Gyertyaszentelő
Boldogasszony 2020
Bevezetés
"Most már elbocsáthatod szolgádat,
Uram, - Szavaid szerint békességben, - Mert szemeim meglátták Szabadításodat, -
Melyet minden nemzet számára készítettél, - Hogy világosság legyen: - Kinyilatkoztatás
a pogányoknak - És dicsőség népednek, Izraelnek."
Ez a mai ünnep, Gyertya-szentelő
Boldogasszony ünnepének a titka, mondanivalója pedig az, hogy legyünk mi is világosság
mások számára. De azok vagyunk e? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket
Kirie
litánia
Védjük e mi hitünk fényét a kioltó
veszélyektől? Uram irgalmazz!
Miként a gyertya, világítunk e mi hitünk
fényével másoknak? Krisztus kegyelmezz!
Miként a gyertya, melegítünk e mi hitünk
fényével másokat? Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A népszámlálás megtörténte után az
idegenek elhagyták Betlehemet, így Szent József megfelelő szállást szerezhetett
Jézus és Mária számára. Itt várták be a negyven napot, amelynek eltelte után a
kisded Jézust bemutatták a templomban.
Valamikor Izrael fiai Egyiptomban
raboskodtak, és a fáraó kegyetlenül sanyargatta őket. Csak akkor engedte el a
népet, amikor a tízedik csapás során minden egyiptomi családban meghalt a
legidősebb, tehát az elsőszülött fiúgyermek. Izrael fiai természetesen megmenekültek,
őket nem sújtotta a halál angyala. Ezért hálából minden elsőszülött fiút
Istennek kellett szentelni. Mivel azonban ennyi papra nem volt szükség, a
szülők jelképesen visszavásárolhatták gyermeküket. A jobb módúak bárányt, a szegényebbek
galambot áldoztak váltságdíjként.
Ennek az ősi törvénynek tett eleget Mária
és József, amikor a kis Jézussal megjelentek a jeruzsálemi templomban. Erre az
eseményre emlékezünk negyven nappal karácsony után. Gyertyaszentelő Boldogasszony
ünnepén.
A különös elnevezés onnan származik, hogy
ilyenkor gyertyát szentelünk templomainkban. Vajon miért tesszük ezt? Ennek
több oka is van. Valamikor a pogány Rómában ilyenkor ünnepelték a hadiisten,
Mars édesanyját. Égő fáklyákkal járták a várost, és dicsőítettek egy nem
létező, kitalált személyt.
Ezt az ünnepet akarta az Egyház megszentelni,
amikor a Jézusra emlékeztető gyertyát adja a hívek kezébe. Egyben emlékeztet
Jézus szavaira is, arra, hogy Ti vagytok a világ világossága! Mi, Jézus követői
a világ világossága vagyunk. Kötelességünk, hogy Istennek tetsző életünkkel világoskodjunk
az emberek között.
De különösen is azok, akik Istennek
szentelik életeket, a szerzetesek. A Zsinat után, a mai ünnep, a megszentelt
élet napja is. Ezen a napon emlékezik az Egyház azokra, akik életüket teljes
egészében Istennek szentelik, a szerzetesekre és szerzetesnőkre.
Sajnos, még ma is, a sok évtizedes agymosásnak
köszönhetően, sokan, akik nem ismerik a szerzetességet, meghökkennek már a szó
hallatán is, és valami csodabogárságnak tartják a szerzetességet. Nem ismerik
sem múltjukat, sem jelenüket, múltbani és jelenlegi áldásos tevékenységüket. Hogy
miért vannak oly kevesen? Sokan nem tudják, vagy már elfedték. Mert 1950-ben,
ősi kolostoraikból és zárdáikból, az éj leple alatt, 25 kg-os csomagokkal, leponyvázott
autókkal, elhurcolták őket.. A saját hazájukban, földönfutókká, közülük
számosat, börtönviselt hitvallókká és vértanúkká tették, a minden nemzeti és
keresztény értéket elpusztító erők.
Ha kevesen vannak, annak egyik oka ez, a
másik az, hogy a hosszú harc alatt elhulltanak legjobbjaink. Megöregedtek.
Közéjük álló fiatalokat nem volt szabad felvenniük.
Hála a jó Istennek, újraéledhettek. A
megnyesett fa, kizöldült! Az újraéledtek között vannak olyan szerzetesrendek,
amelyeknél életerős a növekedés, sajnos vannak olyanok is, amelyeknél gyengébb.
Vannak olyanok, ahová szlovákiai, romániai magyarokat, vannak olyanok, ahová
lengyeleket, olaszokat, indiaiakat, afrikaiakat hívnak be. S, , s vannak olyan
magyar szerzetes rendek, akik Kárpátaljára, Angliába is tudnak küldeni férfi,
illetve női szerzeteseket.
Jelenlétük e világban nélkülözhetetlen! Micsodahatással
van e világra a megboldogult, Nobel-díjas Teréz anya! Ne feledjük a Szentet!
Vagy már elfeledtük?
Negyven évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott
hátú, fakókék szárit és kopottas sarut viselő törékeny nő lépett a svéd király
elé, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben
köröskörül előkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban,
elegáns estélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén
pedig a pici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklók
szolgálólánya.
Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy
megtartsa előadását, egyszerű szavakkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga
lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. A hírességekkel együtt Assisi Szent
Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek a Nobel-békedíjért.
Hivatkozhatnék élőkre is! De nem teszem.
Tény viszont, hogy a szerzetesség, - az egyház, magyar egyházunk történeti
zarándokútja során sokféle szolgálattal járult hozzá Isten népe, az egyház és
általa egy-egy nemzet lelki és szellemi kultúrájának felépítéséhez. Életük példájával
és áldozatukkal, igehirdetéssel, tanítással, betegápolással, a rászorulók: szegények
és magányosok támogatásával.
Hogy Istennek szentelt imádságos és áldozatos
életükkel, sokféle tevékenységükkel szolgálhassák társadalmunk megújulását, s
nemzetünk boldogabb jövőjét, elismeréssel, tisztelettel, szeretettel, imával
segítsük őket áldásos tevékenységükben.
Amen.
Egyetemes könyörgésekhez. A gyertyaszentelői megszentelt élet napjára
való tekintettel kérjük Istenünket hogy minden egyes Hazánkban is képviselt
vagy itt létrejött szerzetesi közösségre, lelkiségi mozgalomra, az apostoli
élet bármelyik csoportjára az Úr bőséges áldását, hogy hitelesen élhessék Istennek
szentelt életüket, hogy az vonzó legyen a mai fiatalok számára is, hogy
feltöltődjenek a szerzetesi házakban a megüresedő helyek, és így mindig és
mindenhol bőven legyenek a sötétségben botorkálók számára irányt jelző gyertyafények.
Ámen
