SZENT VII. GERGELY pápa, Tusciában
(Toszkána) született 1028 körül, Hildebrandus néven. Atyja egyesek szerint
ácsmester, más életrajzírója szerint földmíves volt. Rómában nevelkedett, előbb egy kolostorban,
majd egy esperes házában, aki később VI. Gergely pápa lett. Pápaként is maga
mellett tartotta az ifjút, sőt még amikor Kölnbe számkivetésbe küldték, akkor
is együtt maradtak. A következő IX. Leó pápa, is maga mellé vette Hildebrandot.
Hildebrand mélyen vallásos fiatalember
volt. Pápai szolgálatban állott továbbra is, követségeket vezetett, összesen
hét pápát is szolgált. Élesen látó és erős akaratú ember volt.
1073-ban pápává választotta a római nép,
hiszen a bíborosok szinte csak jóváhagyták a nép akaratát, a VII. Gergely nevet
vette fel. Sokat küzdött az Egyház szabadságáért, főként IV. Henrik német
császár ellenében. Küzdött a simónia ellen, a laikus invesztitúra ellen, a papi
méltóság semmibevétele ellen. Rákényszerítette Henrik császárt, hogy 1077.
január 28-án vezeklésül Canossa várában mezítláb, zsákruhában kérjen a
kiközösítés alól feloldozást. A feloldozás után a császár továbbra is
kíméletlenül üldözte Gergelyt. Közben 1083-ban követet küldött Magyarországra
(Szent) István, (Szent) Imre és (Szent) Gellért szentté avatására.
Száműzték, Salernóban magányosan és
elhagyatottan halt meg 1085-ben, ám utolsó szavaival is a hűbériség kilengései
ellen beszélt. 1577-ben felnyitották sírját és testét épségben találták.
1606-ban V. Pál pápa avatta szentté. Az egész Egyházra 1728-ban XIII. Benedek
pápa terjesztette ki tiszteletét.
