Az Üdvözlégy ima csúcsa a közepén elhangzó
dicsőítés: Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Jézus az Ige, a
kinyilatkoztatás teljessége. Őbenne lakik testi formában az istenség
teljessége. Őbenne van a szabadulás, a békesség, a boldogság. Ő a
megfellebbezhetetlen igazság, a kimeríthetetlen élet, az ember célba-érkezése
és megdicsőülése. Mi, akik áldjuk őt, rátaláltunk életünk értelmére.
Ezt az értelemre-találást az anyaság
szemüvegén keresztül szemléljük az első részben, ami tisztán biblikus. Mikor a
Szűz női intimitásának legbenső magváig kiszolgáltatja magát Isten Lelkének,
teljessé válik kegyelemmel, befogadja az Istent magát, mint anya a magzatát.
Elszakíthatatlanul az Úrral van, az emberi egzisztencia legvégső titkát kapta
meg ajándékként. Egyedülálló szerepet kap, ő ajándékozza nekünk az életet, ami
Jézus.
Az ima másik része a hagyományból
származik. Efezusban imádkozták, amikor a 431-es efezusi zsinat megvédte Mária
istenszülői címét. Ez a tétel elsősorban Jézusról mond valamit: hogy őbenne nem
lehet elválasztani az istenséget az emberségtől.
Belépünk tehát életünk két meghatározó
mozzanatával, a jelen órával és halálunk órájával Mária istenszülői mivoltának
titkába. Részt kérve a neki jutott kegyelemből. És kérjük: Imádkozzunk értünk
bűnösökért, most és halálunk óráján.
Ámen
