Jézus keresése

Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok"

Meddig és miért követjük Jézus? Mennyi ideig és miért imádkozunk? Szent István diakonus oly bölcsen beszél, hogy nem tudtak neki ellenállni! Ő csak Jézust kerteste, követte, hirdette, és tett tanúságot róla, még élete árán is.

Nem vagyunk kicsit, vagy nagyon önzők un. vallásosságunkban? Ebben is nem azt igazoljuk, hogy csak e világhoz tartozunk. Minden áldozat, önzetlen szolgálat, lábmosó szeretet igen távol áll tőlünk.
De jó lenne krisztusi módon másokért élni és így tenni tanúságot hozzátartozásunkról.

Gy E

Húsvét 3. vasárnap 2020

Húsvét 3. vasárnap. 2020

Bevezetés

A Föltámadt Jézus húsvét utáni találkozásai közül talán a szívünket legjobban megérintő, a mi szívünket is lelkendezésre késztető, emmauszi tanítványokról szóló, történetet fogjuk hallani az evangéliumban. Életünkben nem először. Épp ezért az ezzel kapcsolatos korábbi szép élményeink felidézésével hangoljuk lelkünket a Húsvéti Szent Titok méltó megünneplésére.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Aki a szomorkodó tanítványok mellé vigasztaló útitársként szegődtél, légy a mi életutunknak is állandó vigasztaló kísérője! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Aki a Szentírás magyarázatával hitet és reményt öntöttél a tanítványokba, önts belénk is a Szentírásból kapott gondolatokkal hitet és reményt! Krisztus kegyelmezz!

 Jézus Krisztus! Aki a kenyértöréskor tetted Téged felismerővé a tanítványok szemét, úgy tedd a mi szemünket is az Eucharisztia vételekor Téged látóvá. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Azt hiszem, amikor Lukács evangélista leírta az emmauszi tanítványok történetét, akkor minden kor keresztény emberének alkalmat kívánt adni az önmagára történő alkalmazására, arra, hogy a tanítványokban önmagunkra ismerjünk.

A történet ugyanis egyszerre reális és szimbolikus. Ebből adódóan örök és mindig időszerűsíthető. Szinte kortársai lehetünk a Föltámadt Krisztusnak és a tanítványoknak. Ebből adódik, hogy nemcsak egy konkrét esemény leírásaként foghatjuk fel ezt az evangéliumi szakaszt, hanem az emberi élet útjáról, a hitről, a vendéglátásról, jövendölések bizonyító erejéről szóló tanításként is.

A leírtakból tudjuk, hogy a mai evangéliumi szakaszban szereplő, s Emmausz felé bandukoló tanítványok még leragadtak a nagypénteki eseményeknél, és a gyász érzései töltötték be lelküket.

Jézus elvesztésében mindannak összeomlását látták, amiben addig hittek, és ami jobb jövőt ígért nekik, mert még nem értették Jézus küldetését és nem hitték el, amit már hallottak másoktól: hogy a sírban nem találtak senkit és Jézus feltámadt. A történetnek ez a része, a jóban való remény és a remény szétzúzódásának példázata.

A csalódások fájdalmas útja nem ismeretlen számunkra sem. Nagyon sokszor csalódunk mi is barátainkban, ismerőseinkben, sőt önmagunkban is. Valahogy úgy, mint a két emmauszi tanítvány is. Mi is sokszor táplálunk, bizonyos helyzetekben, megvalósíthatatlan reményeket az emberekkel szemben. Megfeledkezve arról is, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, Isten gondolatai nem a mi gondolataink, arról, hogy a jó Isten jobban tudja, mint mi, hogy mi válik a javunkra.

Az is gyakori tapasztalat, hogy az ember nem tud kiemelkedni saját erejével meghiúsult elképzeléseinek szakadékából. Joggal feltételezhetjük, hogy a két tanítvány sem fordult volna vissza, nem ment volna Jeruzsálembe, ha nem szegődik melléjük Jézus reményt mentő szeretetével.

Tudjuk, hogy a letört, elkeseredett emberek elveszítik a tisztánlátásukat. Talán ez is, a tanítványok letörtsége is, oka volt annak, hogy nem ismerték fel a hozzájuk társult Jézust. De Jézus hozzá segíti őket a tisztánlátáshoz.

Ez a találkozás számunkra is vigasztaló figyelmeztetés. Emlékeztet arra, hogy nekünk egy utánunk kiáltó, utánunk nyúló Istenünk van.

Már a paradicsomi elbeszélés is arról tanúskodik, hogy Isten nem hagyja magára az embert, s utána kiált: Hol vagy Ádám? Ezt teszi Jézus is, amikor jó pásztorként keresi az eltévedt bárányt, és ettől a szeretettől indíttatva szegődik a Jeruzsálemből leverten távozó két tanítvány mellé is.

Sokszor tapasztaljuk mi is, hogy beborul az ég egyéni és közösségi életünk felett is, és úgy érezzük, hogy nem tudunk kitörni ebből a nehéz helyzetből.

Mi lesz velünk, mi lesz a családunkkal, mi lesz nemzetünkkel, mi lesz a járvány sújtotta emberiséggel, ha mindez így folytatódik tovább? Miért nem járhatunk az őseink által kitaposott úton? Miért bántják mindig a magyart és keresztényt azok, akik bár köztünk élnek, de nincs semmi kötődésük sem a magyarsághoz sem a kereszténységhez?

A hívő ember ebben a kaotikus állapotban is bizakodó. A két tanítványhoz hasonlóan meghallgatja az Úr Jézus tanítását, aki az Írásokból bizonyítja, hogy ami megtörtént, annak meg kellett történnie és így kellett történnie. A hétköznapi életünkben sincs ez másképp. Isten mindent, ami megtörtént, a javunkra fordít.

A két tanítvány meghívja az Úr Jézust a vacsorához gyönyörű szép, és sokféleképpen értelmezett szavakkal, „Maradj velünk, mert lemenőben már a nap.” És a kenyértörés mozdulatában a tanítványok fölismerik elsiratott Mesterüket. A találkozás nem maradt eredménytelen, visszafordulásra késztette őket.

Bárcsak mi is gyakrabban ülnénk egy asztalhoz Jézussal. És elfogadnánk az Úr Jézus eucharisztikus lakomára történő meghívását.

Bárcsak minél több honfitársunk találkozna az Emmauszi tanítványokhoz hasonlóan Jézussal az eucharisztikus lakomán is.

Ha körülnézünk közvetlen környezetünkben, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy még mindig, milyen sok embertársunk járja az emmauszi tanítványokéhoz hasonló lélekkel az életútját.

Annak ellenére, hogy Jézus ma is itt jár közöttünk, s mellénk akar szegődni. Példájával bíztatni akarja Egyházát, lelkipásztorait, a szülőket, hogy a jó Pásztor szeretetével forduljanak a megtévedettek, a csüggedők felé. S miként ő az Emmauszi tanítványokban, úgy mi is kortársainkban élesszük újjá a föltámadásban való hitet, s reményt.

Mi hívő keresztények ugyanis, a remény, s a föltámadás népe vagyunk. S azért fáradozunk, s könyörgünk, hogy szomorú helyzetünkben, Jézus mellénk és honfitársaink mellé álljon, s hazahívó szavát minden magyar meghallja.

Ámen

Húsvét 2. vasárnap. 2020

Húsvét 2. vasárnap. 2020.

Bevezetés

A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának. Tamást, a kétkedő, bizonyosságra törekvő apostolt, méltatlanul nevezi az utókor hitetlennek. Inkább példakép ő minden hitében megerősödni akaró hívőnek.

Kirie litánia

Jézus Krisztus! Te vagy a szívűnk békessége. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te vagy az életünk: Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te vagy a boldogságaink forrása: Uram irgalmazz!

Evangélium után

Miközben Tamás Apostol történetét hallgatjuk, azt hiszem, mindnyájan rokonszenvet érzünk iránta. Ennek okát abban határozhatjuk meg, hogy legtöbbünk hite nem nélkülözi az átmeneti vagy tartós kételyeket, és mindig rászorulunk hitünk táplálására, erősítésére.

Érdemes felfigyelnünk arra a körülményre, hogy Jézus nem tesz szemrehányást Tamásnak, és jómaga vállalkozik kételyei eloszlatására. Ezzel is példát adott nekünk, hogy megértéssel forduljunk kételyekkel viaskodó testvéreink felé.

Igaz, a józan értelem is elvezethet a hit kapujához, mivel a rendet, célszerűséget sugárzó világ-egyetem Isten feltételezése nélkül teljesen érthetetlen. Ám az is nyilvánvaló, hogy az élet fájdalmas titkai, számunkra érthetetlen jelenségei elhintik bennünk a kételyek magvait.

Ezért a felnőtt hívő keresztények is, időnként újra és újra megvizsgálják hitüket, és korszerű magyarázatokkal igyekeznek azt elfogadhatóvá tenni, elsősorban ön-maguk számára.

Az úgynevezett "fizikai bizonyosságra" való törekvés mindannyiunk közös vágya.

E tekintetben alig különbözünk a "kételkedő" Tamástól, aki csak azt akarta elhinni, amit előtte már látott. Hozzánk hasonlóan meg-feledkezett arról, hogy a mindennapi életben sok olyan dologgal találkozunk, amelyet egyszerűen el kell fogadnunk, és hinni kényszerülünk. Hiszen képtelenné válna a mindennapi élet, ha csak azt hinnénk el, amit látunk.

A világban sok olyan dologgal találkozunk, amit nem látunk, de mégis biztos létezőként elfogadunk. Így eszünk, értelmünk, gondolkodó képességünk létezését.

A rádiózás, televíziózás, s mobiltelefonálás korában a bennünket körülvevő, testünkön is áthatoló, a tér minden pontjában jelenlevő és egymásra szuperponálódott elektromágneses mezőket, mint olyan anyagot, amit képtelenek vagyunk még elképzelni is, de kis millió dolgot tudunk róla, és végtelenül sok hang és képinformációt közvetítenek számunkra.

Már a mindennapi életben is teljesen tarthatatlan a "Csak azt hiszem, amit látok" elv. Mennyivel inkább akkor a hit területén.

Mégis Tamás apostolhoz hasonlóan látni szeretnénk mi is mindent. Közvetlenül érzékelni szeretnénk még az istenes dolgokat is. De bármennyire is vonakodunk Isten és dolgai elfogadásától, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy alig akad ember, aki képes végérvényesen szakítani vele.

Még az ateisták is állandóan keresik a megfelelő okokat, bizonyítékokat Isten létének tagadásához.  Nem hisznek Benne, de foglalkoznak Vele. Mégis csak különös, hogy jóllehet Isten sehol sem mutatható ki teljes bizonyossággal, léte mégsem hagy nyugton senkit sem.

