Ferences
halottak napja. 2017.
Templomunkban a mai napon emlékezünk halott rendi testvéreinkre, és a szeretet hullámhosszán üzenünk nekik. De gondolunk-e a
saját halálunkra is? Különösen is ilyenkor elhunyt
szeretteinkre való szeretetteljes emlékezésünkkor.
A temetők csendjében szívünkbe oson az
örök kérdés: miért születtünk, miért élünk, ha meg kell halnunk? Miért kell
egész életünk során együtt élni a halál gondolatával? Akaratunk nélkül
születtünk és akaratunk ellenére kell meghalnunk. Minden földi teremtménynél
kiválóbbnak tartjuk magunkat, de ezért azzal kell adóznunk, hogy a teremtett
lények közül egyedül mi tudjuk azt, hogy meghalunk.
Azokat válaszokat, amelyeket a kérdéseket
felvető, s kétkedő embernek a tudomány, a művészet, s a bölcselet ad, jól
tudjuk, nem nyugtatják meg az embert.
Értelmünk fényereje ugyanis nem elegendő
ahhoz, hogy megválaszolja azokat a kérdéseket, amelyek a titok fátyolában
rejtőzködnek.
Ezért fordulunk kérdéseinkkel ahhoz a
Jézushoz, aki élete példájával, világos tanításával válaszol az élet és halál
miértjeire. Vajon mit válaszol?
Urunk Jézus Krisztus gyakran hangoztatta,
hogy közénk jövetele az Atya akaratából történt, Ő küldte a földre.
Megtestesülése azáltal valósult meg, hogy az Atya akarata találkozott Mária
befogadó szeretetével.
Ha mármost saját életünk miértjét
keressük, erre is ezt válaszolhatjuk: Isten küldő szeretete indít el a földi
élet útján, ha ez a küldő szeretet találkozik szüleink befogadó szeretetével.
Ha ez megtörténik, kiléphetünk a lét partjára, és megkezdhetjük
zarándokutunkat.
A másik jelentős kérdést így
fogalmazhatjuk meg: miért születtünk, mi dolgunk a világon? A válasz ismét az
Úr Jézus életéből határozható meg. Ő ugyanis a mi üdvösségünkért, a szeretet indíttatására
jött a földre. Ezért élt, ezért szenvedett.
A talentumokról szóló példabeszédében
minket is arra figyelmeztet, hogy életünket másokért kaptuk. Csak akkor élünk
igazán a folyton nyíló sírok között, ha másoknak ajándékozzuk életünket. Az
ember sokféle tevékenységgel töltheti meg életét, de minden munkánknak
aranyfedezete a szeretet, a szív fényessége. Azért élünk tehát, hogy
szeressünk, és ha kell szenvedjünk is érte.
A harmadik kérdés: miért halunk meg? Sokan
megalázónak tartják azt a körülményt, hogy megkérdezésünk nélkül "ránk tukmálták"
az életet, és akaratunk ellenére kell megadnunk magunkat a halálnak. Vajon a
keresztény szemlélet szerint mit jelent a halál?
A válasz most is egyszerű és világos.
Isten küldött a világba, az Ő atyai joga, hogy visszahívjon minket. Ezt a
hazahívó szót a halál mondja ki. Küldő szavára szüleink mondottak igent, a
halál hívó szavára nekünk kell igent mondanunk. Ennyit jelent keresztény módon
meghalni. Jézussal kell kimondani: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.
Ámen.
