Húsvétvasárnap. 2016
Bevezető
Szívem meleg szeretetével köszöntöm a kedves testvéreket Hitünk
legnagyobb titkának az ünnepén. Különösen is azokat a testvéreket, akikre
megtartó szeretettel gondolunk, akikben ilyenkor a pislákoló hit újra éled, és
eljönnek a közénk, s hitüket megvallva velünk ünnepelnek. És jelenlevő, nem
katolikus testvéreinket is, mert tudják, hogy húsvétot szépen, csak katolikus
templomban lehetséges ünnepelni..
Hogy mindannyian egy szívvel, egy lélekkel, s méltóképpen ünnepeljük
hitünk nagy titkát, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket.
Kirie litánia
Jézus
Krisztus, ki meghaltál értünk a keresztfán! Uram irgalmazz!
Jézus
Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!
Jézus
Krisztus, aki harmad napra feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!
Evangélium után
Megremeg a lelkem attól az
örömtől, hogy immár több mint 6 évtizede, minden évben, még ebben az évben is,
hirdethetem hitünk nagy titkát, hogy Krisztus feltámadt! Alleluja! Valóban
feltámadt! Alleluja.
Mily nagy az Úr kegyelme!
Sokszor elmondtam már, hogy Nagypénteken
végre megnyugodva tértek haza a Názáreti Jézust végleg elhallgatni akarók.
Nehéz, de alapos munkát végeztek. A bajkeverő názáreti prófétát sikerült végleg
elhallgattatni. Egyre növekvő népszerűségének csak keresztrefeszíté-sével
lehetett gátat vetni. Nagypéntek után kialszik a személye és tanítása iránti
lelkesedés tüze, gondolták.
Igaz, joggyilkos perre volt
szükség. Pilátust is kényszeríteni kellett az ítélet jóváhagyására. Végre
azonban minden megoldódott. A veszedelmes tanító halott, sírja lepecsételve,
katonák őrzik.
Az evangéliumi elbeszélés szerint
Jézus ellenségei nem sokáig örülhettek győzelmüknek. A sír, Jézus sírja
megnyílt és győzelmének lett az emlékjele.
Szomorú, hogy ebből az eseményből
oly keveset tanulnak Jézus mindenkori ellenségei. Ennek következménye, hogy
ismételten eleve bukásra itélt harcot folytatnak ellene. Balga módon azt
képzelik, hogy a föltámadt Krisztust és a vele azonosuló Egyházat megsemmisíthetik
az erőszak fegyvereivel, vagy a médiumok legrafináltabb módszereivel. aminek
szomorú tanúi lehetünk.
Egyről azonban nem szabadna megfeledkeznünk.
Nevezetesen arról, hogy Jézus, Egyházába is beleoltotta a feltámadás csíráit.
Ennek köszönhetően Egyházunk életében is eljön a tavasz, elgördül a szikla,
széttörik a pecsét, földre zuhannak a katonák. A lelki halottak a bűnbánat
révén új életre támadhatnak.
Ugyanis az egyes ember és az
emberi társadalmak életében is jöhetnek idők, amikor tékozló fiúként elhagyják
az atyai házat. Évtizedeken át ezt tette, és napjainkban is ezt teszi népünk
egy jó része. Ám az ember akkor értékeli igazán Isten közelségét, az atyai ház
biztonságát és melegét, amikor elfordul tőle és miután eltékozolta mindenét, visszatér
az atyai házba.
Hála Istennek, ma már tékozló és
kijózanodó nemzetünk, s nemzetünk tékozló fiai és leányai is kezdenek visszafordulni,
és az atyai ház felé tartani. És kezd megvalósulni a hitükben megingott, s
hitüket elhagyott testvéreink hitbéli és erkölcsi feltámadása is.
Ezek ellenére még mindig elég
erősek a Krisztust elfogadni nem tudók, illetve nem akarók ajkáról felhangzó
vádak. Sokan arra hivatkoznak, hogy a kereszténység kovásza kétezer esztendő
alatt sem tudta átformálni az emberek életét.
Igaz, a kereszténység elterjedése
a kezdet kezdetén villámszerűen ment végbe. De mintha megtört volna a
lendülete, s megszűnt volna kovásznak lenni.
Ám ne tévesszük szem elől, hogy
mi még korai keresztények vagyunk, mint ahogy az évmilliárdokkal mérhető Föld
korához viszonyítva maga az emberiség is még korai emberség. S azután hitem
szerint előbb öregszik meg az emberiség, mint a jézusi tanítás. Ne feledjük Jézus
szavait: "Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak!"
A világ kétségtelenül ennek az
ellenkezőjét szeretné tapasztalni. És ennek érdekében meg is tett és tesz
mindent.
De ezt már sokszor megpróbálták
megtenni, sokszor remélték már azt korábban is, hogy a kereszténység haldoklik.
Ezt, illetve a kereszténység halálát remélték a véres üldözésektől a keresztényeket
mészárló nagy forradalmaktól. Az 1789-estől, az 1917-estől, az 1919-estől. És
napjainkban ezt remélik az Iszlám erőszakos, kegyetlen terjesztésétől is. Azonban
azok, akik ezt remélték, minden esetben csalódtak. És csalódni fognak a jövőben
is.
Első nagy csalódásuk a keresztrefeszítéssel
kapcsolatban kö-vetkezett be. Az Emberfia ugyanis új életre kelt. Bizonyos
értelemben az óta is mindig ez történik. Állandóan el akarják pusztítani, amit
Jézus elkezdett. És minden alkalommal, amikor a síron a földet döngölik, azt
hallják, hogy a döngölés ellenére is, mégis él és más helyeken is, ahol eddig
még nem volt jelen, szintén felbukkan, s társadalmat erjeszt az evangélium
kovásza, és terjed Isten országa, mert, amint már említettem az Egyházba is
beoltatott a föltámadás csírája.
A magyarság már több mint ezer
éve ennek az egyháznak kebelén tapasztalta meg az egyéni és nemzeti feltámadás
lehetőségét. Sokszor megnyílt előttünk a sír, hol nemzet süllyed el, de minden
alkalommal sikerült új életre támadnunk.
Úgy néz ki, hogy napjainkban is.
Lassan hazánk lesz, ha nem is egyedül, keresztény ország Európában. Ha nyitott
szemmel járunk, akor az új életre támadásunk jeleit vehetjük észre. De ne feledjük:
A föltámadásnak, egyéninek és nemzetinek van egy feltétele:
Csak Krisztussal lehet feltámadnunk.
Beléje kell kapaszkodnunk megújuló hitünkkel. S el kell fogadnunk tanítását, a
szeretet evangéliumát és a szerint kell élnünk hétköznapjainkat.
Ha a szeretet, az együvé-tartozás
köt össze bennünket a családban, s a hazában, akkor lesz feltámadás: egyéni is,
és nemzeti is! Amit adjon meg nekünk az Úr!
Amen.
F. F.
