2018. július 18., szerda

Evangéliumi kicsinyek 2018


Evangéliumi kicsinyek. 2018
A mai evangéliumban egy Istent magasztaló imádságot hallottunk Jézustól, amely így kezdődik: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” (Mt 11,25). Az ima folytatódik aztán, de mi álljunk meg itt!
A mi Urunk kicsinyekről beszél.
Vajon kire, kikre gondol? Máté, Márk és Lukács evangéliumában számos helyen előfordul ugyanez a kifejezés, megszólítás, de valójában nincs közelebbről megjelölve, hogy kiknek szól. Első pillanatban arra gondolnánk, hogy gyermekekre, kisgyermekekre vonatkozik. Vagy talán Jézusnak a tanítványaira vonatkozik? De akkor miért nem csak olyankor fordul elő, amikor Jézus csak nekik beszél?
S végül, ismervén, hogy Jézus milyen előszeretettel fordul a szegények felé, az is eszünkbe jut, hogy a társadalom legalacsonyabb rétegeit, a kiváltságokkal és előnyökkel nem rendelkezőket nevezi talán így a Mester. Azokat, akiket mások lenéznek vagy mellőznek.
Kik tehát az evangéliumi kicsinyek? És milyen kapcsolatban állnak Jézussal?
A kicsiny kifejezésével kapcsolatban meg kell említenünk azt, hogy az alázatos, az Isten előtt önmagát kicsinek elismerő embert értjük alatta. A kicsiny, az alázatos ember tudatában van annak, hogy mindenben Istenre van utalva. De az alázattal vigyáznunk kell. Nem mi tesszük magunkat alázatossá, hanem Isten. Aki azt állítja magáról, hogy alázatos, már nem is az. Az alázatosság Isten adománya az ember számára.