Mégis csak különös, hogy szüntelenül keressük a dolgok végső okait. Keresünk és kutatunk, csak-hogy nyugtot találjon lelkünk. Ez a nyugalom mégsem akar bekövetkezni és várat magára.

A bennünket körülvevő rejtélyek nyugtalansággal töltenek el, és Isten keresésére sarkallnak. Tapasztaljuk, hogy Isten nélkül sehol sem találunk boldogságot, nem találunk sem békét, sem örömet. Szent Ágostonnal valljuk: "Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned, O Uram!"

Jól tudjuk, hogy a hit végső-soron nem emberi erőfeszítés eredménye, hanem isteni ajándék. Szükséges viszont hozzá mindig a hinniakarás, az emberi igyekezet és jószándék, de sokkal inkább az isteni kegyelem, a Jézus szavára való odafigyelés. A "Nyújtsd ki kezedet… S ne légy hitetlen, hanem hívő" szavak meghallása is!

Ma az evangéliumi szakasz-ban a "hitetlen" Tamás apostolról hallottunk. Inkább bizonyosságra törekvő volt ő, nyugtalan lélek, aki szüntelenül töprengett és kutatta az igazságot, akárcsak a legtöbben közülünk, akinek ugyancsak jócskán kijutott a töprengésből és a nyugtalanságból.

Mégsem csüggedünk és veszítjük el bátorságunkat. Mert, miként Tamás apostol, úgy mi is, találkozhatunk a föltámadt Üdvözítővel. S miként Tamás apostol az apostolok közösségében, úgy mi is a hívők közösségében. Megtérése, hívővé válása előtt Tamás apostolnak előbb ugyanis vissza kellett térnie a hívők közösségébe. Csak miután visszatért oda, találkozott az Úrral és született meg benne a hitvallás: "Én Uram, én Istenem!"

A visszatérésnek ez a lehetősége minden kétkedő és bizonytalankodó előtt mindig, de különösen is most nyitva áll. Éljünk hát vele!

Amen.

Húsvéthétfő 2020

Húsvéthétfő 2020

Nagyon sajátosak azok a húsvéti utak, amelyeket a következő napokban és a húsvéti időszakban egészen pünkösdig meg fogunk ismerni az evangéliumokból. Ezek az utak a sötétségből a világosságba vezetnek. A kételkedésből a hitbe, a bizonytalanságból a bizonyosságig, a fájdalomtól és a gyásztól az örömbe.

Jézus feltámadása olyan esemény, amely nem illik bele sem a korábbi nemzedékek, sem a mai ember tapasztalatának világába. Egy olyan esemény, amely szétfeszíti gondolkodásunk határait és egy új világba enged belépnünk, a hit csodálatos világába.

Az Úr feltámadása nem egy mindennapi esemény. Ha elolvassuk a húsvéti beszámolókat, akkor világos számunkra, hogy még a Jézushoz legközelebb állókat is meglepte a feltámadás eseménye, pedig Jézus korábban, amikor háromszor is megjövendölte szenvedéseit és halálát, akkor a halálból való feltámadására is tett utalást.

Az asszonyok, majd pedig a sírhoz siető apostolok meglepődve tapasztalják, hogy a sír üres. Jézus holtteste nincs azon a helyen, ahová pénteken este helyezték. Még nem sejtik, hogy mi történhetett, ez csak a feltámadt Jézus jelenéseikor fog kiderülni.

Az üres sírt természetesen a katonák is látják, akik annak őrzésével voltak megbízva. Ők sem tudják, mi történhetett Jézussal. Számukra az a legkönnyebb, ha elfogadják a főpapok által kitalált hazugságot, miszerint a tanítványok lopták el a holttestet.

A hazugság vagy a húsvéti hit útján akarok-e elindulni?

HIS

Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap
Bevezetés

Krisztus Urunk feltámadását ünnepeljük. Szent Ágoston szerint, mit sem érne Krisztus feltámadása, ha bennünk nem támadna fel.
Bennünk is fel kell hát támadnia! Fel kell támadnia, már-már halott hitünknek! Már-már halott reményünknek. Már-már halott szeretetünknek!
Mit teszünk mi azért, hogy hitünk, reményünk és szeretetünk újra éledjen?

Kirié litánia
Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a keresztfán! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, aki harmad napra feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!

Evangélium után
Nagypénteken végre megnyugodva tértek haza a Názáreti Jézust végleg elhallgatni akarók. Nehéz, de alapos munkát végeztek. A bajkeverő názáreti prófétát sikerült végleg elhallgattatni. Egyre növekvő népszerűségének csak keresztrefeszítésével lehetett gátat vetni. Nagypéntek után kialszik a személye és tanítása iránti lelkesedés tüze, gondolták.
Igaz, joggyilkos perre volt szükség. Pilátust is kényszeríteni kellett az ítélet jóváhagyására. Végre azonban minden megoldódott. A veszedelmes tanító halott, sírja lepecsételve, katonák őrzik.
Az evangéliumi elbeszélés szerint Jézus ellenségei nem sokáig örülhettek győzelmüknek. A sír, Jézus sírja megnyílt és győzelmének lett az emlékjele.
Szomorú, hogy ebből az eseményből oly keveset tanulnak Jézus mindenkori ellenségei. Ennek következménye, hogy ismételten eleve bukásra ítélt harcot folytatnak ellene. Balga módon azt képzelik, hogy a föltámadt Krisztust és a vele azonosuló Egyházat megsemmisíthetik az erőszak fegyvereivel, vagy a médiumok legrafináltabb módszereivel. aminek szomorú tanúi lehetünk.
Ma is, amikor a világsajtó néha kampányszerűen egy-egy valóban súlyos és tűrhetetlen bűnügy kapcsán általánosítva támadja és gyalázza az egész papságot, sőt a Katolikus Egyházat, olyan módszerekkel, amelyeket semmilyen más hivatásbeli vagy szakmai közösséggel szemben nem alkalmaznak.
Igaz, hogy az Egyházban összegyűlt Isten népe nemcsak a szentek, de a bűnösök gyülekezete is. Egyről azonban nem szabadna megfeledkeznünk. Nevezetesen arról, hogy Jézus, Egyházába is beleoltotta a feltámadás csíráit. Ennek köszönhetően Egyházunk életében is eljön a tavasz, elgördül a szikla, széttörik a pecsét, földre zuhannak a katonák. A lelki halottak a bűnbánat révén új életre támadhatnak.
Ugyanis az egyes ember és az emberi társadalmak életében is jöhetnek idők, amikor tékozló fiúként elhagyják az atyai házat. Évtizedeken át ezt tette, és napjainkban is ezt teszi népünk egy jó része. Ám az ember akkor értékeli igazán Isten közelségét, az atyai ház biztonságát és melegét, amikor elfordul tőle és miután eltékozolta mindenét, visszatér az atyai házba.
Az egész világot elárasztó szörnyű járvány hatására, a Hála Istennek, ma már tékozló és kijózanodó nemzetünk, s nemzetünk tékozló fiai és leányai is kezdenek visszafordulni, és az atyai ház felé tartani. És kezd megvalósulni a hitükben megingott, s hitüket elhagyott testvéreink hitbéli és erkölcsi feltámadása is.
Ezek ellenére még mindig elég erősek a Krisztust elfogadni nem tudók, illetve nem akarók ajkáról felhangzó vádak. Sokan arra hivatkoznak, hogy a kereszténység kovásza kétezer esztendő alatt sem tudta átformálni az emberek életét.
Igaz, a kereszténység elterjedése a kezdet kezdetén villámszerűen ment végbe. De mintha megtört volna a lendülete, s megszűnt volna kovásznak lenni.
Ám ne tévesszük szem elől, hogy mi még korai keresztények vagyunk, mint ahogy az évmilliárdokkal mérhető Föld korához viszonyítva maga az emberiség is még korai emberség. S azután hitem szerint előbb öregszik meg az emberiség, mint a jézusi tanítás. Ne feledjük Jézus szavait: "Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak!"
A világ kétségtelenül ennek az ellenkezőjét szeretné tapasztalni. És ennek érdekében meg is tett és tesz mindent.
De ezt már sokszor megpróbálták megtenni, sokszor remélték már azt korábban is, hogy a kereszténység haldoklik. Ezt, illetve a kereszténység halálát remélték a külső véres üldözéstől, a belső romlástól, az Iszlám erőszakos terjesztésétől, és a keresztényeket mészároló nagy forradalmaktól. Azonban azok, akik ezt remélték, minden esetben csalódtak.
Első nagy csalódásuk a keresztrefeszítéssel kapcsolatban következett be. Az Emberfia ugyanis új életre kelt. Bizonyos értelemben azóta is mindig ez történik. Állandóan el akarják pusztítani, amit Jézus elkezdett. És minden alkalommal, amikor a síron a földet döngölik, azt hallják, hogy a döngölés ellenére is, mégis él és más helyeken is, ahol eddig még nem volt jelen, szintén felbukkan, s társadalmat erjeszt az evangélium kovásza és terjed Isten országa, mert, amint már említettem az Egyházba is beoltatott a föltámadás csírája..
A magyarság már több mint ezer éve ennek az egyháznak kebelén tapasztalta meg az egyéni és nemzeti feltámadás lehetőségét. Sokszor megnyílt előttünk a sír, hol nemzet süllyed el, de minden alkalommal sikerült új életre támadnunk.
Úgy néz ki, hogy napjainkban is, az új életre támadásunk jeleit vehetjük észre. De ne feledjük: A föltámadásnak, egyéninek és nemzetinek van egy feltétele:
Csak Krisztussal lehet feltámadnunk. Beléje kell kapaszkodnunk megújuló hitünkkel. S el kell fogadnunk tanítását, a szeretet evangéliumát és a szerint kell élnünk hétköznapjainkat.
Ha majd a szeretet, egyetértés, s egyetakarás köt össze bennünket a családban, s a hazában, akkor lesz feltámadás: egyéni is, és nemzeti is!
Ámen

