A mai evangéliumban Jézus egészen kemény
szavakkal beszél arról, hogy nemzedéke felelősséggel tartozik a megölt
prófétákért.
A felelősséget azonban nem csak a
gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is, mert nem hallgattak Isten
küldötteinek szavára, s nem tértek meg. Felelősséggel tartoznak tehát mind
gonosz cselekedeteikért, mind a lelki megtérés elmulasztásáért.
Jézus kijelentései a múlt cselekedeteire
vonatkoznak. De miért mondja azt, hogy kortársait vonják felelősségre elődeik
bűnei miatt? Talán azért, mert Jézus már most előre látja, hogy saját nemzedéke
ugyanabba a hibába fog esni, mint a korábban élők. Jézus korának emberei éppúgy
megölik Isten Fiát, a mennyei Atya küldöttét, mint elődeik Isten küldötteit, a
prófétákat.
S Jézus nemzedéke éppúgy elmulasztja a
megtérést, mint a korábbiak. Az evangéliumnak ez a szövegrészlete tehát Jézus
küldetéstudatára is rávilágít. Előre látja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a
korábbi idők prófétáinak sorsa. Mégsem tagadja meg küldetését, hanem vállalja a
szenvedést és a halált, engedelmeskedik az Atyának.
Én vagyok a felelős azért, hogy
hallgatok-e Jézus figyelmeztető szavára vagy sem, a megtérés útjára lépek vagy
nem. Nem felháborodni kell azon, amikor Isten figyelmeztet bűneimre, hanem
érdemes bűnbánatot tartva
