Jézus Szentséges
Neve
Január 3-án az Egyház Jézus Szent Nevét
ünnepli.
Jézus Szent Nevének ünnepe a kereszténység
kezdeteire nyúlik vissza. Tiszteletének felélesztése és elterjesztése Nyugaton
Sziénai Szent Bernardinnak köszönhető. 1530-ban VII. Kelemen pápa engedélyezte
a ferences rendnek, hogy zsolozsmával is tisztelhessék Jézus Szent Nevét.
Liturgikus emléknapja II. János Pál pápa kezdeményezésére került vissza a római
naptárba.
„Isten akaratából Mária és József a Jézus
nevet adták a Gyermeknek, ami annyit jelent, mint Üdvözítő
Jézus nevéről elmélkedve. Jézust az Atya
Isten küldte, hogy üdvözítsen bennünket az emberben és a történelemben mélyen
gyökerező rossztól, amely elválaszt bennünket Istentől.
Az emberi gőg azt hiteti el, hogy
önmagunktól képesek vagyunk mindenre, versenyre kelünk Istennel, helyébe
lépünk, eldöntjük, hogy mi a helyes és mi nem, azt hisszük, hogy élet és halál
urai vagyunk. Rendkívüli tény, hogy ez az Isten olyan közel van hozzánk, hogy
nevén szólíthatjuk.” Ez a név – Jézus – megmutatja, hogy Ő, a Végtelen, az
értelmünk számára Megfoghatatlan nem más, mint a hozzánk közel álló Isten, Aki
szeret bennünket, Akit megismerhetünk és szerethetünk. Isten Jézusban mindent
nekünk ad: szeretetét, életét, igazságának világosságát, a bűnök bocsánatát,
békéjét.
„Jézus Krisztus a mi békénk. Elhozta a
világba a szeretet és a béke magvát, amely erősebb a gyűlölet és az erőszak
magvánál; erősebb, mert Jézus neve minden más név felett áll”.
