2018. május 26., szombat

Szentháromság 2018

Szentháromság 2018

Bevezetés
Az Anyaszentegyház ma a Szentháromság titkát ünnepeli, amely titok annak ellenére, hogy e szó Szentháromság nincs benne a Bibliában, lényegében benne van mind az Ó mind az Újszövetségben. De a titok csak évszázadok vitáiban csiszolódott a mai formában vallott hittétellé. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. Milyen a mi háromságas Egyistenben való hitünk?

Kirié litánia
Mennyei Atyánk! Hittel valljuk, Te vagy a mi teremtő és gondviselő Istenünk. Uram irgalmazz nekünk.
Jézus Krisztus! Hittel valljuk, Te Isten létedre, vétkeinktől megszabadító testvérünkké lettél. Krisztus kegyelmezz!
Szentlélek Isten! Hittel valljuk, Te Megváltónk tanítására emlékeztető, megszentelő, vigasztaló Istenünk vagy. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Mióta az emberi szellem kibontotta szárnyait, különös vágyak költöztek szívünkbe, Egyre izmosodó értelmünkkel útnak indulunk, mert felette csábít a nagy kaland, hogy legyőzzük, megoldjuk magunkban és világban az ismeretlen x-eket. Ez indítja lábainkat a felfedező utakra, ez gyújtja be rakétáinkat, ez veti meg a különféle kutatóintézetek alapjait.
Szeretnénk bepillantani a teremtés fátyola mögé, és szeretnénk találkozni a rejtőzködő Istennel, beletekinteni az Ő világába. Költőnkkel valljuk ugyanis mi is:

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

Ennek ellenére, mégis próbálkozik az ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába tekinteni akaró vágynak a szülöttei.
Ezért mondták az ókorban a perzsák, hogy az Isten tűz, mert világít, fényt áraszt. A Káldok szerint csillag, mert szép. A rómaiak az emberi testnél szebbet nem tudtak elképzelni, ezért az isteneik emberek voltak. Az egyiptomiak állatok tulajdonságaiban látták megtestesülni az istenség lényegét. Mások égitestekben, a Napban, a Holdban, ismét mások virágokban, növényekben és fákban.
Az ókori, de az újkori panteisták szerint is maga a mindenség, a minden az isten.
Mi keresztények azzal büszkélkedünk, hogy emberkereső Istenünk lehajolt hozzánk és szinte félrelibbentette arca fátyolát. Jézus arcán, Jézus tanításában megmutatott önmagából annyit, amennyit emberi értelmünkkel fölfoghatunk.
Magát a tényt is, épp a ma hallott evangéliumi szakaszban. Apostolainak adott: Atya, Fiú és a Szentlélek nevében történő keresztelési parancsában.
Miként a nagy egyistenhivő vallások, úgy a keresztény vallás is vallja, hogy egyetlen Isten van. De azért felvetődik a gondolkodó hívőben is a kérdés, hogy akkor hogyan lehet az Egy hármas? Miért, és hogyan mondhatjuk, hogy Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek?
A látszólagos ellentmondások feloldása miatt, létrejöttek a nagy teológiai okfejtések, magyarázatok a platóni és arisztotelészi filozófiák segítségével. A véges emberi elme racionálisabbá akarta tenni, s világosan megfogalmazni a titkot, de végeredményben a végtelen Elme, az Isten titkát megérteni nem tudta. Viszont alázatos hittel elfogadta, és elfogadja ma is.
Ma már a teológusok, még a dogmatikusok sem, a skolasztika fogalmi rendszerével akarják közelebb hozni hozzánk e titkot, hanem az Úr Jézus szavaival. Az Ő szavai, tanítása és tettei teszik lehetővé, hogy bepillantsunk az Isten belső világába, a Szentháromság titkába.
„Az Atyához megyek, mondotta Jézus mennybemenetele előtt, és elküldöm a Vigasztalót, a Szentlelket, Aki eszetekbe juttat mindent.” Egyértelmű utalás ez a Szentlélek Isten voltára.
Saját istenvoltára utaló szavainak, se szeri, se száma. Így a legegyértelműbb mondata: „Az Atya és én egy vagyunk”.
Jézus szavai lehetővé teszik a Szentháromság titkába való bepillantást. Szavai szerint Isten a szeretet. A szeretet viszont önmagában nem képzelhető el. Isten tehát háromság, és szeretetközösség.
Jézus itt a földön is, közösségbe, szeretetközösségbe vonja apostolait, és az apostolok is szeretetközösséget formálnak a hívőkből. Az Egyház kezdettől fogva közösség.
Miként a Szentháromság szeretetközösség, és az Egyház is, úgy szeretetközösség kell, hogy legyen az egyházközség, a templomi közösség.
Keresztény hitünk nem csupán az egyes embernek szóló individualista hit. Hiszen minden szentmisében küldetést kapunk arra, hogy Isten szeretetéről tegyünk tanúságot e világban, szűkebb társadalmi és családi környezetünkben.
A mai evangéliumi szakaszban az apostoloknak adott parancs, ma nekünk szól. Nekünk, keresztényeknek tanúságot kell tenni az igazságról. A mai, nagyvárosi lét magányossá teszi az embert. Nem ismeri az összetartozást, az összefogást. Rengeteg emberrel van kapcsolatunk, még sincs sokszor közösség körülöttünk, ezért nincs nemzeti egység sem.
A mai világban, a Nyugatról jövő métely, szétrombol mindent, szétzilálja a családi közösséget is. Miért hagyjuk, hogy saját családunkban, hogy egymás mellett élő magányosak legyünk? Vagy tudunk még időt szakítani egymásra? Meg tudjuk-e hallgatni a másikat, vagy csak a saját ügyünk a fontos? Mennyire fontos nekünk a másik ember?
Szentháromság ünnepén szeretnénk megerősíteni minden jóakaratú emberrel, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetkapcsolatához hasonló szeretetkapcsolatunkat.
Ámen.