Az előzményekben Jézus azt ajánlotta
tanítványainak, hogy ne a földi kincsek gyűjtésével törődjenek, amelyek e
mulandó világhoz tartoznak, hanem lelki kincsekkel igyekezzenek biztosítani az
örök életre jutásukat. Mindez feltételezi azt a bölcsességet és előrelátást,
amely gondol a túlvilágra, a halál utáni életre, a feltámadást követő örök
sorsra. Ez a bölcsesség éppen az ellentéte annak az ostobaságnak, amit a
helytelenül gondolkodó gazdag ember képviselt. A bölcs előrelátáshoz az is
hozzátartozik, hogy a keresztény ember tudatában van annak, hogy a végső
elszámolás ideje, az Emberfia eljövetele bármikor bekövetkezhet és felkészülten
várja azt.
Az állandó készenlét fontosságát világítja
meg Jézus a várakozó szolgák hasonlatával. A szolgák nem tudják, mikor várható
uruk érkezése, mégis jogos igény, hogy állandó készületben legyenek. Ez az
elvárás valóban reális velük szemben, hiszen ez a feladatuk. Jól tudják az úr
egyszer meg fog érkezni, bár annak pontos időpontja nem ismert számukra.
A keresztény ember is így él a földön,
állandó készületben, mert az Úrral való találkozás ideje ugyan nem ismert
számára, de biztosan be fog következni. A várakozás, az éberség, a készenlét
meghozza jutalmát, a találkozás boldogságát. Készen állunk-e mi mindenkor e
találkozásra?
