2018. június 9., szombat

Évközi 10. vasárnap. 2018


Évközi 10. vasárnap. 2018

Bevezetés
Mennyien illetik napjainkban alaptalan vádakkal a másik embert csak azért, hogy hiteltelenítsék.
Jézus korában is. Erről hallunk majd a mai evangéliumban.
A Jézus korabeli írástudók ráragasztották, hogy ördögtől megszállott. Ez a befektetési kísérletük annyira sikeres volt, hogy még Jézus rokonai is elhitték, és eljöttek, hogy hazavigyék a megzavarodott Jézust.
Hogy viszonyulunk mi napjaink híreszteléseihez? Részt veszünk e ilyenekben? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy olyan könnyen elhisszük az alaptalan vádakat. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy mi is részt veszünk ilyenek terjesztésében. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy a távollévőkről és a megholtakról semmit, vagy csak jót mondjunk. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az imént hallottak szerint az ördöggel való szövetkezés vádját követően Jézushoz jön édesanyja és rokonsága. Márk közvetlenül egymás után közli a két eseményt, illetve összekapcsolja azokat. Azért keresik fel Jézust, mert az a hír járja, hogy megzavarodott, megszállta az ördög. Ez az összekapcsolás nem szerepel Máté és Lukács evangéliumában, akik szintén leírják az esetet, hanem önálló történetek, és nem jelölik meg annak pontos okát, hogy miért keresik fel a rokonok Jézust.
A hatalmas tömeg miatt nem tudnak Jézus közelébe jutni, de hírt visznek neki érkezésükről. A helyzetre reagálva Jézus olyan kérdést tesz fel, amely egészen új fordulatot ad a jelenetnek. „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” (Mk 3,33) – kérdezi Jézus. Abban az időben, mint minden más korban meghatározóak voltak az ember számára a családi kötelékek, kapcsolatok. Ez Jézusra is érvényes, aki a mennyei Atyának a Fia, ugyanakkor földi családjának is tagja.
Schönborn bíboros, egyik Szent Családról szóló homíliájában fel is sorolja Jézus tényleges és lehetséges rokonait. Így Szent Józsefet, annak rokonait, Jézus nagyszüleit: Annát és Joakimot, Szent Erzsébetet és az ő rokonait: Zakariást, Keresztelő Szent Jánost, Jézus unokatestvérét, és merész feltevéssel még számos rokonát, biblikus szóhasználattal „testvérét”.
Urunk kérdését nem szabad úgy értékelnünk, mintha megtagadta volna a családi kapcsolatokat vagy leértékelte volna azok jelentőségét. Továbbra is fontos számára ez, de a hozzá fűződő lelki kapcsolatra való utalással kiszélesíti mindazok körét, akikhez a szeretet köti. Mert minden családban az igazi összetartó erő a családtagok kölcsönös szeretete egymás iránt és nem a ház falának szorítása. Jézus nagy családját, az ő követőit is a szeretet köti az Úrhoz és ez élteti az egymás közti kapcsolatokat is.
Napjainkban sajnos sokan megkérdőjelezik a családi kötelékek jelentőségét. Egyes országokban a családdal egyenlő jogokat biztosítanak az együttélési formáknak, és még a melegek együttélésének is. A keresztényeknek el kell vetni a genderelméletet. Főleg annak gyakorlati alkalmazását. Ki kell állniuk a természetes családforma mellett. Amellett, hogy minden megszületett embernek joga van igazi családban felnőni, ahol van anya, apa és testvér, és megtapasztalhatja az édesanyja, édesapja, testvérei szeretetét, s rajtuk keresztül Isten szeretetét.
Jézus a „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” kérdésével nem tagadja meg tehát édesanyjához és rokonaihoz fűződő szeretetkapcsolatát, hanem kibővíti szeretetkapcsolatát, „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,50). És ezen van a hangsúly.
Gyönyörű ikonja a történetnek, ahogy Jézus rámutat a körülötte ülőkre és azt mondja: ők az én anyám és testvéreim.
Jézus a családjának szűk körét kiterjesztette az egész világra. Ő nem zárkózott be a rokoni kapcsolataiba, hanem minden becsületes embert meghívott arra, hogy az ő családjának az élő tagja legyen.
Jézus tanítványának lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy valamiféle értelmi képzésen veszt rész valaki, amelyet Jézus tart számára, hanem életközösséget jelent Jézussal. S ha az ő számára a mennyei Atya akaratának a teljesítése a legfőbb cél,- már tizenkét éves korában jelezte Édesanyjának, hogy Atyjának a házában és az ő dolgaiban kell lennie. - akkor tanítványainak is erre kell törekedniük. A tanítványi élet lényege Jézus követése, aki a mennyei Atyához vezet minket. A vérszerinti rokonságnál is fontosabb, hogy az Úr követői legyünk, s engedjük, hogy az Atyához vigyen bennünket.
Tanítványának lenni azt is jelenti, hogy egy közösséghez tartozunk. Jézus egy új közösséget hoz létre, s mindannyiunkat meghív, hogy ehhez a közösséghez, az Egyházhoz tartozzunk. Ha engedelmesen fogadjuk tanítását és tettekre váltjuk azt, olyan tanítványa vagyunk, aki valóban az ő családjához tartozik.
Miként a kereszten, úgy ma is kitárt karral fogad magához minket.
Ámen.