Hiszek a feltámadásban

Hiszek a feltámadásban
Nem fognak koronát viselni a mennyben azok, akik nem viseltek töviskoszorút itt a földön. Ez a kijelentés azt igazolja, hogy a keresztények soha nem tekintettek úgy a húsvétra és a feltámadásra, hogy közben becsukták volna szemüket, mert nem akartak tudomást venni a szenvedésről és a halálról.
A krisztusi közösség tagjai már a legkorábbi időkben úgy tekintettek a feltámadt Krisztusra, mint aki éppen a szenvedés és a halál vállalásával érdemelte ki a mennyei Atyától az új életet. Az első keresztények világosan megértették, hogy mit jelent a kereszt felvétele és hordozása, tudták, hogy ennek jutalma lesz a feltámadás. Ezért nem ijedtek meg a fenyegetésektől és ezért nem féltek az üldözésektől. Türelmesen elviselték a világ részéről a megvetést és a bántalmazást, mert remélték Istentől a mennyei dicsőséget. Ezért volt fontos számukra, hogy szenvedéseikben is kitartsanak Krisztus mellett és a benne való hitben, mert tőle várták az új életet.
Tudták, hogy azok fogják a dicsőség koronáját viselni fejükön, akik földi életükben türelemmel viselték a töviskoszorút. Nem véletlen, hogy a keresztény művészetben az első húsvéti jelenetek éppen a szarkofágokon, a kőből készült koporsókon és a temetkezési helyeken jelentek meg. A halált megtapasztalva, a gyász idején a feltámadás adott nekik erőt. Azért vésték vagy festették a feltámadt Krisztust vagy a feltámadás jelképeit, például a babérkoszorúval díszített keresztet, mint a halálon aratott győzelem jelét a koporsókra, mert a feltámadt Úrtól várták azt, hogy szerettüket részesítse a feltámadásban és az örök életben. A keresztények szemében a halál mindig is egy kapu volt, amelyen keresztül az örök életre juthat a Krisztusban hívő ember.
Szent Ágoston püspök tanítja: „Semmi különös nincs abban, ha valaki hiszi, hogy Jézus meghalt. Így gondolják ezt a pogányok, a zsidók és a bűnösök is, így gondolja mindenki. A keresztények viszont hiszik, hogy Jézus feltámadt a halálból. Ez a lényeges különbség! Ők hisznek Jézus feltámadásában is!”
Mivel Jézus feltámadt a halálból, ezért örök életünk szempontjából létfontosságú az ő személye, a benne való hit és a hozzá való tartozás. Ő keresztény hitünk és életünk középpontja. Az ő feltámadásának köszönhetően tudjuk, hogy a halál nem értelmetlen.
Húsvéti szertartásunk evangéliuma a hajnali eseményeket beszéli el. Asszonyok mennek Jézus sírjához, szívük szeretete vezeti őket. A halottat keresik, őt akarják elsiratni és elvégezni a testen a bebalzsamozást, amire pénteken már nem volt idő. Ezek a cselekedetek hozzátartoznak a gyász feldolgozásához, az események elfogadásához, lelkük megnyugvásához. Azt remélik, hogy közben megnyugszanak, de félelmet keltő számukra, amit a sírnál tapasztalnak. Földrengés támad, majd pedig egy angyal száll le az égből, akinek „olyan volt a tekintete, mint a villám.”
A látvány félelmetességére jellemző, hogy „az őrök reszketni kezdtek félelmükben és szinte halálra váltak”, majd pedig otthagyják a sírt, amelynek őrzésével megbízták őket, amikor azt látják, hogy Jézus teste nincs a sírban. Ha az őrök ennyire megijedtek, akkor az asszonyok bizonyára még inkább. De ők nem mennek el, ezért ők kapják elsőként a hírt az Úr feltámadásáról. Az angyal azt is megparancsolja nekik, hogy vigyék el a tanítványoknak Jézus feltámadásának hírét, tehát ők kapják azt a küldetést, hogy a feltámadás első hirdetői legyenek.
Mindannyian, akik keresztények vagyunk és hiszünk a feltámadásban, azt a küldetést kapjuk, hogy a feltámadás örömhírét hirdessük.

Ki árul el engem

Ki árul el engem?
A mai evangélium már a nagycsütörtöki utolsó vacsora eseményét kezdi ismertetni. Jézus együtt van legszűkebb közösségével, apostolaival. Az ünnepi étkezést, együttlétüket és beszélgetésüket, amely Jézus részéről már búcsúzás és búcsúbeszéd, nem zavarja meg gyógyulásra váró betegek vagy tanítására szomjazó emberek tolongása. A társaságban nincsenek idegenek, mindenki jól ismeri a másikat, a többi jelenlévőt, hiszen mintegy három éve együtt vannak, a Mester és az ő tizenkét apostola.
Úgy gondolják, hogy ismerik egymást, de kiderül, hogy ez tévedés. Itt kerül előtérbe Júdás, akinek szándékáról egyedül Jézus tud, apostoltársai nem sejtenek semmit. Jézus tudja, hogy mire készül Júdás és azt is, hogy most jött el az idő. A hamarosan bekövetkező árulás szíve mélyéig megrendíti Jézust, aki kertelés nélkül kimondja: „egy közületek elárul engem.” Mivel nem nevezi meg név szerint, hogy melyik apostola, barátja lesz az áruló, kijelentése megdöbbenti a többi apostolt.
Biztosan nem ebben a pillanatban határozta el Júdás, hogy el fogja árulni Mesterét, hanem már jó ideje szövögette terveit. Nem tudhatjuk, hogy mikor kezdett szíve elfordulni az Úrtól, de most elérkezett a végső szakítás és szembefordulás ideje. A pillanat hangulatát János evangélista így foglalja össze: Éjszaka volt. Ez a megjegyzés nem csak az esti időpontra vonatkozik, hanem sokkal inkább Júdás lelkiállapotára utal.
Milyen érzések vannak bennem Jézus iránt? Milyen érzéseket próbálok erősíteni iránta?
HIS

Hat nappal

Hat nappal
Lázár, Márta és Mária személyére irányul figyelmünk a mai evangélium alapján, akik a Jeruzsálemhez közeli Betániában éltek. Zarándoklatai alkalmával hozzájuk szokott betérni, náluk szokott megszállni Jézus.
Lázárról nem tudunk meg sokat e helyen, csupán annyit, hogy ott ült Jézussal a vendégek között. A múlt héten említettük, hogy az ő feltámasztása után a főtanács ülést tartott, hogy végleg lezárják a Jézus-ügyet. Lázár úgy tesz tanúbizonyságot Jézus mellett, hogy meg sem szólal. Nem tart beszédet a jelenlévőknek, nem próbálja őket semmiről meggyőzni. Ő egyszerűen csak él. Meghalt, négy napig volt a sírban, de most él. Él, mert Jézus visszahívta őt az életbe. Ő az élő bizonyíték. Aki látja őt, az nem kételkedhet Jézus isteni hatalmában.
Márta személye szintén fontos a jelenetben. Ő felszolgál, ellátja a vendégeket. Tudja, hogy mire van szüksége a vendégeknek, szolgálatkészen gondoskodik róluk. Ő sem beszél, hanem csendben végzi szolgálatát.
A harmadik személy Mária, aki kifejezi Jézus iránti tiszteletét. Mégpedig a szükségesnél bővebben, nagylelkűbb módon, drága olajjal keni meg az Úr lábát. Cselekedete szeretetből fakad. Nem sajnálja a pénzt a drága olajra. És nem sajnálja haját, amivel megtörli Jézus lábát a megkenés után.
Krisztus melletti tanúságtétel-e az életem? Kész vagyok-e az Úr szolgálatára? Kimutatom-e iránta szeretetemet?
HIS

Virágvasárnap 2020

A,B,C ÉV VIRÁGVASÁRNAP: SZENTMISE

1: A szenvedô Messiást gyalázzák ellenségei, de Isten nem hagyja megszégyenülni. S: Krisztus engedelmességbôl emberré lett, vállalta a kereszthalált, ezért Istenfelmagasztalta Ôt. E: Passió: Jézus Krisztus kínszenvedésének története.

Elsô olvasmányhoz / Iz 50,4-7
Az elsô ének ,,Isten szolgájáról'' beszél, a meghívásáról (Iz 42; vízkereszt utáni vasárnap); a második ének (Iz 49,1-6) küldetése nehézségeit ábrázolja; a harmadik (a mai olvasmány) tökéletes tanítványnak és hű prófétának mutatja, ki nem fél ellentmondástól, üldöztetéstôl, amíg Istent maga mellett tudja (vö. szentlecke).

Válaszos zsoltár / Zsolt 22(21),8-9.17-18.19-20.23-24
Panasz és könyörgés

Szentleckéhez / Fil 2,6-11
Isten Fia szolgává lett, engedelmesen Atyja akarata szerint, de még evilág hatalmának is alávetette magát. Életének egész a kereszthalálig való átadásában mutatta ki nagyságát. Ezért fölmagasztalta Isten Kyrios-szá, hatalmak, idôk és világok fölött való Úrrá. (2,6-8: Kol 1,15-20; Jn 1,1-2; Mt 26,39-40; Róm 5,19 # 2,9-11: Róm 1,4; Iz 45,23)

Passióhoz (A év) / Mt 26,14-27,66 vagy Mt 27,11-54
A Jézus szenvedésérôl és föltámadásáról szóló beszámoló, kezdettôl fogva változatlan alakban, lényeges része az evangéliumoknak. Az evangélisták nagy egyezéssel, de itt-ott figyelmet keltô eltérésekkel hagyták ránk. Isteni méltósággal viseli Jézus a legmélyebb megaláztatást, melyben tragikusan összefog ellene emberi aljasság, gyűlölet és gôg, butaság és hitványság. Jézus a halálba megy, mert itt az Ô ,,ideje'', az ,,órája'' (26,18): nem Júdás adja Ôt át, hanem szeretô Atyja. Ô magát szolgáltatja ki: az utolsó vacsorán feláldozott Testét adja övéinek, mint az Élet Kenyerét, kiöntött Vérét, mint az Újszövetség jelét. A töprengô észnek mindez titok; ami csak ezután jön, az is, mind: Jézus utolsó kiáltásáig a kereszten és föltámadásáig: csak a félô-tisztelô hit láthat bele... (Mk 14,10-15,47; Lk 22,3-23,56; Jn 13,21-30; 1Kor 11,22-25; Jn 13,36-38; 18,1-19,42)

Itt van az idő

Itt van az idő
A Jézussal szembenállók számára Lázár feltámasztása az utolsó csepp volt a pohárban. Az a tény, hogy Lázár, aki négy napig a sírban volt, most élő bizonyítékként jár az emberek között, végső döntésre indítja őket.
Elhatározzák, hogy a Jézus-ügyet végleg lezárják, ezért összehívják a főtanácsot. Az ő szempontjukból érthető a szándékuk. Itt van Jézus, aki immár három éve járja az országot és tanítja az embereket. Tanítása azonban nem egyezik meg a hivatalos tanítással és törvénymagyarázattal, hanem nyíltan kritizálja azt.
Ők nem a vallásosság megújításának szándékát látják Jézus szavai mögött, hanem saját tekintélyük megkérdőjelezését vallási kérdésekben. Korábban sokszor próbáltak vitába szállni vele, igyekeztek jobb belátásra bírni, tanítását az általuk is elfogadható keretek közé visszatéríteni, de próbálkozásaiknak nem volt eredménye. Miért is lehetett volna, amikor éppen hamis vallásosságuk volt a probléma Jézus szemében.
A mai evangéliumi rész beszámol a főtanács üléséről, az ott elhangzottakról. Sejtik, hogy vallási kérdésben úgysem találnának Jézus ellen bizonyítékot, ezért politikai szintre akarják emelni a kérdést azzal, hogy Jézust lázadónak, a római fennhatóság ellen lázítónak tartják. Megjegyezzük, hogy az Úr kihallgatásakor mégsem ez lesz a vád, hanem hogy istenné teszi magát.
János evangélista olyan kijelentést ad a főpap szájába, amely megvilágítja Jézus halálának értelmét. Ezek szerint Jézus az egész népért hal meg, s ehhez hozzá tehetjük: és az egész emberiségért, minden emberért.
HIS

