Évközi 8. vasárnap. 2017
Bevezetés
A mai évközi 8. vasárnap evangéliuma Jézus
Gondviselésről mondott szavait tartalmazza. Hogyan értelmezzük szavait? Hiszünk
mi a Gondviselésben? Hiszünk mi abban, hogy Isten az Őt szeretőknek mindent a
javukra fordít? A miénkre is, kik szeretjük Őt? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk bocsásd meg, hogy túlságosan
aggodalmaskodók, és kevésbé vagyunk bizakodók. Uram irgalmazz!
Urunk bocsásd meg, hogy emberekről történő
gondviselésedben lanyha munkatársaid vagyunk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk bocsásd meg, hogy nem keressük elég
buzgón az Isten országát és nem veszünk részt kellő energiával a világ
evangelizálásában. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A most felolvasottevangéliumi szakasz
nemcsak túlzó, de sajnos csak részben igaz.
Bármilyen szépen hangzik is, hogy a virág
"nem fon, és nem sző", mégis a királyoknál is szebben öltözik, vagy,
hogy a mezők madarai nem vetnek és aratnak, mégis jóllaknak Ez az idilli kép
költői túlzásnak tűnik, a mindennapok tapasztalatával szemben. A mezők liliomai
is a természet adta energiákból szővik díszes ruháikat. A virág gyorsan
elhervad, az állatok lelegelik. Az ég madarai is reggeltől estig utánajárnak
táplálékuknak. Hideg télen megfagynak. Sok esetben elkapják a ragadozó állatok.
Kérdem: Tévedne Jézus? Vagy ostobaságot
beszél?
Az ellentmondást több irányból is tudjuk
oldani. Az egyik lehetőség: Jézus - más szónokokhoz hasonlóan - gyakran él a
túlzás eszközével. Számos példa idézhető, elég csak a "nem gyűlöli
apját-anyját", "Belzebub fiai vagytok" eseteire gondolni.
A másik lehetőség: a mai evangéliumi
szakasz kulcsmondata, hogy "ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Mt
6,25), és a továbbiak csak ezt a gondolatot kerekítik hatásosabbá.
Sok igazság van ebben a jézusi mondásban.
A mai pszichológia tudományosan is
kimutatta, hogy az aggódás nem hogy "nem hosszabbítja meg egyetlen
arasszal se az életet", de épp ellenkezőleg: nagyon sok esetben megrövidíti
azt. Az aggodalmaskodás, a túlzott aggódás lebénítja az embert, kontraproduktív
módon visszafogja, rombolja a személyiséget - hosszú távon pedig
pszichoszomatikus zavarokat okoz.
Az üzenet fontos, mégis túlzónak tűnik,
hogy Jézus az aggodalmaskodás ellen ilyen erőteljesen lép fel.
Miért? Mert fontos, hogy tudatában legyünk
az isteni gondviselés gondoskodó szeretetének. Jó tudni, hogy egy gondoskodó, atyaként
szerető Isten vigyáz ránk. A Miatyánk ezzel a forradalmi mondattal kezdődik:
„Mi Atyánk!”
Azonban Jézus imént hallott mondatai teljes
mértékben száműzni látszanak az előrelátást, pedig ezt másutt ugyancsak
szorgalmazza. Gondoljunk csak a házát homokra építő ember, a tartalék olaj
nélkül lagziba induló balga lányok vagy a talentumát elásó szolga esetére!
Az evangélium elbeszélése szerint, az Úr Jézus
mélyen belelát az emberek lelkébe. - Látja a szorongást, az értelmetlenül
elfecsérelt életerőt, mely kifosztja, kimeríti a fiatalokat és az időseket, a
férfiakat és a nőket egyaránt, és megfosztja őket az Úrban való örömtől, és a tőle
eredő biztonságérzettől.
Látja a mindennapi élettel együtt járó
terheket, nyomorúságot és szenvedést is. De látja, és szóvá teszi azt a
fölösleges plusz terhet, amit az ember maga vesz fel magára. Ami nélkül
könnyebb, boldogabb és szebb lenne az élete, és mégis makacsul hordozza szinte
minden ember. A valós, vagy képzelt veszélyek, hiányok eshetőségének sejtése,
meglopja az ember lelkének erejét. Szinte észre sem veszi az aggódó ember, az ő
érdekében cselekvő gondviselő Istent, Aki biztonságérzetet és megnyugtató
életkörülményeket jelentene számára.
Életünkben nincs helye az
aggodalmaskodásnak, hanem csak a bizakodásnak. Mivel az Úristen gondviselő
tevékenysége nem az ember aggodalmaskodása, hanem a jövőbe néző, jövőjében
bizakodó és gondoskodó tevékenysége révén valósul meg, ezért részt kell
vállalnunk Istennek teremtő, megváltó és gondviselő tevékenységében.
A Gondviselés nem azt jelenti, hogy az
Úristen majd odateszi asztalunkra az élelmet. Táplálkozásunkról,
ruházkodásunkról, az ég madarairól, a mezők liliomairól, az erdők
lombtengeréről, a tiszta levegőről, a jó ivóvízről, testi és lelki
egészségünkről elsősorban nekünk, embereknek kell gondoskodnunk. De ezekben a
tevékenységünkben ott van velünk mindig a Gondviselés.
A „Nem szolgálhattok két Úrnak”, a "vagy
a pénz vagy az Isten" gondolatához fűzve a gondviselésről szóló részt az
idáig elemzett szakasz egyensúlyba kerül.
Nem arról van szó, hogy ne törődjünk a
megélhetésünkkel, ne vessünk, és ne arassunk, ne szőjünk, és ne készítsünk
ruhát! Sokkal inkább arra kell figyelnünk, hogy aki rögeszmésen "rácsavarodik"
a pénzre, aki élete fő céljának az evilági értékeket tartja, az egyszerűen
képtelen lesz igazán komolyan foglalkozni Istennel: az üdvösségre vivő
dolgokkal, embertársai szolgálatával és az Istenre figyeléssel.
Általános tapasztalat, hogy aki hisz
Istenben, azt Isten nem hagyja magára. Ha pedig Isten velünk, akkor ki
ellenünk? Ha hosszúra nyúlt életemre, de ha népünk történetére is reflektálok,
mindaz, jó és rossz, öröm és bánat, ami életemben, népünk életében történt, a
javamra, s a javunkra vált. Nemzetünknek mostani szégyenteljes arculcsapása is.
Az istenszeretőknek ugyanis Isten mindent a javukra fordít.
Legyünk hát istenszeretők, Isten országát
keresők, a többiek mind megadatnak nekünk. És miként a múltban, úgy a jövőben
is, a közeljövőben is a gondviselő Isten mindent a javunkra fordít.
Ámen
