Húsvéthétfő
Vessünk egy pillantást Jézus, feltámadásának tanúira,
helyesebben azokra, akiknek Jézus, megjelent, hiszen magának a feltámadásnak nincsen
és nem is lehet tanúja!
"Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve,
de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.
Ők majdnem mindig Jézus kísérői voltak, Ők gondoskodtak
szállásáról, s a vendég1átásról. Ők álltak a kereszt tövében, ők siettek nagypéntek
délutánján, hogy gyorsan, de illendően eltemessék, ők siettek a hét első napjának
hajnalán a sírhoz, hogy illatszerekkel bekenjék, bebalzsamozzák Jézus, holttestét.
És most hírnökök lettek, az öröm, az élet és
feltámadás hírnökei.
Bár a gépek mostanában átveszik az emberek sok-sok
munkáját, de olyan szép volt valamikor, amint az emberek segítettek egymásnak.
Építkezéseknél például láncolatot alkottak, és így adták kézről-kézre a téglát
és a tetőre kerülő cserepet.
Ez nem mond nekünk valamit?
Nem kellene-e nekünk is az öröm hirdetőinek láncolatot
alkotni és így adni tovább a föltámadás örömhírét, hogy eljusson az minden emberhez1
„Íme, egyszerre Jézus, jött velük szemben, és
megszólította őket, Üdv nektek!" Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak
előtte, és átkarolták lábát Ekkor Jézus, így szólt hozzájuk, "Ne féljetek!
Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak
engem".
Jézus feltámadása nem félelmet jelent, hanem örömet!
Azért támadt fel, és most "azért jött, hogy az
útszélen könyörgő vaknak elmondja, "láss!", amikor " azért
eseng' "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
Azért támadt föl az Úr, hogy a bűntől megbénult
embernek azt mondhassa, tépd le láncaidat, "nyújtsd ki a kezed!”
Azért jött, és azért jelent meg dicsőségesen Jézus,
hogy a bűntö1 szenvedő, mozgásképtelen embernek a fülébe súgja, "Fiam, bűneid
bocsánatot nyertek"
A korinthusi levélben írta Szent Pál, „Krisztus,
meghalt a bűneinkért, az Írás szerint, eltemették és harmadnap feltámadt"
A szenvedő és feltámadt Üdvözítőből biztatás,
segítség, új életre való feltámadás árad.
Tekintsünk még: az őrökre! Ők is tanúk, csak hamis
tanúkká lettek.
Krisztust kétszer adták el!
Egyszer Júdás, sikkasztó, a vagyon és pénz rabja, aki
az apostol nevet sem érdemli meg. Ő kínálta fel szolgálatait, hogy a zsidó
főpapok feltűnés nélkül tudják Jézust elfogni és kivégezni. "Mit adtok
nekem, ha kezetekre adom?' Azok harminc ezüstöt- fizettek neki. És Júdás eladta
Mesterét. Ígéretét művészien teljesítette. Az elfogó csapatnak megmutatta Jézus
imádkozásának helyét, és csókkal jelezte, hogy kit kell el- fogniuk.
Másodszor is eladták Jézust, mégpedig mint
feltámadottat, amikor a Főtanács pénzt kínált fel az őröknek: „mondjátok, hogy
éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták”.
S az óta is hányszor akadtak emberek, akik pénzért elárulták
Jézust!
Végül vizsgáljuk meg azt is, hogy milyen tanúi
vagyunk mi Krisztusnak? Életvitelünk azt bizonyítja-e, hogy a föltámadt
Jézusban való hit él bennünk? Ez a hit-e a meghatározója gondolatainknak és
cselekedeteinknek?
Rómában áll a Kolosszeum, az ókor legnagyobb színháza
72-től 80-ig épült. Felavatási ünnepségén a keresztények százait vetették a
vadállatok elé, hogy a népet szórakoztassák. A páhollyal szemben ma ott
magasodik Krisztus golgotai keresztje és nagypénteken Róma városa, ott végzi a
keresztutat a Szentatyával együtt!
A hatalom megszállottjai, a cézárok s birodalmaik már
mind eltűntek. Az Úr szent keresztje azonban áll!'
Áll és hirdeti, hogy a felhalmozott pénzek, árulások
díjai nem boldogították az árulókat, s eltűntek!
A kereszten függött és feltámadott Üdvözítőhöz
mindhalálig hűségesek részesednek a Feltámadott örök dicsőségében.
Ámen