Nem e világból való

Nem e világból való
A mai evangéliumban Jézus arról tanít, hogy nem ebből a világból való. Nem mondja ki, hogy a mennyei Atyától jött a világba és a tőle kapott küldetést teljesíti, de a hallgatóság lassanként felismeri ezt. Jézus mindenkor az Atyának engedelmeskedik. Önfeláldozása, a szenvedés és a halál vállalása szintén az Atyának való feltétlen engedelmességének a jele.
A hallgatóság megoszlik. Bár mindenki, a vallási vezetők és a nép is ugyanazt a tanítást hallja, mégis más a reakciójuk. A farizeusok és az írástudók „nem értették meg szavait.” Velük szemben azok állnak, akik „e szavak után hittek Jézusban.” Miért van az, hogy egyesek elfogadják Jézus személyét, tanítását és követésére indulnak, mások viszont elutasítják őt, és nem kívánnak a tanítása szerint élni?
Ennek oka könnyen tetten érhető és megnevezhető. A farizeusok evilági módon gondolkodnak. Nem törekszenek az Isten akaratának mélyebb megismerésére, hanem a maguk szándékait szeretnék ráerőltetni Istenre. Az emberi szabadság helytelen értelmezése az, ha valaki Istentől akarja függetleníteni magát és semmibe veszi Isten törvényeit, mert azokban szabadsága korlátozását látja. Aki állandóan saját érdekeinek megvalósítására törekszik, az soha nem fogja megérteni és elfogadni Isten akaratát.
Ahogyan Jézus mindig azt tette, amiben az Atya tetszését találta, ugyanúgy mi is igyekezzünk cselekedeteinkkel és egész életünkkel Isten tetszésére lenni.
HIS

Házasságtörő asszony

Házasságtörő asszony
Jézus felemeli a bűnös embert, újabb lehetőséget ad neki, hogy harcoljon a bűnei ellen. Minden szentgyónásban elhangzik Jézus szava: menj, de többé ne vétkezzél! Nagyböjt ideje a megtérés ideje, bizalommal állhatunk Jézus elé.
Nagy hangoskodás és kiabálás közepette olyanok lökik oda Jézus elé a porba a házasságtörő nőt, akik magukat bűntelennek gondolják. De ha van is bűnük, most nem róluk van szó, hanem erről a nőről és megbocsáthatatlan bűnéről, amelyért a törvény szerint halál jár.
Jézus tudja, hogy ezeknek az embereknek hiába is mondana bármit. Tudja, hogy szavának mindig ereje van, most mégis hallgat. Máskor kemény és világos beszéddel fegyverzi le kérdezőit, most azonban nem szól semmit, csak ír a porba.
Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a vádlók is bűnösök. S csak amikor már mindenki távozott, szólítja meg az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból, kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé.

Nagyböjt 5. vasárnapja 2020

Nagyböjt 5. vasárnap 2020

Bevezetés
Nagyböjt 5. vasárnapjának liturgikus szövegei az élet és halál közötti feszültség problémájára te-relik fegyelmünket. Az evangélium Lázár feltámasztásával kapcsolatos jézusi gondolatokat mondja el. Azt, hogy az élet és halálproblémája Benne oldódnak fel. Benne, aki maga feltámadás és az élet, s aki benne hisz, ha meghal is élni fog. Ez a hit vezérli e a mi életünket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Te megsirat-tad Lázárt, add, hogy mi is őszinte szívvel tudjuk siratni elhunyt szeretteinket. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az élet és halál ura. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te az örök élet forrása vagy. Add meg nékünk is majd egykor az örökélet boldogságát. Uram ir-galmazz!
Evangélium után
Sokan jártak már a testvérek közül a Szentföldön. Jómagam is már két alkalommal is. Kétszer is állhattam ott, ahol Márta és Jézus közötti párbeszéd lezajlott, és Már-ta megvallotta Jézus halottakat is feltámasztó hatalmában és Jézus-ban, mint Isten Fiában való hitét. És ahol Jézus odalép annak a bar-langnak a nyílása elé, ahol Jézus halott barátja fekszik. S könnyezik, és e szavakkal hívja: „Lázár, jöjj ki!” Jézus szavára a halott Lázár kijön a halotti sírjából élve.
Mivel a föltámasztás híre el-terjedt a zsidók körében, és sokan hittek benne, ezért a zsidók nem-csak Jézus életére törnek, hanem Lázárt is meg akarják ölni. Én ezt sokáig kevésbé jelentős ténynek tekintettem.
De miután módomban volt Ciprus szigetére is eljutnom, ott sok Lázárral kapcsolatos hagyo-mány jutott a tudomásomra.
Többek között az a hagyo-mány is tudomásomra jutott Cip-ruson, hogy Lázár, az életére török elől Ciprusra menekült, és ott hir-dette Jézusban való hitét, Jézus evangéliumát. A szintén ciprusi származású Barnabás apostol, őt Nicosia püspökévé szentelte. Ma is ott áll Lázár tiszteletére épített ősi, gyönyörű szép Bazilika. Ma is mé-lyen erős a Szent Lázári alapokra épült által ciprusi keresztény-ortodox Egyház hite.
A Lázárról szóló János evan-gelista által leírt történet korábban kevésbé ragadott meg, Viszont e ciprusi látogatás után történetibbé lett Lázár története, és még jobban megerősítette az ehhez az esemény-hez fűződő jézusi tanítást.
Az imént említett tények könnyen elterelhetik figyelmünket az elbeszélés igazi és eredeti mon-dandójáról. S nagy a kísértése an-nak, hogy az éltető, életet osztoga-tó Jézus helyett az életre keltett Lá-zárt, a halandó embert helyezzük szemlélődésünk előterébe. Ez a hit-re nézve veszélyes következmé-nyekkel is járhat. Egy ilyen halott feltámasztási történet előbb-utóbb kérdéseket ébreszt, vizsgálata pedig kételyeket.
Az evangéliumi elbeszélésben nem az a fontos, nem az a lényeges, hogy Jézus föltámasztotta Lázárt. Az izgalmas történet igazi nagy kérdése: Hol, kinél és hogyan talá-lok életet, helyesebben: örök életet?
Ez a mai evangéliumi szakasz tulajdonképpeni témája és nem Lázár feltámasztása, amely csak alkalmi keret, bizonyíték, „jel” és indíték a történetben hirdetett igaz-sághoz. Erről tanúskodik maga Jé-zus is, amikor a mai szentírási sza-kaszunkban kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz ben-nem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”
Az evangéliumi leírás szerint Lázár története lezárul e mondattal: „A zsidók közül, akik felkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.” – Jézus története azonban folytatódik még annak ellenére, hogy csak „sokan” és nem „mindannyian” hittek ben-ne.
Miért nem terjedt le futótűz-ként a szenzációs hír? S röviddel Lázár feltámasztása után, az ese-mény színhelyéhez, a Bethániához közeli Jeruzsálemben miért kiabálta a nép vérszomjas dühvel: „Kereszt-re, keresztre vele!” – Az evangelista számára mindezek csak másodran-gú kérdések, a nagy, lényeges mondanivalója mellett, amely sze-rint Jézussal és a belévetett hittel mindenki megtalálhatja a teljes éle-tet, és Jézusba vetett élő hit nélkül nem is lehetséges teljes értékű élet itt a földön.
Napjainkban épp ebben a kérdésben oszlanak meg az embe-rek véleményei. Egyesek – nem is kevesen – megpróbálnak hit nélkül élni. Úgy vélik, hogy Isten, Jézus Krisztus és hit nélkül is lehetséges élet, teljes értékű és boldog élet. – Az ilyen élet azonban az örök ha-lálba torkollik, mert semmi kap-csolata sincs az örök és halhatatlan Valósággal, az Istennel.
A teljes élet kibontakoztatá-sát, s az örök életet is sokan egé-szen másban és máshol keresik.
Volt egy ideológia, amelyik azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy a tudomány minden problé-mát megold. Az orvostudomány még a halált is kiküszöböli majd.
Az emberiség számtalan féle módon próbálta maga számára a halhatatlanságot biztosítani.
Az egyiptomiak múmiává válva próbálták kiállni az idők vas-fogát.
Sokan a történelem lapjain akarnak halhatatlanná válni, vagy legalább barátaik emlékében óhajt-ják „konzerváltatni” magukat.
Mi hívő keresztények az Élet Uránál keressük jövőnk biztosíté-kát. Komoly odaadással, élő hittel, igyekszünk jó Istennek tetsző életet élni, mert hisszük, hogy csak Ő szavatolhatja jövendő sorsunkat. Az Úr Jézus szavát adta rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”
Ámen

Türelmes imádság

A türelmes imádság
A dolgok természetes rendjét sokszor siettetni akarjuk. Türelmetlenek vagyunk, mindent azonnal szeretnénk megszerezni vagy elérni, nincs időnk sem elvégezni a szükséges feladatokat, sem kivárni az eredményeket. Ha éppen dolgozunk, akkor sem a feladatra koncentrálunk, hanem arra gondolunk, hogy mikor fogunk már végezni. Szeretnénk gyorsan túl lenni a dolgokon, hogy megszabaduljunk a fáradozástól.
Korunk türelmetlensége és állandó sietsége Istennel való kapcsolatunkra is rányomja bélyegét. Ha kérünk valamit, azt szeretnénk azonnal megkapni. A türelmes és kitartó imádkozást sokan egyáltalán nem ismerik. Miért is sietne Isten? Mondhatnánk, hogy van ideje bőven, de ezzel éppen az a gond, hogy neki nincs ideje, ő az örökkévaló Isten. Az örökkévalóságot nem lehet múltra, jelenre és jövőre osztani, az örökkévalóságban értelmetlen az idő mérése, értelmetlen a percek, órák, napok, évek, évezredek számolgatása.
Földi életében Jézus is megtapasztalta az időt. Az örökkévalóságból belépett az idő korlátai közé, megtanult például várakozni. Tudta, hogy mikor, minek van az ideje. Készült arra, hogy eljöjjön az ő órája, amikor életét feláldozza a kereszten. Ennek idejét pedig nem tudták siettetni az emberek. A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy nem tudtak ellene tenni semmit, mert „még nem jött el az ő órája.”
Van-e időm nagyböjtben az imára? Tudok-e több időt szentelni a családomnak?

