2014. 12. 02.
Kedves
Testvérek!
Izgalmas részt hallottunk a mai
evangéliumban: belepillanthattunk Jézus Krisztus legmeghittebb pillanataiba,
amikor imádkozik, amikor a Fiú beszélget az Atyával. Mint minden szó az
evangéliumban ez sem véletlenül került papírra: Jézus ebben az imájában mély
igazságokra tanít bennünket.
Rögtön megüti fülünket az első mondat:
"Magasztallak téged, Atyám, ég és föld ura, mert elrejtetted ezeket a
bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így
tetszett ez neked!"
Első hallásra talán úgy tűnik, hogy az
elkeseredés imája ez, mert Jézusnak nem sikerült megnyerni ügyének a zsidók
vezetőit: a főpapokat, az írástudókat és a farizeusokat. De ha alaposabban
megnézzük, láthatjuk, hogy szó sincs itt elkeseredésről: a legtisztább és
legnagyobb öröm járja át Jézust. Jézus afölött örül, hogy az okosak elől elrejtve
maradt tanításának értelme, s az egyszerű emberek befogadták azt. Íme, egy
újabb példája annak, hogy az Isten útjai nem azonosak az emberek útjaival, s az
Isten gondolatai nem azonosak az emberek gondolataival.
Jézus imája nemcsak akkor volt időszerű,
mikor elhangzott, hanem ma talán még inkább az. Mert gondoljuk arra, hogy
korunkban hogyan bálványozzák a tudást, a tudományokat. Minden komolyabb, felelősségteljesebb
álláshoz, érettségi, vagy ma már diploma szükséges. A diploma, érettségi
követelményei évről évre növekszenek, már-már a teljesíthetetlenség határáig. A
magas követelmények már kisiskolás korban elkezdődnek. Korunk tévedése abban
áll, hogy azt képzelik: a tudás megtanít élni. Ez egy óriási tévedés.
Ez azonban nem zárja ki azt, hogy hitünk
érdekében n e végezzünk bizonyos tanulmányokat. Sőt! Akármilyen furcsán
hangzik: ez minden megkeresztelt ember kötelessége. Hitünk kimeríthetetlen és
végtelen. Abban a pillanatban, mikor valaki azt mondja: nekem ez már
tökéletesen elég, elkezd visszafelé csúszni. A hitéletben csak előre-, vagy
hátramenet van, megállás nincs.
Oly szomorú tapasztalni, hogy abbamaradt
képzés, hittan miatt a felnőtteknek sokszor milyen zavaros fogalmai vannak
hitünkről. Ezek a zavaros ismeretek kitűnő alkalmat adnak a szektáknak, hogy
megzavarjanak minket és eltérítsenek katolikus hitünktől.
Művelni kell tehát hitünket. Azt a
hitet, mely megtanít élni, mely értelmet ad életünk minden percének, s azt a
hitet, melyet törékeny cserépedényben őrzünk.
Ámen.
