Kis
kutyák
A mai evangéliumban ismét egy csodáról
olvasunk, amelyben egyaránt találunk más gyógyításokból már ismert, illetve
sajátos elemeket. Azon már nem csodálkozunk, hogy Jézus megint pogányok lakta
területen jár, ezzel szemlélteti, hogy az Isten által felkínált üdvösség nem
korlátozódik az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a világ minden
nemzetére kiterjed. Az viszont már jobban felkelti figyelmünket, hogy titokban
akar maradni, nem szeretné, ha jelenléte kiderülne. Valójában itt sem
újdonságról van szó, hiszen már találkoztunk azzal, hogy több csodája
alkalmával kérte a gyógyultakat, hogy ne híreszteljék az esetet. Jelen
történetnél is a messiási titokról van szó. Jézus azért szeretné, hogy a csodák
tanúi ne beszéljenek másoknak, mert ezzel hamis elképzeléseket és elvárásokat
támaszthatnak az ő messiási küldetéséről.
A csodákra jellemző ismerős elem
számunkra, hogy az asszony nem zsidó, hanem pogány, valamint az is, hogy nem
önmagáért, hanem a lánya érdekében kéri Jézus segítségét, például Jairushoz
hasonlóan, aki szintén lánya miatt fordul az Úrhoz. Érdekesség, hogy amíg
Jairus esetében Jézus elindul az ő házába, hogy meggyógyítsa a beteg kislányt,
illetve a halálhír megérkezése után feltámassza őt, addig az asszony kérésére
nem indul útnak, hanem távolból, szavával tesz csodát, amelynek megtörténtét az
asszony hazaérkezve megtapasztalja. S végezetül ismerős elem a segítséget kérő
személy hite, amely a csodát eredményezi.
HIS