Gyümölcsoltó 2020

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Amikor rögzítődött az Egyházban Jézus születésének december 25. ünnepe, akkor került ez az ünnep, Az Annunciatió, régi magyar nevével Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, 9 hónappal korábbra, március 25-ére. Ez az elnevezés tömören és szépen fejezi ki ennek a hitigazságnak a lényegét. Isten, az örök Atya egyszülött Fiát oltotta bele Szűz Mária szeplőtlen méhébe; miként a kertész a nemes rügyet a vad alanyba. Ekkor oltatott be nemes rüggyel – Megváltójával - maga az emberiség is. Mi keresztségünk révén. De nemes gyümölcsöt termők vagyunk-e? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kyrie-litánia
Jézus Krisztus, Aki a mindenható Isten egyszülött Fiaként jöttél. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Szűz Mária méhében a Szentlélek erejéből testet öltöttél. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akiről az angyal előre hirdette, hogy Országodnak nem lesz vége. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Gyümölcsoltó Boldogasszony, Urunk Megtestesülésének hírüladása, egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Az ünnep tartalma, hogy Szűz Mária, Jézus édesanyjává lett. Mária ünnepként tartjuk számon, de természetesen elsősorban Jézus Krisztusról szól az ünnep. Ugyanis Jézus világba lépése, a hírüladás rejtett eseményével kezdődött el. Az Úrangyalát követő beszédében Benedek pápa is erről elmélkedett a szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Azt mondta: „Az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumának elbeszélésében egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant és általa új korszak kezdődött a történelemben…...”
Mária megértette Isten akaratát, és igent mondott a Szentlélektől való foganásra. A Szentírás magyarázók szerint, Máriának az a mondata, hogy „történjék velem a te szavaid szerint” egy örömteli sürgetést jelentett, egy készenlétet arra, hogy Isten akarata minél előbb megvalósuljon.
Mária erénye a hit és az engedelmesség volt. Nyitott volt az isteni kegyelemre, befogadta azt és együttműködött vele. Erre a bűntelen, kegyelmi állapota tette képessé. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy meghozhassa élete legnagyobb döntését.
Ő volt Istennek az a teremtménye, aki teljesen szabadon, tiszta szívvel ajándékozta oda magát Isten elgondolásának. Szintén Benedek pápa beszél arról, hogy „valójában Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött, ahogy a Zsidókhoz írt levél idézi a 39. zsoltárt: „Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10,7)”….. „Mária angyalnak adott válasza az tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével.”
Nagyböjtben vagyunk. Most valahogy fogékonyabbak kellene, hogy legyünk a vallásos élet dolgaira. Most Isten, az Egyházon keresztül még bővebben megajándékoz az ő kegyelmével. A nagyböjti gyakorlatok, mint a keresztút, szentmise, gyónás-áldozás, lelkigyakorlatok, bőséges kegyelmi források. Mindezek segítenek, hogy nyitottabbak és befogadóbbak lehessünk arra, amivel Isten meg akar ajándékozni.
Mária példaképünk és közbenjárónk segít, hogy ne szalasszuk el a kegyelmi lehetőségeket, hogy kihasználhassuk az alkalmas időt.
A nagyböjti szentidőnek hátra levő része legyen egy buzgón megélt időszak, amelyben mintegy válaszolunk Isten kegyelmi ösztönzéseire.
Zárjuk Benedek pápa szavaival:
„A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk a Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világnak.”
Amen.

Nagyböjt 4. vasárnapja. 2020

Nagyböjt 4. vasárnapja. A 2020

Bevezetés
Nagyböjt 4. vasárnapjának evangéliumi szakaszában az Úr Jézus meggyógyít egy vakon születettet. Ez a vakság értelmezhető betűszerint is. De lehet utalásként is értelmezni. Utalásként az emberiségnek arra a vakságára, arra a sötétségére, amelyben oly sokáig élt a Jézus előtti emberiség. De arra a vakságra és sötétségre is, amelyben sok mai ember él. Mi is közéjük tartozunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Te az élő Isten Fia vagy. Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Te vagy a Világ Világossága, aki megvilágosítja a világot. Krisztus, kegyelmezz!
Utunk, Jézus Krisztus! Te minden ember megmentője vagy. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
A látó emberben mindig részvét ébred, valahányszor találkozik egy fehérbotos vakkal. Gyengéden megfogjuk a karját, hogy átvezessük az útkereszteződésben vagy felsegítsük egy járműre. Közben arra gondolunk, milyen jó nekünk, akik látó szemmel járunk a világban. Nem mered elénk a sötét fal, ami elzárná előlünk a világnak tengernyi szépségét. Milyen veszteség nem látni a felénk forduló, tiszteletet, barátságot, szeretetet sugárzó arcok szépségét.
Talán a vakok, akik már így születtek, nem érzik ezt a roppant veszteséget. Beleszoktak sötét világukba, de hiszem, hogy az ő világukban is minden bizonnyal ragyognak csillagok, s másfajta csillagok. A jó Isten kárpótolja őket is a meg nem kapottakért, vagy az elveszítettekért.
Találkozhatunk olyan vak embertestvérekkel, akik megbékéltek sorsukkal: meglepően vidámak, élet-szeretők, akiknek művészi az alkotásuk és szép a játékuk, s csodálatosan mély az istenhitük.
Talán ezekhez hasonló volt az a férfi is, akit útközben megpillantott Jézus. Amint az evangélium beszámolójából kiderül, és erre nem szoktunk felfigyelni, ez a vak ember nem fordult Jézushoz azzal a kéréssel, hogy adja vissza szeme világát. Nem láthatta az Élet Urát, nem kérhette segítségét. Jézus azonban kéretlenül is feléje fordult. Megérinti szemét, elküldi fürödni a Silóé tavába, és a vakférfi látó szemmel tér vissza hozzá.
A gyógyításnak ez a kéretlen megnyilatkozása arra figyelmeztet, hogy Isten akkor is segít rajtunk, ha nem ostromoljuk kéréseinkkel. Még azokat is megajándékozza szeretetével, akik talán elfordulnak tőle. Az ember balga módon hátat fordíthat Istennek, de Isten sohasem fordít hátat az embernek.
Népünk sok évtizeden át hátat fordított Istennek, de Isten nem fordított és nem fordít hátat népünknek. Újra és újra kéretlenül is gyógyítja népünk vakságát, és én hiszem, hogy az ő segítségével egyre többen lesznek látókká hazánkban, s mint látók, látni fogják, hogy mit kell tenni majd a sorsdöntő pillanatokban.
Könnyű elképzelnünk a látását visszanyert férfi boldogságát, sugárzó örömét. Élete egy csapásra megváltozott. Kinyílt sötét börtönének ajtaja és virágos szőnyegként terült eléje a teremtett világ ezernyi szépsége. Ezt a látomást még csak megtetézte az a körülmény, hogy gyógyító orvosában fölismerte Isten küldöttét, a Megváltót.
Nézzük e vak meggyógyítását más realisztikusabban, mai szemmel is. A legtöbb gyógyítás-történet ott ér véget, amikor Jézus meggyógyítja az arra vágyót. Ez a történet ott kezdődik, ahol a többi végződik.
Arról mesél, mi történik a meggyógyulttal? Hát, nincs könnyű dolga! Miből él egy munkanélküli koldus? Hisz látón nem ülhet többé a templom ajtajában kéregetni! A látás radikális következményekkel jár. A mi névtelen ex-koldusunk nemcsak kenyérkeresetét veszíti el, hanem kitaszítják a közösségből.
Exkommunikálják. A Jézus mellett tanúskodó meggyógyított vak szavait a farizeusok visszautasították: „Még te oktatsz bennünket?” És kitaszították. Jézus azonban nem hagyja magára. A kiközösítettet felkarolja, mint ahogy a vakot felkarolta. És újrarajzolja a közösség határait. A kirekesztőket kirekeszti, - valójában önmagukat zárták ki könyörtelen és szeretet-nélküli teológiájukkal. Majd a kirekesztettekből új közösséget alkot. A látó vak lesz ennek az új közösségnek az első tagja.
Jelképes a gyógyító víz neve: Küldött. A gyógyulásnak ára van. Tanúskodni kell a gyógyító mellett. Az uralkodó kultúrával szemben. Ma is, mindig. Talán ezért maradnak oly sokan vakok. A meggyógyított vak tanúskodott Jézus mellett. És mi?
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vakság nem korlátozódik csupán szemünk világára. Sokkal súlyosabb, nehezebben gyógyítható a lelki vakság, amelyet egyszerűen istentagadásnak nevezünk. Ezek a testvéreink arra hivatkoznak, hogy Istent soha senki sem látta. Ebben természetesen igazuk van, ez a Szentírás tanítása is. Az Úr Jézus azonban azért öltötte magára emberségünket, hogy érzéki megismerésünk számára is lehetővé tegye Isten megtapasztalását. Kije-lentette: „Aki engem lát, látja az Atyát!” Igaz, hogy megváltó műve befejezése után visszatért a menny-be, ám megbízta apostolait, apostoli Egyházát, minden igaz követőjét, hogy szavukkal és életükkel mutassák meg Istent a mi vaksi világunknak.
Nekünk is szólnak az első követőinek mondott szavai: „Ti vagy-tok a világ világossága!” Ezzel arra buzdít bennünket, hogy mint a világ világossága, nyissuk meg mi is, minél több vak honfitársunk szemét az Isten látására. Hogy lássanak és helyesen cselekedjenek a sorsdöntő pillanatokban.
Eme küldetésünk teljesítésében nem vagyunk egyedül. A krisztusi ígéret nekünk is szól „Én veletek vagyok a világ végezetéig. ”Ha pedig Ő velünk van, akkor nincs mitől és miért félnünk. Most bennünket bátorít e szavaival: „Bízzatok! Én legyőztem a világot!”
Bízzunk hát testvéreim!
Amen

