A béna
meggyógyítása
A leprás beteg meggyógyítása, amiről
tegnap olvastunk, lezárja Jézus első csodáinak sorozatát. Valamennyi csoda
bemutatása annak igazolására történt, hogy Jézusban elérkezett a szabadító,
cselekedeteivel megvalósul az Isten országa, gyógyításaiban megtapasztalhatóvá
válik az irgalmas Isten jelenléte.
Írásának második fejezetében Márk
evangélista újabb csodákat mutat be, de ezek már más színben tűnnek fel. Ezek
már kérdéseket vetnek fel a törvények helyes értelmezésével és megtartásával
kapcsolatban, illetve vitára adnak okot az írástudók számára, akik Jézus
hatalmának eredetét akarják megismerni.
E csodákról és vitákról lesz szó a
következő napok evangéliumaiban és ennek része a béna meggyógyítása is a mai
szövegben. A vita alapját az szolgáltatja, hogy a testi gyógyítást követően
Jézus határozott kijelentést tesz arról, hogy a beteg lelkét is képes
meggyógyítani, azaz hatalma van a bűnök megbocsátására.
A testi betegség megszüntetése valójában
csak bevezeti a bűnbocsátó hatalom témáját, amely egyértelműen a jelenet
lényegesebb eleme. A látható és a láthatatlan elemek keverednek az eseménynél.
A testi nyomorúság, a bénaság
nyilvánvalóan látható, miként a béna barátainak igyekezete is. Nem szoktunk
felfigyelni arra, hogy a beteg meggyógyulása a barátai leleményességének is
köszönhető.
Nem látható a béna bűnössége és a
barátainak hite sem. Jézus gyógyító szavának eredménye egyrészt látható, mivel
a beteg képes felállni és saját lábán távozni, másrészt láthatatlan az emberi
szemek számára a bűntől való megszabadítás. Láthatatlan az írástudók
gondolkodása azzal kapcsolatban, hogy egyedül Isten képes megbocsátani a
bűnöket, Jézus azonban belelát szívükbe, jól tudja, mit gondolnak.
Akár belátjuk, akár nem, nekünk is
szükségünk van Isten bűnbocsátó szavára.
Ámen
