Évközi 5. vasárnap. 2017
Bevezetés
A mai évközi 5. vasárnap evangéliumában
Jézus egykor apostolainak, ma nekünk mondja: Ti vagytok a föld sója, Ti vagytok
a világ világossága. De valóban azok vagyunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk Jézus Krisztus, segíts, hogy valóban
a föld romlatlan sója legyünk Uram, irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a világ
világossága, add, hogy mi is azok legyünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, segíts, hogy úgy
világítson a mi világosságunk, hogy látván az emberek a jótetteinket, ők is
magasztalják a mennyei Atyát. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
A sót már az ókorban élelmiszerek
tartósítására használták. Homérosz „isteninek nevezi a sót” melyet az
áldozatoknál használtak. Sőt a nagy görög filozófus Platón is említi a sót.
Rómából származik az a szokás, hogy sót
tettek a csecsemők ajkára, hogy megóvja őket a veszedelemtől. A régebbi
keresztelési szertartásban szerepelt ez a mozzanat.
A sóhoz kapcsolódó képzet kétféle,
egyrészt negatív, a terméketlenség a pusztulás képe kötődik hozzá. A sót
használták a hús tartósítására.
A legtöbb országban a sóval való
kereskedés királyi, állami monopólium volt.
Jézusnak a sóról mondott példázata mögött
a sónak mind praktikus, mind szimbolikus értelmét felfedezhetjük.
A „só ízét veszti” kifejezés számunkra
meglehetősen furcsa. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy abban az időben,
Palesztinában un. bányászott kősót használtak. Ez, ha vízzel vagy párás
levegővel érintkezik, az kiolvasztja belőle a sót és megmarad benne a szennyező
anyag, amely ízetlen és hasznavehetetlen.
A "föld sója" kifejezés annyira
szemléletes, amint már említettem, hogy szállóigévé vált, és nagyon sokan nem
is tudják, hogy a Bibliából származik. Sőt! A kifejezés erejét mutatja, hogy
nem is gondolunk bele a szó szerinti értelmében.
Ha a földet "sóval hintik be" -
mint például a rómaiak az elfoglalt Karthágó területét - akkor az
terméketlenné, halottá válik. A jelen példázat azonban cseppet sem erről szól,
amint ez a további mondatokból kiderül: Jézus valami olyan dologról beszél, ami
bár kicsi, mégis alaposan megváltoztatja az őt körülvevő közeget. Így is ment
át a köztudatba: a só (mint a legalapvetőbb fűszer) adja meg az étel igazi ízét
(savát-borsát - hogy a régiesen ragozott magyar alakját használjuk), a föld,
vagy az élet sója pedig az, ami az életet értelmessé, jóvá, élvezetessé, ízessé
teszi.
Bár a mai evangéliumi szakasz végig
kijelentő módban fogalmaz, azért vegyük észre benne a felszólító módot!
"Ti legyetek a föld sója!" "Ti legyetek a világ
világossága!", és azt is, hogy ezek ma nekünk szólnak.
Krisztus apostolainak mondott szavai
nemcsak nekik szóltak, hanem minden kor minden krisztuskövetőjének. A világ
magasabb erkölcsi rendbe emelése nemcsak az apostolok feladta volt. Ez egy
időben állandósuló folyamat, minden krisztuskövetőt kötelező feladat. És nemcsak
a papságot, hanem a híveket is!
Tudjuk, hogy közös felelősség terheli a
jézusi küldetés teljesítésében mindazokat, akik a keresztség szentsége révén
tagjai lettek az egyháznak, akik az egyházhoz tartozunk. Mindannyiunknak szól
tehát, az élet színpadán feladatunkat kijelölő e két rövid mondat: „ti vagytok
a föld sója”, „ti vagytok a világ világossága”.
Ti vagytok a föld sója!
Némely bibliafordítás így adja vissza: ti
vagytok a só a föld számára. Jézus itt a közönséges konyhasó képét használja
arra, hogy mi a benne hívők feladata a világban, mit adhat az egyház a
társadalomnak. Ha élesebben fogalmazzuk: mi az, amit csak Isten újjáteremtett,
újjászületett gyermekei adhatnak az emberiségnek.
Mit jelent ez: Ti vagytok a só a föld
számára? Az ókori keleten a sót elsősorban nem ízesítésre, hanem tartósításra
használták. Nem volt hűtőgép még akkor, sőt azon a vidéken jeget sem tudtak
előállítani. A húst, a halat valahogy tartósítani kellett, és ha sóval
megfelelően kezelték, akkor ez sikerült. A só gátolta a bomlasztó baktériumok
szaporodását, megnehezítette az élelem megromlását, megakadályozta a
pusztulást, és így közvetve az emberek táplálkozását, az életet segítette elő.
A só feladata tehát megakadályozni a romlást, és ízessé tenni az emberi életet.
A Biblia arról beszél, hogy mióta mi,
emberek, hátat fordítottunk Istennek, ebben a világban romboló, pusztító,
bomlasztó erők léptek működésbe. A mi hűtlenségünk után Isten beépített olyan
intézményeket, amelyek ezeket gátolnák. Ilyen az állam, a házasság, a család.
De olyan nagy a pusztítás, hogy ezeket is kikezdte a gonoszság, és nem tudják
megakadályozni a rombolást, a romlást.
Ezen romlott, szellemi áramlat, a halál
kultúrája terjedésének csak a kereszténység, a szeretet civilizációja tud gátat
vetni. Ezért mondja Jézus a benne hívőknek, hogy el ne felejtsék: ők a föld
számára a só. Nekünk, krisztushívők szent feladatunk megakadályozni ezt a romboló
folyamatot.
A só-szimbolika egyszerre utal az emberi
személyiség eredendően értékes és romlatlan voltára, de arra is, hogy ez szinte
észrevétlenül tud megváltozni, s tudja elveszíteni romlatlanságát.
A „ti vagytok a föld sója” kifejezés a
keresztény emberekre utal, akiknek az a feladatuk, hogy egyrészt a világot
mindenki számára élvezhetővé tegyék, másrészt magukban őrizzék, a világban
pedig tartósítsák a romhatatlanságot.
Ha megromlik a só, semmire sem alkalmas.
Ebből következik a sorsa is, amit meg is jövendöl „eltapossák az emberek”. Jézus
a keresztények ízetlenné válásától, a keresztények eltaposásától igyekszik
megóvni bennünket. Ne feledjük, hogy nekünk romolhatatlan sónak kell maradnunk,
amely megóvja e világot, s benne hazánkat a romlástól.
Ámen