Jézus elutasítása

Jézus elutasítása
A názáreti zsinagógában történtek, amiről a mai evangélium beszámol, elénk tárja azt a valóságot, hogy sokszor bizony egyáltalán nem ismerjük vagy félreismerjük azt a személyt, aki a közelünkben él, illetve előítéleteink megakadályoznak minket az ő megismerésében. A názáretiek éppen így jártak Jézussal. Látták őt gyermekként és fiatalként, éveken át találkozhattak vele városukban, ismerték családtagjait, de amikor felnőtt korában tanítóként áll eléjük, akkor elutasítják őt, mert nem ismerik fel valódi nagyságát.
A názáretiek haragjához, gyilkos indulatához Jézus személyének félreismerése mellett az általa mondott tanítás tartalma is hozzájárult. A mi Urunk olyan eseteket idéz fel az ószövetségi időkből, amelyekben Isten pogányok számára mutatta meg az ő jóságát.
A száreptai özvegyasszony esetéről a királyok első könyvében olvashatunk. Az asszony fia olyan súlyos beteg volt, hogy már nem is lélegzett. Illés próféta imádkozott, s imájának eredményéről ezt olvassuk: „Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek visszatért a gyermekbe és föléledt” (1Kir 17,22).
Námán pedig a szír király hadvezére volt, aki leprás betegségben szenvedett. Elizeus próféta szavára hétszer megfürdött a Jordán folyó vizében, aminek hatására elmúlt a leprája, „olyan lett a teste, mint egy kisgyermek teste, megtisztult” (2Kir 5,14).
Mivel a zsidóság úgy gondolta, hogy Isten jósága csak a választott nép tagjai számára mutatkozik meg, ezért hallatlan gondolat volt számukra az, amiről Jézus beszélt, hogy a pogányokkal is jót tesz. Isten senkit, egyetlen embert sem zár ki jóságából.
HIS

Nagyböjt 3. vasárnapja 2020

Nagyböjt 3. vasárnapja. A 2020

Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban Jézus és a Szamáriai asszony párbeszédét fogjuk hallani. A ma emberét is gyötri a testinél sokkal erősebb szomjúság. Szeretné csillapítani a szomját, de milyen sokszor nem találja az élő vizet, Jézus Krisztust, aki enyhíthetné a szomját. Mi is a ma emberei vagyunk, Jézus ma arra hív minket, hogy csillapítsuk szomjunkat az élő vízzel, és vezessünk el másokat is hozzá, az élővízforráshoz. Meghalljuk hívását?

Kirie litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Amikor Jézusnak tudomására hozták, hogy a templomőrség figyelni kezdte tanítását és tevékenységét, elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. Visszatérésekor a Szamariai-hegyvidéken keresztülhaladó legrövidebb utat választotta, amelyen feljuthatott Galileába.
Egyébként kevés olyan hely van a Szentföldön, amely annyira elevenen őrzi Isten Fiának emlékezetét, mint Jákob kútja.
A mai evangéliumi szakasz érdekes megállapításokhoz juttat, a szinoptikus evangéliumok és a János evangéliuma összehasonlításakor.
A szinoptikus evangéliumok szerint Jézus tanításának középpontjában Isten országának Örömhíre áll. Erről beszél Jézus a legtöbb példabeszédben, ennek alaptörvényeit adja meg a hegyi beszédben.
János evangéliumában, mint a mai evangéliumi szakaszban is ezzel szemben Jézus elsősorban önmagáról beszél, saját kilétét és szerepét világítja meg beszélgetései során. A hosszú, monológszerű beszédeket olykor idegenkedve hallgatjuk. Annak ellenére, hogy a negyedik evangéliumban Jézus önmagát, saját istenségét és hatalmát nyilatkoztatja ki a világnak. Ennek az önmagát kinyilatkoztató tanításnak egyik, művészi módon megalkotott példája, Jézus beszélgetése a Szamáriai asszonnyal.
A szamariai asszony története ugyanis, pusztán irodalmi szempontból tekintve is irodalmi remekmű. Ha egy irodalomtörténész formailag vizsgálná a szöveget, megállapíthatná: arányosak benne a jelenetek, tökéletes a 3 felvonásra való tagolódás, remekbe készültek a párbeszédek, elsőrendű a szereplőmozgatás, nagyszerűen felépítettek a párhuzamok, érvényesül a fokozatos kibontakozás, drámai a szerepcsere: az utcanőből bűnbánó, majd misszionárius lesz. Színpadon remekül elő lehetne adni, el lehetne játszani. Kiváló forgatókönyv lenne minden színházi rendező számára.
De ne a formai tökéletességet nézzük, hanem az ebben található kinyilatkoztatott igazságokat!
A jelenet nagyon is egyszerű, hétköznapi mozzanattal indul: Jézus fáradtan, szomjasan ért oda Jákob kútjához, és inni kért az ott vizet merítő asszonytól, aki a közeli faluból jött vízért. Jézus és az asszony ezt követően beszélgetni kezdenek, mégpedig egyáltalán nem hétköznapi dolgokról.
Meg kell mondanunk: az asszony sem mindennapi asszony. Egy tanult, bölcs írástudó sem tehetne fel okosabb kérdéseket ilyen kertelés nélküli, egyszerű szavakkal. Szinte az az ember érzése, hogy céltudatosan ki akarja fürkészni Jézus legmélyebb titkait. És ez sikerül is neki, hiszen Jézusnak egyáltalán nincs ellenére, hogy feltárja kilétét.
Az első kérdés arra vonatkozik, hogy Jézus zsidó férfi létére hogyan beszélgethet egy idegen asszonnyal? Tudjuk, hogy az akkori patriarchális világban a férfiak nem folytattak párbeszédet idegen asszonyokkal. Jézus tettének merészségét még növelte az is, hogy az asszony szamariai volt. - Ő beszélgető partnerének tekinti az asszonyt és nem volt hajlandó együtt gyűlölködni honfitársaival. Így és ezért indul meg a párbeszéd.
Ennek során Jézus beszélni kezd arról az élő vízről, amivel ő akarja megajándékozni az embereket. Kinyilvánítja messiási mivoltát, és ezt azzal bizonyítja, hogy föltárja az asszony múltbéli életét. Mindez meggyőzi a szamaritánus asszonyt Jézus szavainak hitelességéről.
A második kérdés már Jézus nagyságára vonatkozik: "Csak nem vagy nagyobb Jákobnál?" Miután Jézus válaszaiból megtudja, hogy prófétával áll szemben, fölveti a zsidó-szamaritánus vita legfőbb problémáját, hogy hol kell imádni Istent, Jeruzsálemben, vagy a Garizim-he-gyen épült szamaritánus templomban.
A nagyon is okosan kérdező asszony kérdéseire, Jézus egyre mélyebben tárja fel saját titkait, azt, hogy kicsoda ő. - Hogy élővizet tud adni; - ez az élővíz örök életet adó forrás az ember számára; - Istent lélekben és igazságban kell imádni; - ő maga pedig valóban a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. - Kérdve kifejtő módszerrel Jézus elvezette őt az igazság megismerésére.
Ezek után az asszony elfut, és hívja Jézushoz a falubeliéit. Azok ki is jönnek, s meghallgatják Jézus tanítását, és mindannyian hinni kezdenek Jézusban. Az asszonynak pedig, némi éllel azt mondták: "Most már nem a te beszéded miatt hisszük, hogy Ő a világ Üdvözítője."
A Szamáriai asszony azt tette, amit János evangéliuma szerint minden embernek tennie kell. Kérdezgette, megismerte Jézust, s amikor meggyőződött arról, hogy Jézus az Istennek a legnagyobb ajándéka, futott, hogy másoknak is elvigye ezt az örömhírt, és másokat is Jézushoz vezessen.
Ez a mi feladatunk is! Megismerni egyre tökéletesebben Jézus Krisztust, s egyre hitelesebben élni az Ő tanítása szerint. És ami még ennél is fontosabb, hogy ebben a keresztény és nemzetellenes globalista világban megismertessük, és elvezessük nem hívő testvéreinket, az embereknek, s nemzetünknek életet adó élővizek forrásához, Jézus Krisztushoz. Amen

A gyilkos szőlőműves

A gyilkos szőlőmunkások
Jézus egy példázatot mondott, amellyel a nép bűnét tette nyilvánvalóvá. A példázat egy emberről szólt, aki szőlőt telepített és nagy gonddal, sok áldozattal felszerelte, majd több bérlőnek bérbe adta. Amikor eljött a bér megfizetésének ideje, küldött egy megbízottat, hogy szedje be a bért a bérlőktől. De azok ahelyett, hogy fizettek volna, megverték a küldött szolgát és üres kézzel visszaküldték. Ugyanazt tették a másikkal is, akit a tulajdonos elküldött hozzájuk. Végül a fiát küldte el, abban a reményben, hogy vele majd kíméletesen bánnak és megadják, amivel tartoznak. A bérlők azonban megölték a fiát, mert az remélték, hogy akkor a tulajdonos lemond a szőlőről, ők pedig szépen elosztják egymás között.
Amikor Jézus eddig ért a példázat elmondásával, váratlanul abbahagyta és a többit a hallgatóival mondatta ki. Feltette nekik a kérdést: “Mit gondoltok, mit csinál ezekkel a munkásokkal a szőlő ura, ha eljön?” Határtalan felháborodással válaszolt a sokaság: “Mint gonoszokat gonoszul elveszti, a szőlőt pedig kiadja más bérlőknek, akik megadják idejében a neki járó gyümölcsöt.”
Ezt az ítéletet ők maguk mondták ki Izrael népe felett, de nem akadt közöttük egyetlen egy sem, aki rájött volna erre. A farizeusok azonban azonnal rájöttek, hogy Jézus a szőlőn Isten országát értette, a bérlőkön a népet, amelyik megölte a hozzájuk küldött prófétákat és már készültek arra, hogy megöljék Isten fiát is. A farizeusok megértették, hogy Jézus a saját közeledő halálára célzott,
Majd a 118.Zsoltárból idézett. Egy kőről van szó benne, amelyet az építők megvetettek. Ez Jézusról szóló prófécia: Jézust Izrael vezetői, az építők megvetik, félreteszik, nem kell nekik, pedig az ATYA Jézust teszi meg szegletkővé. Ő lesz az anyaszentegyház lelki templomának a szegletköve, aki egybetartja a lelki templom falait és egész épületét.

