő Jánosról azt mondják, hogy túl szigorú, Jézusról, hogy túl engedékeny. Miközben szívüket önmaguknak őrzik meg, környezetük előtt egyre jobban bezárkóznak. Adja meg mindnyájunknak az advent a szív gyógyulását, hogy be tudjuk fogadni az Érkezőt!

Ámen

F.F.