A
Magyarok Szimfóniája
Szent Gellért püspök ünnepén, magyar
olvasókönyvemben 75 évvel ezelőtt olvasott Magyarok szimfóniáját újraolvasom,
illetve felolvasom.
Egyszer Gellért püspök, aki egy bajba
jutott hívén segíteni akart, egyik hű társával, Walter mesterrel a királyhoz
sietett. Ahogy mentek, egyszer csak elesteledtek, ezért egy erdős részen, amely
disznók makkoltatására nagyon alkalmas volt, megszállottak. A vándorok
eltörődött testtel elaludtak, s hát éjféltájban nagy zúgást hallottak. Erre
mind a ketten felriadtak. Malomkő zúgását hallották, pedig ott a közelben nem
állott malom. Elcsodálkoztak a malomkőzúgáson, és még jobban, amikor egy dal is
felcsendült: a kézimalmot hajtó asszony dalolni kezdett. Amikor a püspök a dalt
meghallotta, odafordult Walter mesterhez, és azt kérdezte tőle:
Hallod-e a magyarok szimfóniáját,
miképpen szól?
És mind a ketten nevettek azon az
éneken. Az asszony erről semmit sem tudott, csak forgatta a malomkövet, és
énekelt tovább. Az ének pedig felszállt a magasba. Gellért püspök nem alhatott
tőle, ezért elővett egy könyvet, és az ágyban olvasni kezdett. De nem tudott a
szent könyvre figyelni, ezért ismét Walter mesterhez fordult, és azt kérdezte
tőle:
Mi ennek a dallamnak a lejtése? Te
értesz hozzá, hiszen kántor is vagy. Aztán meg ugyan ki énekel éjszakának
idején? Mert úgy megragadott ez az ének, hogy az olvasást sem folytathatom
miatta.
Azt
mondta erre Walter mester:
Egy népdal dallamát halljuk. Ami pedig a
személyt illeti: a házigazdának a szolgálója énekel, aki kézimalmon gazdája
gabonáját őrli.
Kérdezte
a püspök:
Ügyességgel vagy erővel hajtják-e a
malmot?
Ügyességgel is, meg emberi erővel is,
mert a szolgáló saját kezével forgatja körbe a malomkövet.
Azt mondta erre a püspök:
Milyen csodálatos dolog ez! Ha ügyesség,
emberi ész nem volna, ugyan ki tudná a fáradságos munkát elviselni? Boldog ez
az asszony, aki másnak hatalma alatt él, és nehéz szolgálatát ilyen vidáman,
zúgolódás nélkül végzi.
Gellért püspök nem feledkezett meg a
szolgálóról, másnap nem csekély összegű pénzt adatott neki.
T. Miként Szent Gellért, úgy mi is,
vegyük észre az életben a szép eseményeket, s épüljünk azokon. és miként a
gabonát őrlő asszony, zúgolódás nélkül, énekelve dolgozzunk.
Ámen.
F.F.
