Názáreti
zsinagóga
Jézus názáreti fellépéséről Szent Lukács
evangélista úgy számol be, hogy ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az ő
nyilvános működése. Az eset Máté és Márk írásában is szerepel, de náluk a
galileai út részeként. Tanító útja során érinti azt a várost, ahol felnevelkedett,
de fellépése sikertelen, a názáretiek hitetlensége miatt nem tud csodát tenni
és elüldözik városukból. Lukács szándékosan tette a nyilvános működés első
állomásává a názáreti zsinagógában való tanítást. A hallgatóság első reakciója
kifejezetten pozitív, mindnyájan igazat adnak neki, azaz helyeslik, amit Jézus
tanított, ugyanakkor a meglepődés, a csodálkozás is rögtön jelentkezik.
Ez utóbbin nem kell csodálkoznunk, hiszen
Jézus Názáretben töltötte ifjúkorát, mintegy harminc éves koráig élt itt. A
názáretiek tehát jól ismerik őt és családját. Legalábbis azt gondolják, hogy
mindent tudnak róla. Emberségét, emberi tetteit valóban ismerhetik, de
istenségéről mit sem tudnak. És amikor Jézus olyan cselekedeteket tenne,
amelyek azt tanúsítják, hogy ő az Isten Fia, akkor azonnal kételkedni,
hitetlenkedni kezdenek.
Valójában a názáretiek saját beszűkült
gondolkozásuk csapdájába esnek. Ehhez hasonló napjainkban is sokakat megkísért.
Emberi elképzeléseinken túl kell lépnünk ahhoz, hogy higgyünk Jézusban, az Isten
Fiában. A hithez át kell lépnünk ezt a titokzatos határt. Át kell lépnünk
emberi végességünk határát, hogy higgyünk a végtelen Istenben. Ki kell lépnünk
az emberi képességek világából, hogy megtapasztaljuk azt, hogy Istennek semmi
sem lehetetlen. Rálépek-e erre az útra, a hit útjára, amelyen Isten vezet?
HIS
