2017. február 25., szombat

Évközi 8. vasárnap 2017



Évközi 8. vasárnap. 2017
Bevezetés
A mai évközi 8. vasárnap evangéliuma Jézus Gondviselésről mondott szavait tartalmazza. Hogyan értelmezzük szavait? Hiszünk mi a Gondviselésben? Hiszünk mi abban, hogy Isten az Őt szeretőknek mindent a javukra fordít? A miénkre is, kik szeretjük Őt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk bocsásd meg, hogy túlságosan aggodalmaskodók, és kevésbé vagyunk bizakodók. Uram irgalmazz!
Urunk bocsásd meg, hogy emberekről történő gondviselésedben lanyha munkatársaid vagyunk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk bocsásd meg, hogy nem keressük elég buzgón az Isten országát és nem veszünk részt kellő energiával a világ evangelizálásában. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A most felolvasottevangéliumi szakasz nemcsak túlzó, de sajnos csak részben igaz.
Bármilyen szépen hangzik is, hogy a virág "nem fon, és nem sző", mégis a királyoknál is szebben öltözik, vagy, hogy a mezők madarai nem vetnek és aratnak, mégis jóllaknak Ez az idilli kép költői túlzásnak tűnik, a mindennapok tapasztalatával szemben. A mezők liliomai is a természet adta energiákból szővik díszes ruháikat. A virág gyorsan elhervad, az állatok lelegelik. Az ég madarai is reggeltől estig utánajárnak táplálékuknak. Hideg télen megfagynak. Sok esetben elkapják a ragadozó állatok.
Kérdem: Tévedne Jézus? Vagy ostobaságot beszél?
Az ellentmondást több irányból is tudjuk oldani. Az egyik lehetőség: Jézus - más szónokokhoz hasonlóan - gyakran él a túlzás eszközével. Számos példa idézhető, elég csak a "nem gyűlöli apját-anyját", "Belzebub fiai vagytok" eseteire gondolni.
A másik lehetőség: a mai evangéliumi szakasz kulcsmondata, hogy "ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Mt 6,25), és a továbbiak csak ezt a gondolatot kerekítik hatásosabbá.
Sok igazság van ebben a jézusi mondásban.
A mai pszichológia tudományosan is kimutatta, hogy az aggódás nem hogy "nem hosszabbítja meg egyetlen arasszal se az életet", de épp ellenkezőleg: nagyon sok esetben megrövidíti azt. Az aggodalmaskodás, a túlzott aggódás lebénítja az embert, kontraproduktív módon visszafogja, rombolja a személyiséget - hosszú távon pedig pszichoszomatikus zavarokat okoz.
Az üzenet fontos, mégis túlzónak tűnik, hogy Jézus az aggodalmaskodás ellen ilyen erőteljesen lép fel.
Miért? Mert fontos, hogy tudatában legyünk az isteni gondviselés gondoskodó szeretetének. Jó tudni, hogy egy gondoskodó, atyaként szerető Isten vigyáz ránk. A Miatyánk ezzel a forradalmi mondattal kezdődik: „Mi Atyánk!”
Azonban Jézus imént hallott mondatai teljes mértékben száműzni látszanak az előrelátást, pedig ezt másutt ugyancsak szorgalmazza. Gondoljunk csak a házát homokra építő ember, a tartalék olaj nélkül lagziba induló balga lányok vagy a talentumát elásó szolga esetére!
Az evangélium elbeszélése szerint, az Úr Jézus mélyen belelát az emberek lelkébe. - Látja a szorongást, az értelmetlenül elfecsérelt életerőt, mely kifosztja, kimeríti a fiatalokat és az időseket, a férfiakat és a nőket egyaránt, és megfosztja őket az Úrban való örömtől, és a tőle eredő biztonságérzettől.
Látja a mindennapi élettel együtt járó terheket, nyomorúságot és szenvedést is. De látja, és szóvá teszi azt a fölösleges plusz terhet, amit az ember maga vesz fel magára. Ami nélkül könnyebb, boldogabb és szebb lenne az élete, és mégis makacsul hordozza szinte minden ember. A valós, vagy képzelt veszélyek, hiányok eshetőségének sejtése, meglopja az ember lelkének erejét. Szinte észre sem veszi az aggódó ember, az ő érdekében cselekvő gondviselő Istent, Aki biztonságérzetet és megnyugtató életkörülményeket jelentene számára.
Életünkben nincs helye az aggodalmaskodásnak, hanem csak a bizakodásnak. Mivel az Úristen gondviselő tevékenysége nem az ember aggodalmaskodása, hanem a jövőbe néző, jövőjében bizakodó és gondoskodó tevékenysége révén valósul meg, ezért részt kell vállalnunk Istennek teremtő, megváltó és gondviselő tevékenységében.
A Gondviselés nem azt jelenti, hogy az Úristen majd odateszi asztalunkra az élelmet. Táplálkozásunkról, ruházkodásunkról, az ég madarairól, a mezők liliomairól, az erdők lombtengeréről, a tiszta levegőről, a jó ivóvízről, testi és lelki egészségünkről elsősorban nekünk, embereknek kell gondoskodnunk. De ezekben a tevékenységünkben ott van velünk mindig a Gondviselés.
A „Nem szolgálhattok két Úrnak”, a "vagy a pénz vagy az Isten" gondolatához fűzve a gondviselésről szóló részt az idáig elemzett szakasz egyensúlyba kerül.
Nem arról van szó, hogy ne törődjünk a megélhetésünkkel, ne vessünk, és ne arassunk, ne szőjünk, és ne készítsünk ruhát! Sokkal inkább arra kell figyelnünk, hogy aki rögeszmésen "rácsavarodik" a pénzre, aki élete fő céljának az evilági értékeket tartja, az egyszerűen képtelen lesz igazán komolyan foglalkozni Istennel: az üdvösségre vivő dolgokkal, embertársai szolgálatával és az Istenre figyeléssel.
Általános tapasztalat, hogy aki hisz Istenben, azt Isten nem hagyja magára. Ha pedig Isten velünk, akkor ki ellenünk? Ha hosszúra nyúlt életemre, de ha népünk történetére is reflektálok, mindaz, jó és rossz, öröm és bánat, ami életemben, népünk életében történt, a javamra, s a javunkra vált. Nemzetünknek mostani szégyenteljes arculcsapása is. Az istenszeretőknek ugyanis Isten mindent a javukra fordít.
Legyünk hát istenszeretők, Isten országát keresők, a többiek mind megadatnak nekünk. És miként a múltban, úgy a jövőben is, a közeljövőben is a gondviselő Isten mindent a javunkra fordít.

Ámen