15. évközi vasárnap 2018.
Bevezetés
Az életben a nagy tervek végrehajtása nagy előkészületeket igényel. Hosszas előtanulmányok szükségesek, pályáztatás, megfelelő emberek a megfelelő helyekre. Krisztus is nagy műve végrehajtásához kiválasztotta a megfelelő embereket, az apostolokat, és próbamissziókra küldte őket. Krisztus bennünket is kiválasztott és missziós feladattal bízott meg bennünket. Teljesítjük-e mi ezt a feladatunkat és hogyan? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk! Ébreszd fel bennünk a missziók iránti érdeklődést. Uram irgalmazz!
Urunk! Adj mélységes együttérzést az ősi, szórvány közösségekben élő üldözött keresztények iránt. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy a kegyetlen kínzásokat szenvedett vértanúinkat tiszteljük, és égi közbenjárásukat kérjük. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Napjainkban a médiumok, de a felnőtt és buzgó katolikusok is többször szóvá teszik, hogy az egyház - és itt főleg a papságra gondolnak - eltávolodott az Úr Jézus szellemétől. Az egyházból hiányzik az önzetlenség és az áldozatos szellem. A papság szemére vetik, hogy túlságosan alkalmazkodik, még a szentbeszédekben is, a világhoz, és anyagias.
Nekik kapóra jönnek Jézusnak a mai evangéliumi szakaszban, tanítványaihoz intézett figyelmeztető szavai.
Jézus valóban óvja őket az anyagiasságtól. Meghagyta nekik, hogy ne a földi javaktól várják létük biztonságát. Meghagyta, hogy az útra ne vigyenek semmit, sem kenyeret, sem pénzt csak vándorbotot.
Önzetlenségre, szerénységre szegénységre szólította őket, és az isteni gondviselésbe vetett bizalomra.
A ma embere, a hívek jó része is, inkább bízik az anyagiakban, az emberi összeköttetésekben, mint magában a gondviselő Istenben.
A mai evangélium Jézus nyilvános működésének kezdeti szakaszába engedett betekintést. Jézus, korának vándortanítójaként járta Izrael városait és falvait. Tanítványokat gyűjtött maga köré. Tanítványaival kilépett a szűkös polgári keretek közül. Elhagyták otthonukat, családjukat és minden vagyonukat.
És Jézus mennybemenetele után is együtt maradtak, s folytatták Jézus elkezdett művét. Útrakeltek. Honfitársaik megérthették, hogy elközelgett Isten országa: a betegek lábrakeltek, a leprások megtisztultak
A krisztushívők száma egyre nőtt, sokszorozódott. Ma a kereszténység jelen van az öt világrész mindegyikén. Az üldözések ellenére ma is hirdetik, hirdetjük Krisztus evangéliumát.
Ma viszont már a komputerek világában élünk, és ugyancsak megváltoztak külső körülményeink. A lelkipásztorok is új környezetben kell, hogy hirdessék az evangéliumot. Ki vetheti szemükre, ha ma nem járnak mezítláb és vándorbottal a kezükben? Ma örülnek a lelkipásztorok, ha autóval el tudnak jutni a rájuk bízott 4 5 falú híveihez. Külföldet járva, voltam olyan helyen, ahol a lelkipásztor csak kis repülőgéppel tudott eljutni a híveihez.
Ma az új idők igehirdetéséhez sokkalta inkább, mint bármikor szükségesek az anyagiak is. A modern technika és hírközlő szervek igénybevétele nélkül az igehirdetők ma már nem boldogulhatnak.
Megváltozott a világ, és az evangélium hirdetőinek ebben a megváltozott világban kell hirdetniük evangéliumot. De Jézus tanítványainak mindenkor, ma is, tanúságot kell tenniük a jézusi szegénységükről, a szegények melletti elkötelezettségükről és a Gondviselésbe vetett hitükről. Ferenc Pápa is ezt hangsúlyozza ismételten és ismételten. Most az Ecuador-i látogatásán is egy milliós tömegnek Quitóban.
Emlékezzünk csak kezdetre. Félretetette a luxusautókat.
Az egyház ugyanis nem taníthat másokat, ha maga nem mer Istenre hagyatkozni, s ha nem hisz annak a jézusi mondásnak az igaz voltában, hogy "keressétek - hirdessétek - előbb az Isten országát, a többiek majd mind hozzáadatnak nektek”.
Odafigyeltünk-e Testvérek a mai evangélium szavaira. Felfigyeltünk-e arra, hogy Jézus nemcsak küldetést adott tanítványainak, hanem hatalmat is a démoni erők felett?
Sokan kételkednek abban, hogy egyáltalán vannak-e démoni lelkek. Hol és hogyan működnek? Vannak bizony elegen! Napjainkban durvább és kifinomultabb formában; filantróp, álhumanisztikus ideológiákban. És mi tétlenül nézzük a tevékenységüket. Trójai Falóként engedjük be őket.
Egyik ferences honlapról idézek: „az egyik zsámbéki busz fele a migránsokkal volt tele, Bicskénél szálltak le. Fegyelmezettek és “eurokomformok” voltak. A tömegük és maga a tény, hogy egyszerre csak itt lettek, olyan tény, ami meglepő, és ismerjük el, félelemkeltő. Legalább is én félek, mi lesz, mikor a busz kétharmada lesz velük tele, mikor lesz az, amikor már nem lesz helyünk a buszon? Lesz-e helyem a hazámban nekem, keresztény magyar embernek – és unokáinak – egy év múlva, tíz év múlva? Leszünk-e üldözöttek a saját országunkban? Lehetünk. Nézzük csak meg, Budát hogy foglalták el a törökök.” - Hannibal ante portas! Cselekedjünk addig, amíg nem késő!
És mi nem vagyunk egyek, még ezen helyzetmegismétlődésének a megakadályozásában sem. Még az Ég segítségét sem kérjük. Nem emeljük fel hangunkat az olyan kegyetlen cselekmények ellen sem, mint amik a Közel-Keleten történnek naponként. És amik megtörténnek Európában is.
Ezekről hallgat a világ. A sajtó is alig-alig szól ezekről. Ennek oka, hogy Európa ma már alig-alig mondható keresztények. Magyarország is. Ma már Magyarország is missziós terület. Van tehát hol gyakorolnunk küldetésünket. Hatalmunk is van a gonosz szellemek felett, kiűzésükre is. Éljünk is vele. Űzzük ki a gonoszt e világból, magunknál kezdve.
Ámen
Ámen