Miatyánk
Amikor Jézus bátorítására a szentmise
részeként közösen elmondjuk vagy egyéni imádság keretében elmondom a Mi Atyánk
kezdetű imádságot, akkor emberségünk mélyéről szólalunk meg és Istenhez való
viszonyunkat ismerjük el.
Az istengyermeki lelkület nélkül
lehetetlen elmondani ezt az imádságot, hiszen benne elismerjük, hogy Istent a
mi mennyei Atyánknak tekintjük, elismerjük, hogy mi az ő gyermekei vagyunk.
Ebben az imában kéréseinket tárjuk Isten felé, kifejezve, hogy tőle és nem
emberektől várjuk azok teljesítését. Ő gondoskodik arról, hogy országa
növekedjen a világban és bennünk. Ő nyilvánítja ki számunkra akaratát, amelyet
mi hittel, engedelmességgel elfogadunk. Tőle kaptuk életünket és ő gondoskodik
életünk fenntartásáról. Tőle várhatjuk a bűnöktől való megtisztulást és ő segít
minket a gonosz elleni küzdelmeinkben.
Valahányszor elmondjuk ezt az imát,
gondolataink elindulnak Isten felé és megnyugszanak benne, az ő akaratában.
Megszólalunk, megszólítjuk Istent, lelkünk mélyéről szólunk hozzá, szívünk
érzéseit tárjuk fel előtte, ugyanakkor elcsendesedünk, magunkba nézünk, várjuk
útmutatását, várjuk Isten válaszát. Magasztaljuk és dicsérjük Istent, mert
gondviselése, szeretete és irgalma nap, mint nap kiárad felénk, ugyanakkor
bűnbánat ébred bennünk, mert olykor elszakadunk szeretetétől, megtagadjuk a
neki való engedelmességet.
Ámen
