Vízkereszt. 2020. 01. 06.
Bevezetés.
Ma, Vízkereszt ünnepén újból Jézus születése áll
érdeklődésünk középpontjában. De egészen más szemszögből, mint Karácsonykor.
Ismét karácsonyi örömünnepet ülünk, de most főleg arra emlékezünk, hogy Jézus
születése a betlehemi pásztorok érdeklődésén túl még a nagyvilág figyelmét is
felkeltette. Ezt szemlélteti a napkeleti bölcsek története a mai evangéliumban.
Ők messzi tájakról jöttek Betlehembe és az egész Világ összes nemzeteinek
képviseletében, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidóként született Messiás
előtt.
Amit a pásztorok hazájuk kép-viseletében tettek, azt
teszik most a bölcsek a nemzetek nevében.
Hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi is tiszta
szívvel borulhassunk le a Messiás előtt, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Jézus
Krisztus, Akiben beteljesedtek a jövendölések és ígéretek: Uram, irgalmazz!
Jézus
Krisztus, Akiben Isten kiárasztotta irgalmát az egész emberiségre: Krisztus,
kegyelmezz!
Jézus
Krisztus, Aki a Benned hívőknek megadod, hogy meglássák Istent: Uram,
irgalmazz!
Evangélium
után.
A napkeleti bölcsek története mindig élénken foglalkoztatta
a hívő emberek képzeletét. Annak ellenére, hogy az evangélium. nem említi
számukat és nevüket, a hívő világ mégis tudni véli, hogy hárman voltak - a
háromféle ajándékból következtetve erre - és a középkor óta azt is tudni véli,
hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár volt a nevük. Az is valószínű, hogy nem
királyok, hanem tudósok voltak, akik arról a vidékről - Keletről - jöttek ahol
a babilóniai fogság után is igen nagy számban éltek zsidók - még főiskolájuk is
volt.
Ezek a bölcsek ismerhették a zsidó vallásos irodalmat,
ismerhették a próféták jövendöléseit és ugyanakkor a koruk csil1agászatát is
magas szinten. Az égbolton megjelenő szokatlan csillagászati jelenség, új üstökös-e,
vagy ahogyan már Kepler állította a Jupiter és Szaturnusz konjunkciója, nem
tudjuk - de azt igen, hogy arra késztette őket, hogy elinduljanak Jeruzsálem
felé és megkeressék a jövendölések beteljesítőjét; a Messiást.
Az evangélista ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy
amit a karácsonyi történetekben a zsidó pásztorok tettek szűkebb hazájuk
képviseletében, most a vízkereszti örömhír elbeszélésében ugyanazt teszik a pogány
bölcsek a nemzetek nevében.
Jézus születése, tehát nemcsak a pásztorok, a zsidó országban
élők érdeklődését, hanem a zsidó ország határain túl élőkét, a napkeleti bölcsekét
is felkeltette.
Az evangéliumi elbeszélés szerint mindkét esemény
istenkeresésére sarkallja az embert. A pásztorok útra keltek az angyal szavára,
s megtalálták Jézust és öröm töltötte el szívüket.
A napkeleti bölcsek ugyancsak követték a Csillagot és
teljesen ráhagyatkoztak, és megtalálták a zsidók királyát, a Messiást.
Máté evangélista mai evangéliumi szakaszban különösen
kiemeli, hogy Jézusban van az üdvösség. - Ő az emberek megváltója, aki után
ősidők óta vágyakozott az emberiség: Isten szövetségi népe éppúgy, mint a pogány
nemzetek. - Ez utóbbiak képviselői a mai evangéliumban említett mágusok, napkeleti
bölcsek. - Keresésük, reményük és várakozásuk célja a Betlehemi Gyermek, akiben
megtalálták reményeik beteljesedését.
Az igazság megtalálása és az istenkeresés sohasem
könnyű. Ennek Máté evangélista is tudatában volt. A betlehemi történetekben
kihangsúlyozza, hogy a pásztorok és a bölcsek útra keltek a betlehemi jászoltrónus
egyetlen királya felé. Keresték a Messiást.
Miként egykor, sokan tudomást szereztek Jézusról, úgy
ma is. Vannak közöttük megkereszteltek is, akiknek kötelességük lenne hódolni
előtte, s mégsem hódolnak előtte.
Az istenkeresés komoly nehézségekkel jár Az
istenkeresés témája napjainknak is égető kérdése. Többen még az Isten
gondolatától is szabadulni szeretnének.
Vízkereszt örömhíre istenkereső nyugtalanságunkat szeretné
feloldani. Azt hirdeti, hogy az örök Isten nemcsak távoli szemlélője történelmünknek,
hanem valóságos részese. Isten olyan közel áll hozzánk, hogy Keresztelő Szent
János újjal mutathatott rá: "Nézzétek! Íme, az Isten Báránya!"
Az első karácsony óta Isten látható és tapasztalható
módon lelhető fel a világban. Születése óta mindig vannak, akikről elmondható:
"Bementek a házba, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak
és hódoltak neki”. Istenre leltek, még ha ez nem is volt könnyű.
Az embernek ott kell keresnie az Istent, ahol megmutatkozik,
és olyannak kell elfogadni Őt, amilyen. Ma alig mondhatja valaki komolyan:
"Én ott keresem Istent, ahol akarom”. Mert Isten a názáreti Jézusban már
végérvényesen feltárta magát.
Tévednek, akik azt állítják, hogy "olyan vallást
keresek magamnak, amilyent akarok, mert Isten egyszer már egyedüli és
megismételhetetlen módon megjelent közöttünk és megmutatta magát. Azóta annyit
tehetünk, hogy olyannak fogadjuk el Őt, amilyennek kinyilvánította magát a
betlehemi Kisdedben.
Minden embernek számolnia kell Jézussal, akiben közénk
szállt az Isten. Születése óta nem tehet úgy, mint ha Jézus Krisztus sohasem
létezett volna. Születésnapjáról, évről évre megemlékezik a világ, annak nem
keresztény része is.
Vajon nem az-e az oka annak, hogy a világ megannyi
kínlódása, az igazságosság és a béke megteremtésének érdekében, kudarcba
fullad! És az emberi kapcsolatok összekuszálódnak, s eltűnik az életből a szolidaritás.
Sajnos ez nemcsak hazai, hanem globális jelenség!
Pedig immár kétezer éve hangzik a kereső ember felé: „Nem adatott más név az embernek,
amelyben üdvözülhetne, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve."
Amen
