Az az én
parancsom,
…
János
Evangéliuma 15,12-17
Jézus legfontosabb parancsa a szeretet,
amely ugyanúgy érvényes az Isten felé, mint a felebarát felé is. Jézus
szereteténél nincs nagyobb, mert ő nemcsak a barátaiért, hanem az ellenségeiért
is életét adta. Az emberek ritkán áldozzák fel életüket másokért. Mégis Jézus a
másokért való önfeláldozást tartja a szeretet legszebb gesztusának.
Jézus barátaivá akar fogadni minket. Nem
elégszik meg egy felszínes kapcsolattal, hanem minden örömét meg akarja osztani
velünk. Jézus mindent megosztott velünk, amit vele kapcsolatosan tudnunk kell.
A rabszolga nem tudja őszintén szeretni a gazdáját, mert az állapota nem engedi
meg. Jézus nem rabszolgákat, béreseket keres, hanem igazi barátokat.
Hogyan lehetünk Jézus barátai? Úgy, hogy
követjük Jézus életpéldáját. Ő tisztán megmutatta, hogy egyedül nem lehetünk
boldogok. A másokért szentelt élet által egyre jobban Jézushoz hasonlítunk. Ez
viszont egyedül nem működik, szükségünk van Jézus támogatására. Jézus nem az
emberek szűrőjén keresztül választotta ki a tanítványait és a barátait. Ő
meglátja a hernyóban a lepkét, a magban a gyümölcsöző fát.
Azt kéri, hogy ne a saját képességeinkben
bízzunk, hanem benne, aki képes belőlünk a legjobbat kihozni. Életünk csak
akkor teljesedhet ki, ha követjük Jézust, és általa másokat is behívunk ebbe a
szeretet-kalandba. Mások befogadása által tapasztalhatjuk meg az igazi örömet.
Öröm és szeretet édestestvérek, de csak Isten segítségével valósulhatnak meg.
Ne csak szóval szeressünk, hanem tettel és igazsággal. (1 Jn 3,18)
“Az igazi szeretet nem elsöprő, tüzes,
féktelen szenvedély. Éppen ellenkezőleg. Nyugodt és“ és mély érzés. Túltekint a
külső megjelenésen, csak a belső érték vonzza. Az igaz szeretet bölcs és
körültekintő, odaadása valóságos és tartós. Isten az élet hétköznapi
eseményeiben vizsgáztat és próbál ki bennünket. Ezek árulják el a szív
milyenségét. Az apró figyelmességek és a szívből fakadó előzékenység építik
föl, mint megannyi tégla, a boldogságot.”
F.F.