A dús gazdag

Dúsgazdag és a szegény Lázár
Első olvasatra ez a történet (is) valami igazságtalanságnak tűnik: a gazdag nem követett el semmi rosszat, Lázárnak a jó cselekedeteiről se számol be az evangélium. Miért üdvözül Lázár mégis? És miért kerül a kárhozatba a gazdag?
Úgy tűnik, hogy Istennek valami más logikája van, mint amit megszoktunk a világban. Nagyon határozottan a szegények mellett áll. Ez nagy vigasz a szűkölködőknek, de nézzük egy kicsit a gazdagot!
Miért kerül pokolra a gazdag? Nem követett el semmi. Sőt – nagyon szimpatikusan – még halála után is próbál a családjáról gondoskodni. Ha jobban megvizsgáljuk, akkor azonban észrevesszük, hogy a gazdag részvétlen volt. Nem veszi észre, hogy valaki a kapujában szűkölködik. Ahogy az evangélium mondja, még az ételmaradékból se ad neki. A gazdag tehát ismerte Lázárt, és nem mondhatja az ítéletkor, hogy „Uram-Istenem, mikor láttunk téged nélkülözni…?”
A dúsgazdag és a szegény Lázár története arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég nem tenni semmi rosszat, hanem kifejezetten keresni kell és tenni a jót.
Jézus – jó marketingesként – úgy formálja meg a szereplőket, hogy még jobban aláhúzza mondanivalóját: Lázárnak neve van: személy, akit szeretni és segíteni kell. A gazdagnak nincs neve, elveszítette arcát, személyiségét. Hozzáragadt a vagyonához, és nem figyel másra.
A krisztusi szemlélet arra tanít bennünket, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt is. És nem csak a rokonaink, barátaink és üzletfeleink. Ne a barátaidat és rokonaidat hívd a buliba, hanem a koldusokat, akik nem tudják viszonozni. Sőt, ne csupán annak adjunk, aki kér: nekünk kell megkeresnünk a rászorulókat, hogy segítsünk rajtuk! Napjainkban ez a gondolatmenet különösen aktuális, amikor a nyomor és szenvedés, háború és vallásüldözés elől menekülő emberek problémáit kell megoldani helyben, szülőföldjükön, és nem importálni a problémákat.
Ámen.

Nagyböjt 2. vasárnapja. 2020

Nagyböjt 2. vasárnapja. 2020

Bevezetés
Évszázadok óta az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, meg-kísérthető ember volt. Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nem csak ember, hanem Isten is, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a ki-választott apostolai előtt. A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is. De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket!

Kirié litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!

Evangélium után.
Mióta az Úr Jézus megkezdte nyilvános működését, újra meg újra fölágaskodott hallgatóiban a kérdés: vajon ki ez az ember? A kérdést az Úr Jézus is fontosnak tartotta és föltette apostolainak. Ők Péterrel válaszolták: Te vagy a Krisztus. az élő Isten fia.
Mindebből nyilvánvaló, hogy Jézus embersége mögött ott rejtőzött istensége is. Mivel ezt az apostolok elhitték, nem okozott különös meglepetést Jézus színeváltozása.
Rövid ideig tartó ragyogásánál sokkal csodálatosabb az a tény, hogy istenségének fényét szinte egész földi életében elrejtette. Csak most engedi fölragyogni, midőn közeledik a szenvedés, a sötétség órája. Jézus, aki azért jött a földre, hogy a világ világossága legyen, akit a sötétség nem akart befogadni, most néhány percre fölvillantja istenségének fényét.
Az isteni fényesség sugárza-tában megjelenik két másik szereplő is: Mózes és Illés, az ószövetség két legjelentősebb egyénisége
Szent Lukács még azt is megírja, hogy Jézus haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetnie. Arról a halálról, amely örök időkre hirdeti Isten e világ, az ember iránti határtalan szeretetét. - A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, csinálunk itt három sátrat ... Hogyne csinálna, hogyne maradna itt szívesen, ahol ízelítőt kapott az isteni élet fényességéből!
Hiszen az ember istenlátásra született. Itt kellene tehát lesátorozni és nem menni tova a Golgotára. Ezért nem értik, nem akarják tudomásul venni a Jézus szenvedéséről szóló beszélgetést.
Péter és az apostolok abban a hitben ringatták magukat, hogy Jézus közelében megszűnnek az emberi szenvedések. Megpróbáltatások nélkül nyerhetik el égi és földi boldogságukat. De a hegyről lefelé jövet csalódniuk kellett. Jézus kioktatta őket és általuk a benne hívőket: csak szenvedések és a halál után lehet részünk az örök dicsőségben.
Péter ezt korábban nem volt képes elfogadni, amikor Jézus közölte az apostolokkal, hogy szenvedni fog és keresztre fogják feszíteni. Valósággal meg akarta vesztegetni Jézust, hogy mondjon le a szenvedések királyi útjáról.
Félrehívta és beszélni akart vele: hátha mégis csak van üdvösség szenvedések nélkül.
Péter szabadkozása emberileg érthető. Miért ne küszöbölhetné ki Isten az emberek életéből a sok-sok keresztet? Talán nincs elég hatalma hozzá?
Jézus mégis a kereszténység árulásának tekinti, ha valaki nem vállalja vele a keresztet. Talán ekkor hangzik el ajkáról Péter felé a legkeményebb dorgáló szó: "Távozz tőlem, sátán!
Péter és társai a színeváltozás után is csak nehezen tudták megérteni, hogy a szenvedés és a kereszthalál kell, hogy megelőzze Jézus megdicsőülését.
Jézushoz hasonlóan, Jézussal együtt keresztet hordozó sokféleképpen szenvedő testvéreim! A Táborhegyi színeváltozás fellebbentette egy kicsit a fátylat a szenvedés miértjéről is, és megmutatta, ha keveseknek is, de a keveseken keresztül minden Krisztust követőnek, a kereszthordozást követő megdicsőülést, az örök Húsvétot.
Az embereknek sokan ígértek már és ígérnek ma is, könnyű álmokat, szenvedések és megpróbáltatások nélküli földi jólétet, paradicsomi életet. Sokan hallgattak is és hallgatnak még ma is rájuk. De az ígért paradicsomi élet helyett még nagyobb szenvedést és nyomort hagytak. És hoznák újból a rájuk hallgatókra, de még az utánuk következő generációkra. Es mégis, mindent feledve, s látva az újabb szomorú tényeket, sokan hallgatnak még ma is rájuk. Pedig nem a szavakat és ígéreteket kell nézni sohasem, hanem a tetteket. - "gyümölcseikről ismeritek meg őket", szól a jézusi figyelmeztetés mindannyiunknak.
Nekünk hívőknek különösen is szólnak a mai evangéliumban, a Mennyei Atyának Jézusról mondott szavai: Ez az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok!" - Ha őt hallgatjuk, a megpróbáltatások, szenvedések és kereszthordozások között is biztosan haladunk a cél, a Táborhegyi színeváltozás jelezte örök megdicsőülés felé.
Amen

Boldog Meszlényi Zoltán

A hét szentje Boldog Meszlényi Zoltán

2019-03-03 Szerző: Új Ember

Már húszévesen a filozófia doktora lett. Az I. világháború miatt az egyetemet Innsbruckba költöztették; Meszlényi Zoltánt itt szentelte pappá 1915-ben Franz Egger püspök. Egy évvel később a teológiai doktorátust is megszerezte.

Papi szolgálatát Komáromban kezdte meg. Hat hónapi káplánkodás után Esztergomba helyezték, mert ott volt szükség nyelvtudására és kánonjogi képzettségére. Csernoch János bíboros őt bízta meg az egyházmegyék átszervezésével. A következő esztergomi érsek, Serédi Jusztinián prímási irodaigazgatóvá nevezte ki. Negyvenhat évesen, 1937-ben szentelték püspökké. Jelmondatául ezt választotta: Bizalommal és hűséggel.

1939-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem teológiatanára lett. A II. világháború alatt a Szociális Missziótársulatban a XIII. Leó pápa által ajánlott jótékonyságra biztatta híveit. Mindszenty József, miután esztergomi érsek lett, a katolikus egyetem szervezését bízta rá. Ez végül nem valósult meg, mert a bíborost 1948. december 26-án elhurcolták az államvédelem emberei. Az iskolákat államosították, a szerzetesrendeket föloszlatták, az egyházi vagyont elkobozták. A bebörtönzött érseket előbb Drahos János kanonok helyettesítette, majd az ő halála után, 1950 nyarán Meszlényi Zoltán segédpüspököt választották káptalani helynöknek. Rákosi Mátyás és Kádár János (utóbbi ekkor belügyminiszter volt) hatalmi szóval Beresztóczy Miklóst jelölte az esztergomi érsek helyébe. Mivel a szóbeli meggyőzés nem hatott, Meszlényi Zoltánt 1950. június 29-én éjjel elhurcolták, iratait elkobozták, lakását kifosztották. Előbb a recski büntetőtáborba, majd a kistarcsai börtönbe vitték. (Beresztóczy személyét XII. Piusz pápa nem fogadta el, és Hamvas Endre csanádi megyéspüspököt nevezte ki Esztergomba érseki adminisztrátornak.)

Meszlényi Zoltán kistarcsai golgotája nyolc hónapig tartott. Fűtetlen magánzárkában, télen is nyitott ablaknál raboskodott. 248 napon át kínozták, éheztették, éles kavicsokon járatták mezítláb, megtörni mégsem tudták. Nem folyt ellene nyilvános per, ítélet nélkül tartották fogva. Halálát feltehetőleg az elszenvedett embertelen megpróbáltatások okozták, és az orvosi ellátás hiánya. Minden valószínűség szerint 1951. március 4-én szenvedett vértanúhalált. Az esetet titokban tartották, halálának dátumát 1953. január 11-ére hamisították. Tizenöt évig nyugodott jeltelen sírban az Új köztemető 249. parcellájában. 1966. június 22-én, a nyilvánosság kizárásával exhumálták. Másnap ugyancsak csendben temették el Esztergomban, a bazilikában.

Kategória

Lelkiség

Bejegyzés navigáció

Az Úrban való öröm az erősségetek

Az Egyház „a gyermekek hangos sikolya” szeretne lenn

1. i

Imádkozás

Imádkozás

Jézus földi életének talán legfontosabb része volt az imádkozás, a mennyei Atyával való beszélgetés, kapcsolat. Az olyan lényeges események előtt, mint például az apostolok kiválasztása, félrevonul és imádkozik. Tanítványai nap mint nap látják, hogy Mesterük imádkozik, ezért egészen természetes az a kérésük, hogy tanítsa őket imádkozni, ahogyan ezt a mai evangélium bemutatja. Kérésükre Jézus elmondja a Mi Atyánk kezdetű imát, amelyet keresztény emberként egyedül vagy szertartásaink során a közösség tagjaként mondunk el azóta is. Az Úr imája az Egyház és a hívő emberek imája lett.

Az előzményekben egyébként Jézus arról adott tanítást, hogy amikor valaki imádkozik, akkor ne legyen szószaporító, ne legyen sokbeszédű. Az ima, amit ő tanít valóban röviden és tömörem foglalja össze mindazt, amivel emberként Istenhez fordulunk, fordulhatunk. Lényeges, hogy amikor imádkozunk, akkor ne lelketlenül mondjunk szavakat és mondatokat, mert akkor üres fecsegéssé válik cselekedetünk, amit valójában nem is lehet imának nevezni. Az sem ima, amikor valaki a maga érdemeit sorolja Istennek, aki amúgy is jól ismer minket, őt biztosan nem tudjuk megtéveszteni öndicsérő szavakkal.

