Húsvét 4. vasárnapja 2017
Bevezetés
Húsvét 4. vasárnapja, a Jó
Pásztor vasárnapja. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény
életünkkel, imádságunkkal, életszentségre törekvésünkkel mutassuk meg a
Jópásztor szeretetét e világnak.
Tegyük fel bátran a kérdést:
Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott hívatásunkat? Imádkozunk e naponta
azért, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, akik meghallják Istenhívó szavát?
Kirié litánia
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem
védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasoktól. Uram irgalmazz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem
keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem
fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!
Evangélium után
Az egyház ezt a vasárnapot,
húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások
vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi
szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott
él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke.
Jézus a mai evangéliumi
szakasz-ban a juhok kapujának nevezi magát. Köztudott, hogy a sivatag peremén
élő pásztornépek, éjszakára, kövekkel bekerített akolba terelik a juhokat, hogy
megvédjék őket a ragadozó vadállatoktól. S ennek az akolnak csak egy bejárata
van, és ezt a bejáratot saját testével védi, zárja be a pásztor.
„Bizony, bizony, mondom
nektek, mondja Jézus, aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan
hatol be, az tolvaj és rabló.
Mennyire időszerűek ezek a
szavak, és mégis mily kevésszer idézzük, vonatkoztatjuk a mai helyzetünkre, a
mai behatolókra. Mennyire nem merjük őket a jézusi szavakkal minősíteni.
Az imént említett sivatagi
pásztoréhoz hasonló szolgálatot vállalt tehát Jézus magára, mikor azt mondta
magáról, hogy én vagyok a jó pásztor.
Amikor megalapította
Egyházát arra vállalkozott, hogy kapuja legyen ennek a kisded nyáját őrző
akolnak. Még azt is megtette, hogy saját testével, annak föláldozásával
védelmezze híveit, és győzelmet arasson ellenségein. Ezért nevezhette magát kapunak,
csak rajta keresztül juthatunk Isten igaz ismeretére, boldogító közösségébe.
Világos, hogy Jézus jó
pásztorságát nem szabad földies ér-telemben értékelnünk. Nem a köz-élet, nem a
tudomány, nem a művészet területén, hanem az élet értelmét és célját kereső,
boldogságot kereső, törekvéseinkben akar vezetőnk lenni. Ő ad életünknek értelmet,
Ő az élet kapuja.
Életünk során számtalan kapu
elé érkezünk. Némelyik hívogatóan, mások bezárva meredeznek felénk. Szabad a
belépés, hirdeti az egyik, tilos a belépés hirdeti a másik. Tőlünk is függ,
hogy melyik ajtót választjuk, kit fogadunk el életünk vezetőjéül. Mindig
gyanús, ha valaki azt állítja magáról, hogy ő birtokolja a boldog élet
kapukulcsát. A keresztény ember számára Jézus az egyetlen és biztos vezető az
üdvösség útján.
Jól tudjuk az evangéliumból,
hogy Jézus jó pásztori szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának.
A láthatatlanul közöttünk
maradó Jézus mindig megtalálja annak módját, hogy Isten népe felismerje és
kövesse igazi pásztorait.
Az is érthető, hogy Jézus
nemcsak papjai, de minden híve közreműködését igényli, hogy megvalósítsa jó
pásztori szolgálatát. Minden keresztény részese ennek a szent küldetésnek.
Szülők, nevelők arra kaptak megbízatást, hogy vezetői, orvosai legyenek a rájuk
bízott embereknek.
Áldd meg, Urunk, ezért az
édesanyákat, de mindazokat is, akik az anyák szívével szeretik ifjúságunkat, a
nagyikat, az óvónéniket, tanítónéniket, áldd meg az életüket az ifjúság
nevelésének szentelő pedagógusainkat.
De különösen is áldd meg
papjaidat!
Mennyi hős papja volt az
el-múlt évtizedeknek, akik üldözést, mellőzést, gyalázatot, börtönt és
vértanúhalált szenvedtek, de az Örök Pásztort el nem hagyták soha, egy
pillanatra sem.
S áldottak azok a papjaink,
akik ezernyi akadályt legyőzve tanítottak, s vezették az embereket; éjnek idején
szolgáltatták ki a szentséget, kockáztatva az életüket!
Áldottak azok a papok, akik
üldözések közepette is megtalálták az alkalmat, hogy nyájukat vezessék, az
eltévedt bárányokat pedig megkeressék, vállukra vegyék, és hazavigyék
Krisztushoz.
Áldottak, akik a szeretet és
a szolgálat terjesztői voltak!
S áldottak azok a papok,
akik túl a 60-on, túl a 70-en, túl a 80-on, az élet alkonya felé tartva, megfogyatkozott
életenergiával is, ott állnak a nyáj mellett, vigyázzák őket, terelgetik őket!
Áldottak azok a fiatalabb papok,
akik bátran odaállnak az üldözött pásztorok mellé lelkes munkatársként, hogy
szent ihletettséggel végezzék a nyájról való sokoldalú gondoskodást és annak
vezetését.
És áldottak legyenek azok
is, akik most készülnek szent hívatásukra a szemináriumokban, a nagyobb
családról való gondoskodás érdekében lemondanak a saját család alapításáról.
Adj Uram, az Örök Főpásztorhoz
hasonló szívű pásztorokat nyájadnak, akik rendíthetetlen bátorsággal védelmezik
őket az ordasok mardosásaitól. S zöldellő mezők, s tiszta vizű források felé
terelgetik a nyájat.
Édesanyákért:
Urunk! Bocsásd meg, hogy csak ritkán
gondolunk, édesanyánkra! Uram irgalmazz!
Urunk Bocsásd meg, hogy az életalkonyán
járó, s beteg édesanyánkat csak ritkán látogatjuk? Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy elhunyt
édesanyánk sírját csak ritkán keressük fel. Uram irgalmazz!
Minden életet továbbadó, minden gyermeket
szépre és jóra, hitre és szeretetre nevelt vagy nevelő édesanyának, adassék
tisztelet, hála és szeretet most és mindörökre.
Ámen
