Szent Márk evangélista következetesen jegyzi le Jézus útját, illetve az
úton történt találkozásait, csodáit és tanításait.
Most mégis egy kitérőt olvasunk a mai evangéliumban
Keresztelő János elfogásával és
kivégzésével kapcsolatban. Bár a
jelenet nem illeszkedik az események sorába, annak beillesztése azonban nagyon is tudatos az evangélista részéről.
Korábban részletesen bemutatta az
előfutárnak, Keresztelő Jánosnak és a Messiásnak, Jézusnak a születése
körüli csodás eseményeket. E
párhuzamból megtudtuk, hogy János az Isten
küldötte, Jézus pedig az
Isten Fia.
Amikor
most bemutatásra kerül János halála
és annak körülményei, akkor
ezzel az evangélista mintegy
előre jelzi Jézus sorsát is. A hitetlenségből és az előítéletekből fakadó elutasításra már korábban
is láttunk példákat a Jeruzsálemből érkező, Jézust
az ördögökkel és
gonosz lelkekkel való
szövetkezéssel megvádoló írástudók vagy
éppen a názáretiek részéről. Az elutasítás most még
csak szóbeli formában jelentkezik,
amely az idő előrehaladtával fokozódik és Jézus
elfogásával, elítélésével és keresztre
feszítésével végződik.
Ha
engedünk a kísértéseknek, akkor
könnyen eluralkodik bennünk
a rosszindulat, az irigység,
a gyűlölet. De ha elutasítjuk azokat,
akkor Isten kegyelme és szeretete fog bennünk növekedni.
(his)