Egy gyakorlati tanács: Imádkozásunkat érdemes a Mi Atyánk imával kezdeni. De ezzel nem tudtuk le a napi imát! Itt nem érdemes abbahagyni! Ezzel az imával belépünk az imádság légkörébe, ráhangolódunk az Istennel való beszélgetésre. Folytassuk az így kezdett beszélgetést saját szavainkkal!

HIS

Nagyböjt 1. vasárnapja 2020.

Nagyböjt 1. vasárnapja. 2020.

Bevezető

Nagyböjt 1. vasárnapja Igeliturgiájában, a központi szereplő a Sátán. A zsidó és keresztény kultúrkörben élő emberek tudják, hogy az emberiség tragédiája azzal kezdődött, hogy hitt a Nagy Ígérgetőnek, és semmi sem lett abból, amit ígért, sőt annak ellenkezője: Az ember tragédiája!

Az evangéliumban is ott van a Sátán gonosz, fondorlatos, s alattomos kísértéseivel. Felfigyelünk-e majd arra, hogy Jézus milyen határozottan, sőt keményen utasítja el minden kísértését. A „takarodj innét Sátán!” - szavain lehet, hogy még meg is ütközünk.

Pedig nekünk, krisztushívőknek nem megütköznünk kellene ezen, hanem követnünk példáját és határozottan, keményen ellene kellene, hogy mondjunk a naponként ránk zúduló a kísértéseknek.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a kenyérharcban megfeledkeztünk arról, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy az isteni rendelés folytán nekünk jutott hatalommal sokszor visszaéltünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a vallásos életünkben nagyobb hitelt adunk a bizonyítatlan rendkívüli jelenségeknek, mint hitünk biztos igazságainak. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangélium talán legmerészebb története az, amely Jézus megkísértéséről szól. Mindenképpen történeti ténynek kell tekinteni Jézus megkísértését. A fő kérdés, mi a történetben szereplő kísértések lényege?

Ha jól megfigyeljük a kétségtelenül színes irodalmi formában és mitikus köntösben előadott jeleneteket, akkor a konfliktus gyökere Jézus messiási elképzelései és a hagyományos, a népies messiási elképzelések között feszülő ellentétekben keresendő.

A mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a Gonosz Lélek el akarja téríteni Jézust a küldetése teljesítésétől, és a népies messiási elképzelések útjára akarja irányítani. Meg akarja hiúsítani a Mennyei Atya akaratának a teljesítését, az emberiség megváltását.

Kritikával fordul Jézus felé. Ha ő a Messiás, miért nem javítja meg nyomorúságos helyzetünket, a köves sivatagból miért nem csinál búzaföldeket? Miért nem javítja meg az emberek megélhetési lehetőségeit? Jézus elutasítja: "Írva van. Nemcsak kenyérrel él az ember" (hanem Istennek minden igéjével). Jézus szavai azt jelzik, hogy az ő küldetése nem gazdasági, de még csak nem is szociális. Ő azért jött, hogy megnyissa az ember Istenhez vezető útját.

A második kísértés arra akarja Jézust biztatni, hogy alapítson egy hatalmas földi országot. Ne a Mennyei Atyát, az Igazság Istenét, hanem őt, a Sátánt, a hazugság atyját imádja. Jézus ezt is elutasítja: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Jézus nem akar működésével politikai területre lépni. Ő Isten szolgálatában van, az ő akaratát akarja teljesíteni.

A harmadik kísértés arra biz-tatja, hogy látványos, csodás, mutatványos tettel mutassa meg hatalmát az egész nép előtt. Jézus ezt a kísértést is elhárítja e szavakkal: "Az is írva van: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!". Jézus nem akar isteni hatalmával élni, s látványos tettekkel követőivé tenni embereket.

Azt is észre kell vennünk, hogy Jézus a Sátánnal való küzdelemben a Szentírás szavaival győzedelmeskedik a kísértőn.

Ez a lehetőség számunkra is adott, ha mi is arra törekszünk, hogy Isten igéjéből éljünk. Ekkor mi is meg tudjuk magunkat védeni, ha a kísértő veszélyezteti életünket.

Nem mondok újat.

Az imént említett három kísértés közül a kenyérrel történő a leggyakoribb, s legtöbb embert megkísértő. Általános tapasztalat, hogy mi emberek azt követjük, aki bőségesen ad nekünk kenyeret, aki azt ígéri, hogy jólétet biztosít nekünk.

Ezért az ördög nagyon reálisan beszél, amikor azt mondja Jézusnak, ha befolyást akarsz gyakorolni az emberekre, ha tanításod követőivé akarod őket tenni:, akkor gondoskodj számukra bőséges eledelről. Csalogasd azzal az embereket, hogy aki követőd lesz, nem fog többé éhezni.

Jézus a kísértőnek a már idézett szavakkal válaszol: "Nemcsak kenyérrel él az ember." Félre ne értsük szavait! Jézus nagyon is együtt érez az emberekkel, akik szükséget szenvednek, azzal a százmillióval is, akik, az előrejelzések szerint, a közeli jövőben éhhalált fognak halni.

És azokkal is, akik a mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben nem figyelnek eléggé a magasabb értékekre. Ezeken az embereken, azonban nem azzal akar segíteni, hogy a követ kenyérré változtatja számukra. Hanem azt mondja nekik: "Keressétek előbb az Isten országát a többiek mind, hozzáadatnak nektek".

Ezért a földi eledelre, a földi jólétre irányuló törekvéseink nem lehetnek az okai annak, hogy elhanyagoljuk az Isten országának keresését, vallásos életünket.

Milyen hatalmas változáson menne keresztül egy hívő közösség, de nemzetünk élete is, ha tagjai, valóban először Isten országát keresnék, Isten Szava mögé helyeznék az anyagi érdekeket, a karrier, a jólét szempontjait! Ha a szülők jobban törődnének gyermekeik vallásosságával! Rendszeres résztvevői lennének gyermekeikkel együtt a vasárnapi szentmiséknek! Ha őszinte érdeklődéssel olvasnák, vagy legalábbis hallgatnák az evangéliumokat, mert életük vezetésében Jézus szavára szeretnének támaszkodni.

Jézus példáját követve, mondjunk nemet, a bennünket ezektől eltéríteni akaró Nagy Kísértőnek, és ha olykor-olykor engedtünk is a kísértéseinek, azokért pedig tartsunk őszinte bűnbánatot!

Amen.

Évközi 7. vasárnap 2020

Évközi 7. vasárnap A 2020

Bevezetés

A mai vasárnap olvasmányai a keresztény életeszményt állítják elénk, amelynek legfőbb mércéje az Isten által adott szeretet parancsa.

Az Úr Jézus a mai évközi 7 vasárnap evangéliumi szakaszában csupa olyasmit követel követőitől, amelyek ellentétesek természetünkkel. Az Úr Jézus szándékosan ki is élezi a dolgot, hogy meghökkentsen, s felrázzon bennünket, hogy megértesse velünk az új törvény szellemét, a felebaráti szeretet parancsát, amely a réginek tökéletesítése és kiterjesztése az ellenségre is. Felráz-e, meghökkent-e bennünket az ellenségre is kiterjedő szeretetparancs?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem teszünk jót ellenségeinkkel. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk azokért, akik bennünket, gyűlölnek és üldöznek. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy sokszor elfordultunk a rászorulóktól. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A szeretetparancsnak Ó-szövetségi gyökerei vannak: Mózesen keresztül így szólt Isten a választott néphez: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne gyűlöld testvéredet szívedben… Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg embertársad igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!”

Igazából Új-szövetségi soroknak is tűnhetne ez a Leviták könyvéből vett szakasz. Azonban az Ó-szövetségi gondolkodás lehatárolta azok körét, akikre a szeretetnek és megbocsájtásnak ki kell terjednie. Úgy tartották, hogy csak a közvetlen családtagra, rokonra, saját népéből valóra vonatkozik ez az isteni parancs.

Az Úr Jézusnak kellett eljönnie, hogy a hegyi beszédben visszaállítsa ennek eredeti értelmét. ” Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek:, Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.'' Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek.”

Saját tekintélyével húzta át és igazította helyre, a mindennapi élet szülte helytelen magatartást, amely letért Isten szándékától. „Mondatott a régieknek… én pedig mondom nektek.” Azt be kell vallanunk, hogy nagyon magas a mérce. Pedig a magyarázat érthető: „hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek.” A nap melege nem tesz kivételt, mindenkit egyformán süt és hevít. Ugyanígy az életet adó eső válogatás nélkül mindenkit felüdít és éltet. Mindezek Isten irántunk tanúsított szeretetétnek a jelképei. Isten szeretete nem válogat, nem tesz kivételt, nem válogat, hisz mindannyian Isten gyermekei vagyunk.

Jézus, hasonló magatartást, hasonló közeledést kér mindenkitől.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Hallottátok, hogy ezt mondták: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. (Mt 5,43–48).

Hogy meg kell bocsátanunk ellenségeinknek, ezt elmondjuk mindennap a Miatyánkban: bocsánatot kérünk, ahogy mi is megbocsátunk. Hasonlóképpen imádkoznunk kell másokért, akik nehézséggel küzdenek, akik próbára tesznek minket. Ez is nehéz, de megtesszük; vagy legalábbis sokszor sikerült megtenni. De imádkozni azokért, akik tönkre akarnak tenni, az ellenségeimért, hogy Isten megáldja őket: ezt valóban nehéz megérteni.

Ez Jézus nehéz logikája, ami az evangéliumban jelenik meg: a kereszten imádkozik, és felmenti azokat, akik megölik őt: „Bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, mit cselekszenek.” Jézus bocsánatot kér számukra, ahogyan Szent István teszi vértanúsága pillanatában. A családokban egy-egy veszekedés után olykor nagyon nehéz megbocsátani a házastársnak vagy akár az anyósnak; a gyereknek nehéz bocsánatot kérnie az apjától. De azoknak megbocsátani, akik megölnek téged, akik ki akarnak készíteni

Viszont az is tapasztalatunk, hogy a keresztény élet ilyen magas mércéjét a világ ostobaságnak tartja. Így volt ez szent Pál idejében is. Ezért írta a korinthusi híveknek: „Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt.”

Induljunk el, járjunk tovább ezen a Jézus által megmutatott, egyetlen, helyes úton. Mert kizárólag ez a hozzáállás, ez a helyes viszonyulás viheti előre a kapcsolatokat és gyógyítja meg az egymásnak okozott lelki sebeket. Isten irántunk való szeretete legyen naponkénti erőforrásunk, hogy mi is hasonlóképpen tegyünk embertársainkkal.