Évközi 11. vasárnap
Bevezetés
A farizeusok és írástudók, magukat,
"igazhitű, jámbor és törvénytisztelő" embereknek hitték és vallották.
Kirekesztették közösségükből az általuk bűnösöknek tartott embereket. Jézusnak
a bűnösök felé forduló magatartását, épp oly bosszantónak találták, mint magát,
azt az általa nemcsak szóval, hanem tettel is kinyilatkoztatott hitigazságot,
amely szerint Isten nem a társadalomból egyeseket kizáró, hanem a kizártakat is
befogadó Isten. Még a társadalom igencsak megvetett, de bűneitől szabadulni
akaró bűnöst is, mint a mai evangéliumban említett bűnös asszonyt is.
Minden szentmise elején mondunk bűnbánati
imát. Vajon ez mennyire csak liturgikus megszokás? Vagy ténylegesen látjuk is gyengeségünket,
és őszintén kérjük Isten megbocsátó kegyelmét.
Kirié
litánia
Add Urunk, hogy lelkiismeretünk mindig
különbséget tudjon tenni a jó és a rossz között! Uram irgalmazz!
Add Urunk, hogy amire lelkiismeretünk
késztet, azt tegyük meg, amit pedig tilt, kerüljük. Krisztus kegyelmezz.
Adj Urunk bűnbánó szívvel megvallott vétkeinkre
bocsánatot! Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A Szentírást némiképp is ismerők, tudják,
hogy néhány korai kódexből hiányzik a bűnös asszonyról, illetve a házasságtörő
asszonyról szóló történet. A jámbor kódexmásoló talán azzal az indokolással
hagyta ki ezt a beszámolót, mert túlzottan hangsúlyozza az Úristen végtelen
irgalmát és ezzel bátorítja a bűnösöket.
Azt is tudjuk, hogy Jézus és a bűnös
asszony találkozásának leírása csak Lukács evangéliumában olvasható ilyen
formában. Máté, Márk és János írásában is van egy egészen hasonló történet,
amely Betániában játszódik le, halála előtt közvetlen. A Lukács szerinti
változatban azonban jelentős különbségek vannak és az elbeszélés mondanivalója
is más, ezért joggal feltételezhetjük, hogy két külön esetről van szó.
A Lukács féle elbeszélés szerint Jézus
betér Simon házába, akiről annyit tudunk, hogy a farizeusok csoportjához
tartozik. Jószándékáról tanúskodik, hogy vendégül látja Jézust. Az étkezést egy
váratlan vendég zavarja meg. A bűnös asszony hívatlanul érkezik és Jézushoz
megy. Könnyei, sírása, Jézus lábának csókkal illetése, az olajjal való megkenés
és a hajával történő megtörlése alázatának, szeretetének, hálájának a
kifejezése. E cselekedetei pontosan elárulják, hogy mit érez Jézus iránt,
hiszen tette messze felülmúlja a tisztelet szokásos mértékét.
Közben a vendéglátó érzéseire,
gondolataira is fény derül. Ha azért hívta meg Simon Jézust, hogy
meggyőződhessen arról, hogy próféta, akkor először csalódnia kell. Azt gondolja
magában, hogy vendége nem lehet próféta, mert akkor tudná, hogy ki az a nő, aki
megkeni a lábát. A próféták sajátos jellemvonása, hogy belátnak az emberek
belső világába, még ismeretlen személyek esetében is. Ha Jézus nem tudja, hogy
az őt érintő asszony egy nyilvános bűnös, akkor nem lehet igazi próféta,
legalábbis ezt gondolja Simon farizeus.
A következő pillanatban azonban kiderül,
hogy Jézus nemcsak az őt érintő asszonyba lát bele, és tudja róla, hogy bűnös
asszony, hanem Simonba is belát, bele lát az ő benső világába, gondolataiba is,
és tudja róla, hogy hogyan gondolkodik. Kitalálja, hogy mi jár a fejében és ki
nem mondott kételkedésére válaszolva mond egy példázatot.
A történettel azonban Jézusnak nem az a
szándéka, hogy prófétai mivoltát bizonyítsa, hanem hogy tanítást adjon a bűnök
megbocsátásáról, arról, hogy Isten irgalma az ember minden bűnét képes
eltörölni.
Micsoda fantasztikus dolgokat fantaziáltak
már össze ebből a jelenetből a Krisztust sárba rántani, a kereszténységet
lejáratni, és kiirtani akarók. Nem arra figyelnek fel, ami Jézus ajkáról
elhangzott, s az egésznek a mondanivalója. Nem az Isten bűnösöknek megbocsátó
végtelen irgalmára. Nem arra, hogy Jézus ekkora bánat láttán azt mondta:
"Asszony, bocsánatot nyertek bűneid, mert nagyon szerettél." S az összetört
lelkű nő most boldog örömmel távozott. Mert megtette az Istenhez, törvényeihez
visszavezető első lépéseket.
A vendéglátó Simon és a többi farizeus megbotránkozva
nézte a jelenetet. Míg ők a nő bűnös múltját nézték, addig Jézus a nő bűnbánatával
kiharcolt jövőjét látta. A farizeusok ítélkező bíróként tekintettek az
asszonyra, Jézus pedig irgalmas, megbocsátó szeretettel fordult feléje.
Mert Jézus lelki szemeivel látta azokat
is, akik erre a sorsra juttatták. Tudta, hogy a nő súlyosan vétkezett. Ám azt
is vallja, hogy azok sem menthetők fel, akik ide alacsonyították őt.
A mai evangélium rámutat arra is, hogy van
lehetőségaz erkölcstelen múlttal való gyökeres szakításra. És a szakításból
fakadó áldásra, a bűnök megbocsátásával együttjáró megújulás, az új élet kezdésének
a lehetőségére.
A mai evangélium tanítása tömören ez: S ez
az emberiség számára a legnagyobb örömhír, hogy az Úristen nem bosszúálló, a
bűnt hetedíziglen büntető, hanem végtelenül irgalmas, megbocsátó Isten. Minden
megtérőnek megbocsát. És minden botladozót segít újra és újra talpra állni.
Amíg az Úr engedi, a zsoltárostól
kölcsönvett szavakkal mondom: „Misericordias Domini in aeternum cantabo” „Az Úr
irgalmát hirdetem örökké". Mert hiszem és remélem, hogy nemcsak nekem, de,
erre már jeleket is látok,- a bűneitől elforduló nagy irgalmára szoruló népünknek
is irgalmazni fog az Úr.
Ámen
F.F.
