Miatyánk:
Tudjuk, hogy életünkben, mindennapjainkban
időt kell szánnunk az elcsendesedésre, az imádkozásra, az Istenre figyelésre.
Ezt a tényt erősíti meg a tanítványnak az a kérése, amellyel kéri az Urat, hogy
tanítsa őket imádkozni.
A kérés nem véletlen, hiszen ezt előzi meg
Jézus imádkozása. Ez a mozzanat felfedi előttünk, hogy tanítványai látták azt,
hogy Mesterük időnként félrevonul, keresi az időt arra, hogy imádkozzon,
imádságban beszéljen a mennyei Atyával, akinek a küldötte.
Az imádkozással az a célunk, hogy
legyőzzük az Isten és az ember közti végtelen távolságot. Azt a nagy
különbséget, amely a gyarló ember és a szent Isten között fennáll.
Néhány egyszerű szó, néhány apró kérés,
amelyekre Jézus tanít minket, alkalmas arra, hogy kapcsolatba kerüljünk
Istennel. Létrejöjjön, egy olyan személyes, bensőséges viszony, amely az
édesapa és gyermeke között fennáll.
A Miatyánkot csak akkor tudjuk őszintén
imádkozni, ha életünkben már legalább egyszer rácsodálkoztunk arra, hogy a
mennyei Atya gyermekei vagyunk. Vajon meglátszik-e életünkön, viselkedésünkön,
hogy Isten gyermekei vagyunk? Tudunk-e gyermeki bizalommal hozzá fordulni?
Ámen
