Szentháromság
vasárnapja
Bevezető
Ma, hitünk legszentebb titkát,
a Szentháromság titkát ünnepeljük, azt a titkot, amelyet emberi értelem ki nem
fürkészhet. Erre a titokra, Isten benső titkára a gondolkodó ember nem jött
volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is
tudjuk, ha csak „tükör által homályosan” sejtünk belőle valamit, azért alázatos
hittel elfogadjuk. Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie Litánia
Gondviselő
Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója! Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus
Krisztus, akit azért küldött az Atya e világba, hogy aki Benned hisz el ne
vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyelmezz!
Szentlélek Úristen,
aki azért jöttél e világba, hogy erősíts, vigasztalj és bátoríts minket az üdvösségre
vezető úton.. Uram irgalmazz!
Evangélium
után.
A teremtés koronáját, az
embert örökké foglalkoztatja Isten léte, s kivolta. Költőnkkel valljuk
Isten! Kit a
bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon
érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít,
mint az égő Nap,
De szemünk
bele nem tekinthet.
Ennek ellenére, mégis
próbálkozik az ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába
tekinteni akaró vágynak a szülöttei. A kereszténység is ezt teszi. Bennünket
viszont segít az önmagát kinyilatkoztató Isten.
Szentháromság vasárnapján,
az ünnep alapját képező dogmatikai tételt megérteni akaróknak is szólnak Krisztus
Urunk imént hallott eme szavai: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok
hozzá elég erősek.” De ez önmagában úgy hangzik, mint ahogy mi szoktunk szólni
a gyerekhez: „Te ezt még nem érted!” A gyereket ez szerencsére nem nyugtatja
meg. Annál inkább kíváncsi lesz, minél inkább elhárítjuk kérdéseit.
Mi is így vagyunk. Erre
pedig azt mondja nekünk az Úr: „Eljön az Igazság Lelke, ő majd kielégíti tudásszomjatokat!”
Ezután marad a tudásszomj, a
megígért Lélek pedig majd csak idejében és nagy-nagy tapintattal fog vezetni a
tudás útján, az igazság útján.
Tudásszomjunkat oltva keressük,
mit tudhat meg véges elménk Istenről. Először is ki kell mondanunk: A Szentháromságról
szóló tanítás nem elméleti meggondolások terméke, hanem a történeti, s üdvtörténeti
tapasztalatok feldolgozásából fogalmazódott meg.
Ebből a megállapításból
kiindulva, a ma egyik legtekintélyesebb, legolvasottabb, sok helyen, és sok előadást
tartó professzortól, Henri Boulad jezsuita szerzetestől idézek. „A szív okossága”
című, magyarul is megjelent könyvéből. Ebben azt írja: a Szentháromságról „Nem
tudom meddig tartott, míg igent mondtak a Háromságra, erre a titokra, amelyet
mindmáig egyetlen ember sem 'értett meg', Önök sem, én sem. A kereszténység
azonban elfogadta Mesterének kinyilatkoztatását és elismerte annak lehetőségét.
Három évszázadnál tovább tartott
a viaskodás, hogy ezt a titkot szavakba foglalják, míg végre 352-ben, a niceai
zsinat az ókori Görögországban, és 381-ben a konstantinápolyi egyetemes zsinat,
megegyezett a 'Hiszekegyben'."
Az ember első és természetes
ösztöne, ha egy tannal találkozik, hogy meg akarja érteni. Ez itt nem sikerülhet.
Ebbe ugyan nem akar belenyugodni az ember, mert büszke az értelmére, és
hajlamos a létét is tagadni annak, amit értelemmel fel nem érhet. Ha viszont
van alázat az emberben, akkor az önmagát kinyilatkoztató Istenre való
tekintettel, elfogadja és vallja ezt a hitigazságot.
Az üdvösség története nem
más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a
Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek. Számos szentírási
hely beszél az isteni személyek tevékenységéről, és ezek az elbeszélések
érzékeltetik velünk jelenlétüket a világ, és az ember életében. Csak sűrítve említek
egy-két tényt! Mellőzve a skolasztikus filózófia fogalmait.
Urunk, Jézus Krisztus az
Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében küldi apostolait evangéliuma hirdetésére. De
ugyanezt teszi az Egyház is. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatja
ki a keresztséget és a többi szentségeket
Az Atyáról mi azt a
kinyilatkoztatást kaptuk, hogy jóságos Atyánk, aki
mindig és mindenütt jót gondol rólunk. Ő hívta a létbe az egész világegyetemet.
Képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Értelemmel ajándékozott meg
minket, amely szenvedélyesen arra törekszik, hogy mindig tovább kutasson az
ismeretlenség homályában. Szívet adott nekünk, amely képes a szeretetre. Ránk
bízta az egész földet, arra törekszünk, hogy mindent szolgálatunkba állítsunk.
A
kinyilatkoztatás mondja: Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta
értünk. Belépett a teremtett világba. Szűz Máriától emberi testet vett fel, és
így egy lett közülünk. Örömhírt hirdetett. Az nem volt elegendő, hogy ember
lett és tanított minket. Ő el akarta venni a világ bűneit, és ezért meghalt
értünk szeretetből, áldozatként a kereszten.
Az
Isten Fiának ezt a szeretetét, amire tanított minket, amit tett értünk, azt mi
igazi mélységében soha nem fogjuk megérteni. Még többet mondott volna el
nekünk, azonban ezt nem tudtuk volna még elviselni. Ezért ígérte meg nekünk,
hogy majd a Szentlélek tovább
folytatja tanító tevékenységét, amikor már visszatért a mennybe.
Az Ő igazságát
tanítja nekünk az adott kor fejlődési fokának megfelelően. Krisztus
kinyilatkoztatásának kincseiből merítve sugallja az embereknek mindig a helyes
cselekvést. Oh, bárcsak minden honfitársunk meghallaná a Lélek sugallatát, akkor
megújulna hazánk. És megáldana minden hívő magyart, a háromszemélyű egy Isten,
az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
Amen.
F.F.