Évközi 10.
vasárnap. 2018
Bevezetés
Mennyien illetik napjainkban alaptalan
vádakkal a másik embert csak azért, hogy hiteltelenítsék.
Jézus korában is. Erről hallunk majd a mai
evangéliumban.
A Jézus korabeli írástudók ráragasztották,
hogy ördögtől megszállott. Ez a befektetési kísérletük annyira sikeres volt,
hogy még Jézus rokonai is elhitték, és eljöttek, hogy hazavigyék a
megzavarodott Jézust.
Hogy viszonyulunk mi napjaink
híreszteléseihez? Részt veszünk e ilyenekben? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié
litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy olyan könnyen
elhisszük az alaptalan vádakat. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy mi is részt
veszünk ilyenek terjesztésében. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy a távollévőkről és a
megholtakról semmit, vagy csak jót mondjunk. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Az imént hallottak szerint az ördöggel
való szövetkezés vádját követően Jézushoz jön édesanyja és rokonsága. Márk
közvetlenül egymás után közli a két eseményt, illetve összekapcsolja azokat.
Azért keresik fel Jézust, mert az a hír járja, hogy megzavarodott, megszállta
az ördög. Ez az összekapcsolás nem szerepel Máté és Lukács evangéliumában, akik
szintén leírják az esetet, hanem önálló történetek, és nem jelölik meg annak
pontos okát, hogy miért keresik fel a rokonok Jézust.
A hatalmas tömeg miatt nem tudnak Jézus
közelébe jutni, de hírt visznek neki érkezésükről. A helyzetre reagálva Jézus
olyan kérdést tesz fel, amely egészen új fordulatot ad a jelenetnek. „Ki az én
anyám? Kik az én rokonaim?” (Mk 3,33) – kérdezi Jézus. Abban az időben, mint
minden más korban meghatározóak voltak az ember számára a családi kötelékek,
kapcsolatok. Ez Jézusra is érvényes, aki a mennyei Atyának a Fia, ugyanakkor
földi családjának is tagja.
Schönborn
bíboros,
egyik Szent Családról szóló homíliájában fel is sorolja Jézus tényleges és
lehetséges rokonait. Így Szent Józsefet, annak rokonait, Jézus nagyszüleit: Annát és
Joakimot, Szent Erzsébetet és az ő rokonait: Zakariást, Keresztelő Szent Jánost,
Jézus unokatestvérét, és merész feltevéssel még számos rokonát, biblikus szóhasználattal „testvérét”.
Urunk kérdését nem szabad úgy értékelnünk,
mintha megtagadta volna a családi kapcsolatokat vagy leértékelte volna azok
jelentőségét. Továbbra is fontos számára ez, de a hozzá fűződő lelki
kapcsolatra való utalással kiszélesíti mindazok körét, akikhez a szeretet köti.
Mert minden családban az igazi összetartó erő a családtagok kölcsönös szeretete
egymás iránt és nem a ház falának szorítása. Jézus nagy családját, az ő
követőit is a szeretet köti az Úrhoz és ez élteti az egymás közti kapcsolatokat
is.
Napjainkban sajnos sokan megkérdőjelezik a
családi kötelékek jelentőségét. Egyes országokban a családdal egyenlő jogokat
biztosítanak az együttélési formáknak, és még a melegek együttélésének is. A
keresztényeknek el kell vetni a genderelméletet. Főleg annak gyakorlati
alkalmazását. Ki kell állniuk a természetes családforma mellett. Amellett, hogy
minden megszületett embernek joga van igazi családban felnőni, ahol van anya,
apa és testvér, és megtapasztalhatja az édesanyja, édesapja, testvérei
szeretetét, s rajtuk keresztül Isten szeretetét.
Jézus a „Ki az én anyám, és kik az én
rokonaim?” kérdésével nem tagadja meg tehát édesanyjához és rokonaihoz fűződő
szeretetkapcsolatát, hanem kibővíti szeretetkapcsolatát, „Aki teljesíti mennyei
Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,50). És ezen van a
hangsúly.
Gyönyörű ikonja a történetnek, ahogy Jézus
rámutat a körülötte ülőkre és azt mondja: ők az én anyám és testvéreim.
Jézus a családjának szűk körét
kiterjesztette az egész világra. Ő nem zárkózott be a rokoni kapcsolataiba,
hanem minden becsületes embert meghívott arra, hogy az ő családjának az élő
tagja legyen.
Jézus tanítványának lenni nem egyszerűen
azt jelenti, hogy valamiféle értelmi képzésen veszt rész valaki, amelyet Jézus
tart számára, hanem életközösséget jelent Jézussal. S ha az ő számára a mennyei
Atya akaratának a teljesítése a legfőbb cél,- már tizenkét éves korában jelezte
Édesanyjának, hogy Atyjának a házában és az ő dolgaiban kell lennie. - akkor
tanítványainak is erre kell törekedniük. A tanítványi élet lényege Jézus
követése, aki a mennyei Atyához vezet minket. A vérszerinti rokonságnál is
fontosabb, hogy az Úr követői legyünk, s engedjük, hogy az Atyához vigyen
bennünket.
Tanítványának lenni azt is jelenti, hogy
egy közösséghez tartozunk. Jézus egy új közösséget hoz létre, s mindannyiunkat
meghív, hogy ehhez a közösséghez, az Egyházhoz tartozzunk. Ha engedelmesen
fogadjuk tanítását és tettekre váltjuk azt, olyan tanítványa vagyunk, aki valóban
az ő családjához tartozik.
Miként a kereszten, úgy ma is kitárt
karral fogad magához minket.
Ámen.
