Jézus imája az
Atyához
Az elmúlt napokban Jézusnak az utolsó
vacsorán mondott búcsúbeszédét olvastuk részletekben, amelyet tanítványaihoz
intézett. Ezt követően szavai már a mennyei Atyához szólnak, hozzá imádkozik.
Ez az imádság, amelyet Jézus főpapi imájának is nevezünk, csak János
evangéliumában található meg. Az Úr most nem vonul félre, hogy egyedül
imádkozzon, hanem övéi hallatára fohászkodik az Atyához. Szavaiból érződik,
hogy küldetésének beteljesedését érzi. Az ima témája az, hogy földi
küldetésével Jézus megdicsőítette az Atyát, de még hátra van egy lényeges
cselekedet, amely végső dicsőséget szerez majd az Atyának.
Ugyanakkor Jézus várja, hogy az Atya is
dicsőítse meg őt. Ő ugyan nem mondja ki, hogy mivel fogja őt megdicsőíteni az
Atya, de mi már tudjuk, a halálból való feltámasztással. Ugyanakkor mégis
utalás történik a feltámadásra, hiszen ezután Jézus azt kéri az Atyától, hogy
örök életet adhasson az embereknek, azoknak, akik megismerték őt és hittek
abban, hogy ő az Atya küldötte. Jézus arról beszél, hogy az Atya "minden
ember fölött hatalmat adott neki", azaz küldetése egyetemes. Imája is
minden emberért szól, miként önfeláldozása is minden ember számára eredményezi
a megváltást.
Az ember válasza az, hogy törekszik az
Atya és az ő küldötte, a Fiú megismerésére. Ez a földi életben a hit által
történik, amíg halálunk és feltámadásunk után el nem jutunk arra az állapotra,
hogy színről színre lássuk Istent.
H.I.S.
