2016. május 12., csütörtök

Szent Pongrác

Szent Pongrác

Jézus a jó pásztor, aki vezeti híveit. Ő a kapu, rajta keresztül léphetünk be az örök életbe. A szentek is az ő vezetésével járták életük útját, adták életüket Jézusért. A szentek példája sarkall minket, hogy Jézus nyomában járjunk.
Isten végzi a vetést, az ültetést, és az Ő feladata az aratás idején a termés begyűjtése is. Ő biztosítja kegyelmével az állandó növekedést, de a termést, a gyümölcsöt nekünk kell meghoznunk. Így jön létre a Teremtő Isten és az ember között az együttműködés, amelynek számtalan jó gyümölcse lehet. A teremtő akaratának semmibe vétele rossz gyümölcsöket érlelne bennünk. Ezért kell megmaradnunk Krisztusban, mert egyedül ő tudja biztosítani, hogy jócselekedetek gyümölcsét teremjük. az ázsiai Frígiában született, azonban Rómában családjának gazdag ősi földbirtoka volt. mikor atyja magas lázban elhunyt, nagybátyjához került Rómába.
Pongrác szívesen barangolt a szabad természetben, szerette a virágokat, az állatokat. De az embereket is. Társaival barátságban élt, még ha azok rabszolgák voltak is. Egyszer egy tanyán idős emberrel találkozott, Marcellinusz pápával, aki ott bujkált a birtokon. A találkozásból ismeretség, majd barátság lett. Nemsokára Pongrác is, nagybátyja is megkeresztelkedett.
Hamarosan a rejtőzködő pápát is felfedezte a hatóság, Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Kiderült a császár előtt, hogy Pongrác is keresztény, ám a keresztényeket bátran védelmezte a császár előtt is. Minden hiába, vallomása nyomán a császár 304. május 12-én lefejeztette. Temetetlenül hagyott holttestét egy bátor nő temette el. Sírja fölé már száz év múltán templomot emeltek. Sok csoda hitelesítette Pongrác életszentségét. Tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában.

A fagyosszentek egyike.