Pünkösdhétfő Mária
az Egyház Anyja
Az Istentiszteleti és Szentségi
Kongregáció 2018 tavaszán elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház
Anyjának kötelező emléknapját, melyet pünkösdhétfőn ünnepelünk a liturgiában.
Szent Ambrusnál találkozunk először az
Egyház ősmintája (Ecclesiae typus) kifejezéssel, mely Máriának a
megkereszteltek iránt megmutatkozó anyaságában is kifejeződik. A gondolat
megjelenik Szent Ágostonnál is, aki az Egyházat Christus totusként szemléli,
tehát ha Mária anyja a Főnek, akkor a teljes Krisztusnak, vagyis az Egyháznak
is.
A II. vatikáni zsinat végén, 1964
novemberében VI. Pál pápa bejelentette, hogy Máriát mint az Egyház Anyját
(Mater Ecclesiae) is tiszteljük. Ez azt jelenti, hogy anyja az egész keresztény
népnek, mind a híveknek, mind a pásztoroknak. A pápa e titulussal Máriának a
Krisztusban megkereszteltekkel és ezáltal az Egyház tagjaival fennálló lelki
anyaságát kívánta hangsúlyozni.
1980 óta a loretói litániában megszólítjuk
a Szűzanyát az Egyház Anyjaként is.
II. János Pál kezdeményezésére 1981.
december 7-én elhelyezték a vatikáni Apostoli Palota Szent Péter térre néző
falán a Mater Ecclesiae-mozaikot. A szentatya kérése az volt, hogy a kép Máriát
mint az Egyház Anyját ábrázolja, mert „Isten Anyja mindig is egységben volt az
Egyházzal, és különösen közel volt az Egyházhoz a történelem legnehezebb
pillanataiban”.
1987-ben Redemptoris Mater kezdetű
enciklikájában – mely A Boldogságos Szűz Máriáról a zarándok Egyház életében
alcímet viseli – mélyítette el II. János Pál a Szűzanyáról szóló tanítást.
Mária anyaságát Fiának misztikus Teste, az
Egyház irányában is megéli, ennek köszönhetően mi, Krisztusban megkeresztelt
emberek mint égi édesanyánkra tekinthetünk rá. A szeretett tanítvány, János,
akire Jézus a keresztről rábízta édesanyját, és aki most már saját anyjaként
tekint az Istenszülőre, az egész Egyház jelképe.
Mária lelki anyasága egyetemes, mert az
üdvösség műve is egyetemes; mély lelki anyaság fűzi mindazokhoz, akik a
keresztség által a kegyelem rendjében Fiának testvéreivé lettek.
A liturgikus emléknap megválasztása
átgondolt döntés eredménye, hiszen az Istenszülő közbenjáró imájának nagyon is
köze van a pünkösdi Lélek-áradáshoz. „Az Egyház, amelyet Krisztus az
apostolokra épített, pünkösdkor ébredt tudatára Isten nagy tetteinek, amikor az
utolsó vacsora termében összegyűlve mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és
különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította
őket. Ebben a pillanatban indult el az Egyház a hitnek azon az útján, mely
emberek és népek történetén átvezető zarándokút. Tudjuk, hogy ennek az útnak a
kezdeténél jelen van Mária, ott látjuk őt az apostolok között, az utolsó
vacsora termében, amint imádkozik és esdekel az ajándékért: a Szentlélekért.”
(Redemptoris Mater, 26)
Mária az Egyház liturgikus
cselekményeiben, amikor egyszerű, de a Lélektől áthatott szavaink egyesülnek a
mennyei liturgia istendicséretével, maga is velünk imádkozik, mert tagja a
szentek közösségének, és mert az üdvösség művében elválaszthatatlan Fiától.
Istenünk, irgalmasság Atyja, egyszülött
Fiad a keresztfán függve Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát a mi Anyánkká is
tette. Add, kérünk, hogy a Szűzanya szerető közbenjárására Egyházad napról
napra termékenyebb legyen, szent utódoknak örvendjen, és a népek minden
családját anyai keblére ölelje. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
Ámen.
