Évközi 16. vasárnap. 2018
Bevezető
A mai évközi 16 vasárnap evangéliumi szakasza szerint
az Úr Jézus, mint gondos Mester pihenőre hívja tanítványait: „Jöjjetek és
pihenjetek egy kissé.
A pihenés éppúgy hozzátartozik az emberi élethez, mint
a munka. Mi kivel szoktunk pihenni csendes pihenőhelyeinken? Jézussal, vagy
nélküle? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié
Litánia
Urunk Jézus!
Bocsásd meg, hogy nem tudatosítjuk magunkban, hogy nem Érted, hanem értünk,
emberekért van a vasárnap. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus!
Bocsásd meg, hogy nem szenteljük meg mindig az Úr napját. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus!
Bocsásd meg, hogy nem biztosítjuk a kellő pihenést szervezetünk
regenerálódásához. Uram Irgalmazz.
Uram,
irgalmazz!
Evangélium
után
A mai Evangélium arról számol be, hogy a tanítványok
visszaérkezve első tanító körútjukról, elmondják tapasztalataikat. Az evangélista
nem részletezi ezeket, de kitűnik a leírásából, hogy egyre több ember
gyülekezik az Úr Jézus köré.
Röviden: a tanítványok missziós útja sikeres volt. Oly
annyira sikeres, hogy az apostoloknak még evésre is alig marad idejük. Ebben a
helyzetben szólítja fel Jézus a tanítványokat, hogy vele együtt vonuljanak
vissza egy csendes, nyugodt helyre, ahol maguk között lehetnek, beszélgethetnek,
s pihenhetnek.
A pihenés létszükséglet. Pihenés nélkül tönkremegy az
ember és hiábavaló minden verejtékes munka. A szív összeszorul, megfeszül, kienged
és elernyed. Tüdőnk kitágul és összehúzódik. Elalszunk és felébredünk. Minden
tevékenységünkben szükséges a pihenés. Néha még a jóban is szünetet kell tartanunk.
Kell az üdülés! Kell a regenerálódás! Így a természet és így az evangélium!
Mindkettő azt hirdeti, hogy szükségünk van a szabadságra és a kikapcsolódásra,
és a pihenésre.
Ma fulladozunk a munkában. Még meghalni sincs időnk.
Mindig többet és többet akarunk. Nem is gondolunk arra, hogy olykor-olykor, egy
csendes helyen, egy kicsit Jézussal pihenjünk. Nekünk éjjel-nappal dolgoznunk
kell, hétköznap és vasárnap! Pénz kell, mert pénz nélkül felkopik az állunk!
Szombaton és vasárnap meg sok az otthoni teendő! Kirándulásunk is csak rohanás!
A szabadidő fogyasztásban is versenyben állunk a szomszéddal. Ki engedhet meg
magának többet?
Arra sokan nem is gondolnak, hogy lehet pihenni Istennel
vagy Isten nélkül. Ha gondolnak is, azt mondják: Oh, hagyjuk már ezt! . Erre
nincs időnk! Sok másra viszont, ami tönkre teszi életüket, arra van!
S közben elfelejtenek a természet rendje és Isten
akarata szerint élni. Megfeledkeznek a templomi csendben csobogó üdítő forrásról,
Isten éltető és regeneráló erejéről, Isten mindig frissítő Igéjéről. Nem kell csodálkozni
azon, ha minden iparkodásuk ellenére is, sikertelenné válik az életük?
Szükségünk van Isten munka-szüneti, csendes és üdítő
napjára. Különben agyonhajszoljuk magunkat és tönkremegyünk. Ne engedjük tönkretenni
vasárnapjainkat és ünnepeinket, mert rámegy egészségünk, családi életünk és
boldogságunk, robotoló gépekké válunk és kihal belőlünk minden érzés, szeretet.
Amikor az Úr napjának, a hetedik napnak a
megszenteléséről szóló parancsot szoktam magyarázni, eszembe jut az Úr Jézus és
a farizeusok szombatról szóló vitája. Az Úr Jézus egyik ilyen alkalommal mondott
örökre időszerű mondása: „Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az
emberért! Ma így mondaná: Nem a vasárnapért van az ember, hanem a vasárnap van az
emberért! Értünk emberekért van a vasárnap!
A napot, a nappalok és éjszakák váltakozását, azt
mondja a Biblia, hogy az Isten teremtette. Tudjuk hogyan. Egy
természettörvénnyel: a Föld tengelykörüli forgásával. S miért? Hogy ne
dolgozzon egyfolytában az ember. Legyen vissza-visszatérően egy rövid időszak
az emberi szervezet regenerálódására.
S a Biblia szerint a Holdat is Isten teremtette.
Miért? Hogy megfigyelve az ismétlődő holdfázisait, legyen egy nagyobb
időegysége is, a hét. És ezt figyelembe véve, szakítsa meg az egyfolytában
történő dolgozást. Ezért foglalja a Biblia hétnapos keretbe a teremtést, hogy
leírhassa ezt a mondatot, a hetedik napon az Isten megpihent. Pihenjen meg, szentelje
meg hát az ember is a hetedik napot! Regenerálódjék szervezete, lelke pedig
töltekezzék lelkiekkel, a közösségtől kapott gondolatokkal, hogy egyre inkább emberibb
legyen élete, és rádöbbenjen arra, hogy mindezért Valakinek köszönetet kell,
hogy mondjon is!
S a Biblia szerint a Napot is, aminek mindenünket
köszönhetjük, s amely körül kering földünk is, Isten teremtette. És ezzel létre
jött egy még nagyobb időegység, az év, amelyben már több hetet lehet és kell is
pihenésre, üdülésre fordítania az embernek.
Benne vagyunk a nyár kellős közepében, a testi és
lelki pihenés idejében. Kötelességünk, miként a hétvégi pihenések, úgy az évi
pihenések alkalmával is nemcsak a testi pihenésről, hanem a lelki pihenésről is
gondoskodnunk kell.
A fáradt idegek nehezebben regenerálódnak, mint a
fáradt izmok. Szinte közhely, hogy a testmozgás: kirándulás, séták, sport;
valamint a kultúra, különböző ágai: egy nyári hangverseny, tárlatok, kiállítások,
nemcsak szórakoztató szerepet töltenek be, de szolgálják a lelki egészségünket
is.
Ennek ellenére, még az üdülőhelyeken is mily hangos
világ veszi körül az embereket. Mindenféle fülsiketítő lárma, harsogó zene!
Sokszor észre sem vesszük, milyen jótékony hatással
van ránk az üdülőhelyi templom csendje, s nyugalma, ahol könnyen visszatalálunk
önmagunkhoz, s az igazán tartalmas emberi és krisztusi élethez.
Nyaralásból visszatérő hívők nem egyszer mesélik
örömmel, hogy milyen élményt jelentett nekik egy üdülőhelyi templomban
hallgatott szent mise. A vallási és lelki élmény is hozzájárult a lelki
pihenésünkhöz.
Minden templomban van egy csendes hely, ahová Jézus
nemcsak apostolait hívta pihenni, hanem bennünket is, mai fáradt követőit is e szavakkal:
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak vagytok, és én, felüdítelek benneteket”.
Jöjjünk hát, üdüléseink alkalmával is, hogy felüdíthessen bennünket!
Amen.
