Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe.
Bevezetés
Ma, Péternek, az apostolfejedelemnek és
Pálnak, a népek térítő apostolának az ünnepét ünnepeljük. Simon Péter
testvérével, Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé.
Kősziklaként ő lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke. Pál a
damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ettől kezdve minden erejével Jézus
örömhírét hirdette. A népek apostolává vált. Mindketten a Néró féle üldözés
során 67-ben szenvedtek vértanúhalált Rómában.
Ünnepük evangéliumi szakasza szerint, amint
halljuk majd, Jézus, közvélemény-kutatást végez tanítványai körében.
"Isteni pedagógiával" kérdve kifejtő módszerrel vezeti el tanítványait
a lényeges kérdéshez: "Kinek tartanak engem az emberek?" Tanítványai
szerint a nép nagytekintélyű prófétának tartja, meg is nevezve egy – egy
híresebb prófétát. Jézus azonban tovább kérdez: "Hát ti kinek tartotok
engem?" Péter erre olyan kijelentést tesz, amit csak a Szentlélek tudott
vele kimondatni. Az "Isten Fölkentjének." nevezte Jézust.
Jézus egykor apostolainak tette fel a
nagy kérdést. Ma nekünk szegezi ezt a kérdést. Mert ma sem a kívülállók
véleményére kíváncsi, hanem a miénkre. Mert ma ránk bízza művének folytatását.
Nekünk Krisztust már ismerő
keresztényeknek a válaszunk sem lehet más, mint Péter apostolé: „Te vagy
Krisztus, az élő Isten Fia!”
Pétert eme vallomása tette olyan
sziklává, amelyre épül az el-pusztíthatatlan krisztusi mű. Az Egyház. Jézus
szavaival: „Te Péter vagy, azaz szikla, és én erre a sziklára építem
egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta soha”.
A századok során, és ma is, sokféle
támadás érte és éri, a sziklára épült Egyházunkat, de egy sem tudta és tudja legyőzni.
Ezt a szikla lényegéhez tartozó isteni kohéziós erő biztosítja.
Jézus sziklának nevezte Pétert. Ennek
hallatán érdemes elgondolkoznunk azon, hogy vajon minket minek nevezne?
Széltől, közszellemtől ingatott nádnak, kiszáradt gyümölcsfának, útszélre esett
magnak, hamis sáfárnak, akik elherdáljuk örökségét?
Szeretném hinni, hogy ezek egyikének
sem! Hanem bennünket is sziklának, akik sziklaszilárd hitünkkel járulunk hozzá
egyháza megrendíthetetlenségéhez.
Ámen
F.F.