Jézus a szőlőtő
Jézus hasonlata a szőlőről nem előzmények
nélküli az ószövetségben. Izajás próféta könyvében arról olvasunk, hogy Izrael
népe, a választott nép Isten szőlőskertje, amelyet maga Isten gondoz (vö. Iz
5,1-7). Jézus kissé más értelemben használja a képet, itt az ő és a tanítványai
közti kapcsolatot írja le. "Én vagyok az igazi szőlőtő" - mondja
magáról. Mind az egyének, mind a közösségek számára a természetfeletti élet
forrása Jézus. Őhozzá kell kapcsolódnunk annak érdekében, hogy Isten kegyelme
megnyilvánuljon az éltünkben.
Mindennek hátterében a mennyei Atya áll,
akiről Jézus kijelenti, hogy ő a szőlőműves. Ezt úgy kell érteni, hogy ő a
kezdeményezője annak, hogy a Fiúisten megtestesüljön, eljöjjön ebbe a világba,
az emberek közé. Tehát az Atya mintegy elülteti őt, a szőlőtőt ebben a
világban, és az ő követői, az ő tanítványai belőle, az ő küldetésének
gyümölcseként nőnek ki.
Az Atya tevékenysége tetten érhető abban
is, hogy a terméketlen vesszöket lenyesi, a jól termőket pedig megtisztítja a
még jobb termés reményében. A példázatban két felhívást fogalmaz meg Jézus,
amelyek a benne való megmaradásra és a gyümölcshozásra vonatkoznak, de ez a
kettő szorosan összetartozik. A keresztény ember legfőbb kötelessége, hogy
kitartson Krisztus mellett, megmaradjon az ő szeretetében, és ezáltal a
jócselekedetek gyümölcsét teremje.
Ámen
