Jézus születésének hírüladása ünnepnapként
szerepel a liturgikus naptárban, mégpedig kilenc hónappal Urunk születése,
karácsony ünnepe előtt, azaz március 25-én. Ekkor emlékezünk meg arról, hogy
Gábor angyal közli a názáreti leánnyal, Máriával Isten üzenetét, hogy ő lesz a
Megváltó édesanyja. Mária igent mond Isten tervére, s ekkor fogan meg méhében a
magzat. Isten Fia, Jézus földi, emberi életének kezdete ez a pillanat.
Ma, néhány nappal Jézus születése előtt,
szintén ezt az eseményt, az angyali üdvözletet idézi fel számunkra az
evangélium, amelyet tegnap Keresztelő János születésének hírüladása előzött
meg. Érdemes odafigyelnünk a két jelenet különbségeire, mert ezek lényeges
információkat hordoznak a két születendő gyermek származásáról, személyéről és
küldetéséről.
Bár Keresztelő János születésének
hírüladása rangosabb helyen, a vallási élet központjában, a jeruzsálemi
templomban történt, Máriát pedig egy félreeső kisvárosban, názáreti otthonában,
tehát nem egy szent helyen látogatta meg az angyal, mégis azt érezzük, hogy az
üdvtörténet rendjében a kettő közül az utóbbi a jelentősebb. Jánosról azt
tudjuk meg, hogy „nagy lesz az Úr előtt” (Lk 1,15), Jézus viszont nem csak nagy
lesz, hanem őt a „magasságbeli Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,32).
Zakariás és Erzsébet esetében a
meddőséget, mint akadályt hárítja el Isten, hogy természetes úton gyermekük
születhessen. Mária esetében az ő szüzessége sem lehet akadály,
természetfeletti módon, a Szentlélek erejéből történik gyermeke foganása.
A történetek a megváltás titkát tárják fel
nekünk.
H.I.S.
