DAMASZKUSZI SZENT JÁNOS
Keresztény
állami hivatalnokcsaládból született Damaszkuszban, 622-ben. Filozófusnak
tanult, igen eredményesen egy Kozmász nevű szicíliai szerzetestől, akit a
család egy kalifa fogságából szabadított ki és fogadott be. Tanulmányai befejeztével valószínűleg apja hivatalát foglalta el.
726-ban
a császár rendelete bálványimádásnak minősítette a szentképek tiszteletét.
Ezzel 120 évig tartó képrombolási harc kezdődött. János vitairatokat
szerkesztett a képek tiszteletének védelmében. Lemondva világi életéről,
vagyonáról, előkelő állásáról, a Jeruzsálem melletti Szent Szábbász kolostorban
szerzetes, majd pap lett. Prédikációival és írásaival ő lett a keleti egyház utolsó nagy
egyházdoktora. Sok könyve elsősorban a képrombolók elleni vitairat volt.
Alázatossága
példaszerű volt, erre sok próbatételben adta bizonyságát, de az is mutatja,
hogy írásaiban magáról, dicsőségéről semmit sem írt. Haláláról sem tudunk
semmit, valószínűleg Jeruzsálemben halt meg 749. december 4-én. A képrombolók
754-ben "kiközösítéssel" itélték el, és csak 787-ben a Niceai
egyetemes zsinat ismerte el érdemeit. XIII. Leó pápa szentünk tiszteletét az
egész Egyházra kiterjesztette.
