2018. január 30., kedd

Két csoda

A szabadító csodák sorozata folytatódik a mai evangéliumban két újabb jelenettel, a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyításával és az elöljáró lányának feltámasztásával. A két történetnek több közös eleme van. Jézus megszólítása az egyik:
A feltámasztott leányt értelemszerűen "kislánynak" szólítja, az asszonyt pedig, aki nyilvánvalóan idősebb lehetett "leányomnak." A kislány tizenkét éves volt, az asszony pedig ugyanennyi ideje szenvedett betegségében. Mindkét esetben olyan határhelyzetről van szó, amikor Jézus úgy jelenik meg, mint aki egyedül képes segíteni.
Mindezeknél azonban fontosabb a hit, az Úr segítsége tulajdonképpen a hitre adott válasz.
Az elöljáró ugyanis hittel kéri Jézus segítségét, és kifejezi, hogy Jézus érintése újra életet hoz halálán lévő lányába. Az asszony pedig hisz abban, hogy ha megérinti Jézusnak akár csak a ruháját, meggyógyulhat.
Mindkét történetnél érdekes a tömeg jelenléte, amely Jézus körül gyűlt össze, és amely akár meg is akadályozhatta volna az elöljárót és az asszonyt céljuk elérésében.

Ebből a tömegből kellett kiemelkednie, kiválnia a két szereplőnek, hogy közvetlenül találkozhassanak az Úrral. Számunkra sem elegendő együtt haladni a lelkes tömeggel, érdemes Jézushoz lépnünk és kérnünk tőle a múlt bűneitől való szabadítást, hogy új életet kezdhessünk