2015. július 1., szerda

Gadaraiak

Kérték, menjen el határukból.

Békességet, biztonságot teremtett Jézus ezen a tengerparti fövenyen. A gadaraiak újra kimehettek oda, nem kellett rettegniük és nem kellett félniük többé. Ugyanakkor ezek az emberek elmennek Hozzá, és ahelyett, hogy dicsőítenék Istent ezért a csodálatos tettért, megkérik, hogy menjen el innen.
Amikor ezt a történetet olvasom, nagyon sok szinte megmagyarázhatatlan ténnyel találkozom. nagyon meglepett a gadaraiak kérése. Lehet olyan épeszű ember, aki, amikor őt meglátogatja Isten vagy Istennek Fia, akkor azt mondja Neki, menj el innét? És rájöttem: igen.
Ugyanis Isten Fiának a jelenléte, a hatalma, az, hogy Őt nem tudjuk kontrollálni, mert olyan erőknek parancsol, amit mi nem ismerünk. Ez sok esetben kényelmetlen lehet. Az emberek megtanulnak hamar a félelmekkel, a rossz dolgokkal együtt élni. A gadaraiak megszokták azt, hogy ez a két kísértő halott, ez a két zombi, ott mászkál a tengerparton, tőlük félni kell, de ők elfogadták ezt a tényt. És akkor jön Jézus.
Kedves Testvéreim, amikor az ember a jóságnak ilyen fokával találkozik, igenis megretten tőle. Amikor az Istennek a hatalmával ilyen direkt módon találkozunk, megijedünk, mert nem tudjuk még megmagyarázni sem, mert nem tudjuk elképzelni sem. És amit nem tudunk elképzelni, megmagyarázni, ami kétségek közé taszít bennünk, attól igenis félünk, hiszen mi nem osztozunk ebben az Isteni hatalomban. Mert higgyék el, a legnagyobb bajuk a gadaraiaknak az volt Jézussal, hogy ők nem rendelkeztek ilyen ördögöt kiűzni tudó erővel és hatalommal. Ők nem voltak képesek megtenni mindezt.
Testvéreim, mi sem tudunk a jézusi csodához hasonló csodákat tenni, de elfogadjuk azokat, mint istenünk velünk tett irgalmának és jóságának a jelét.

Ámen 
F.F.