Évközi
idő, 27. hét Csütörtök
Miután Jézus megtanította tanítványainak a
Miatyánkot, további intelmeket ad arra vonatkozóan, hogy kitartóan és
állhatatosan kell imádkozni. Az imádság eleve feltételezi Isten jóságát és
irgalmát, valamint azt, hogy odafigyel az emberre és annak kéréseire.
Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy
amit sokszor kérünk tőle, azt egy idő után automatikusan megadja. Az imában
ugyanis nem szabad akaratunkat és emberi elképzeléseinket erőltetnünk, hiszen
sosem lehetünk abban biztosak, hogy ezek valóban megfelelnek-e Isten
szándékainak. Inkább mindig azzal a bizalommal imádkozzunk, hogy Isten jól
tudja, hogy mire van szükségünk, és azt adja meg számunkra, ami lelkünk javára
szolgál.
Ha egy barát nem tagadja meg a segítséget
barátjától és ha egy jó édesapa gondoskodik gyermekéről, akkor Isten is
gondoskodó szeretettel fordul felénk, akiket gyermekeinek tekint. (H.I.)
