Nagyböjt 1.
vasárnapja. 2018.
Bevezetés
Nagyböjt kezdetén, a mulandóság
jelképével, szentelt hamuval hinti meg homlokunkat az egyház és ezzel
emlékeztet a földi dolgok tiszavirág életére. Böjtölésre, önmegtagadásra,
megszentelődére biztat. Vonuljunk vissza a lármás világból és térjünk haza
belső világunkba! Ott keressük, mert ott találhatjuk meg igazán lelkünk
nyugalmát. S így készülhetünk hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus
feltámadásának méltó megünneplésére. De így készülünk e mi húsvét
megünneplésére?
Kirié
litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Te megtérésre
szólítod fel az embereket. Uram irgalmazz.
Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk,
hogy kerüljük mindazt, ami rossz, és megtegyük mindazt a jót, amit megtehetünk.
Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te azt kéred
Tőlünk, hogy higgyünk az evangéliumban és annak tanítása szerint éljünk. Uram
irgalmazz!
Evangélium
után
,,Betelt az idő és elközelgetett az Isten
országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban"
Közel kétezer éve hangzott el Jézus
ajkáról, ez a minden emberhez szóló legfontosabb Bibliai üzenet. Az Istentől
elpártolt emberiség, kapott egy drága ingyenes esélyt, Alkotójához való
visszatérésre, megtérésre! Hosszú évszázadokon át, szakadatlanul mindmáig
hangzik felénk, a megtérésre, visszafordulásra felszólító krisztusi kérés:
„Térjetek meg és higgyetek az
evangéliumban!”
Az ilyen felszólításoktól, idegenkedik még
a hívő ember is. Pedig, ha őszintén magunkba nézünk, akkor szükségét érezzük
annak, hogy rendet, harmóniát, békét teremtsünk szívünkben. Hogy megtisztítsuk
lelkünket az élet porától és szennyétől. És, hogy megtisztult lélekkel egyre
jobban a Jóisten felé forduljunk, hogy ne csak higgyünk az evangéliumban, hanem
aszerint is éljünk.
A hamvazószerdával elkezdődött nagyböjti
szent időben gyakran halljuk az Úrjézus imént hallott eme szavait, amelyekkel
bűnbánatra szólít fel minket. Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, változzatok
meg.
Valóban mindig szükségét érezzük annak,
hogy rendet, tisztaságot teremtsünk szívünkben, hogy jobban Isten felé
forduljunk.
Ez a törekvés akkor is nagyon időszerű, ha
igyekszünk templombajáró jó keresztényként élni. Ha embertársainkkal békében
élünk, s ahol lehet, segítünk a rászorulón. Ezzel együtt azonban számolnunk
kell azokkal a gyengeségekkel, amelyek szinte minden nap megjelennek
életünkben, amelyeket gyakran, szemünkre is vetnek, akik ismernek minket.
Gondoljunk csak - hívő keresztény
mivoltunk ellenére is, - az oly gyakran előforduló sok – sok szeretetlenségre,
türelmetlenségre, indulatosságra, vagy embertársaink igazságtalan
leértékelésére, leminősítésére, önmagunknak pedig a felértékelésére.
Vallásos életünkben is sok javítani való
van. Elhanyagoljuk a szentmisét. Ha szép idő van, azért mert szép idő van, és
könnyen csinálunk más vasárnapi programot. Ha rossz idő van, akkor azért, mert
rossz idő van, és nehezen mozdulunk ki lakásunkból. A gyónásról ne is beszéljünk.
Nem is tudjuk, mikor gyóntunk utoljára.
Nem törődünk eléggé gyerekeink
nevelésével, vallásos nevelésével sem. Közömbös számunkra, hogy milyen iskolába
jár. Rábízzuk gyermekeinket minden lelkiismereti probléma nélkül világnézet
nélküli, Isten, haza, s emberszeretetre való nevelést mellőző, de idézőjelben,
jó oktatást adó iskolára. Közömbös számunkra, a TV és az utca gyermekünkre tett
nevelő hatása.
Nem ápoljuk lelkünkben eléggé az
egymással, a hívőkkel, s honfitársainkkal való szolidaritást. Pedig mennyire
nagy szüksége lenne erre hazánknak és egyházunknak. Különösen napjainkban.
Micsoda gátlástalan hazugságok és rágalmak hangzanak el nap, mint nap még
magyarul beszélők ajkáról is. És mennyi alulképzett ad hitelt az intoleráns
liberálisok által kitalált propagandisztikus, és demagóg rágalmaknak.
Nem védjük a saját igazunkat, sem hazánk,
sem egyházunk igazát és érdekeit. Engedjük, hogy rombolják honfitársaink
keresztény s magyar önérzetét, öntudatát.
Annak ellenére, hogy mindezek
kiiktatásához itt van számunkra a nagy lehetőség, a negyven napos szent böjt.
Az Egyház Úrjézus példáját a mai
életkörülményeinkre alkalmazva három dolgot ajánl figyelmünkbe: az imádságot, a
böjtölést és az alamizsnálkodást.
Amikor ezeket ajánlja, sokan a nagyböjti
időt a lemondások, a szomorkodások időszakának tekintik. Amikor az Egyház arra
biztat, hogy ne feledjük: hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Azt szeretné,
hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, és ha többet igényelnénk a
lelkiekből.
Kevesebbet a szórakozóhelyek, és többet az
elmélyülő, imádkozó helyek látogatásából.
Kevesebbet a gyűlölködésből és többet a
szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet a
hazugságból és többet az igaz lelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és
többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávéból,
alkoholból, dohányzásból – és többet az akaratot edző önmegtagadásból. Kevesebb
pazarlást az étkezésben és több jótékonykodást az éhezők körében. Kevesebbet a
bűnből és többet a bánatból.
Ámen
