Urunk
mennybemenetele
Bevezetés
Urunk Jézus Krisztus mai mennybemenetele
ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett, hallani fogjuk az Úr
Jézus végakaratát. Mennyire érezzük nekünk szólóknak eme szavait: „Menjetek az
egész világra. És hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” „Minden
népnek és nemzetnek!” "Tegyetek tanítványommá minden népet!” Mert az nem kérdéses,
hogy ma nekünk szólnak. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi oly
keveset teszünk azért, hogy mássá, jobbá legyen a világ. Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi oly
keveset teszünk azért, hogy mássá, jobbá legyen hazánk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi oly
keveset teszünk azért, hogy mássá, jobbá legyen családunk. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A mai ünneppel kapcsolatos gyönyörű szép
sorokat idézek Jézus főpapi imájából:
Az utolsó vacsora termében, Jézus égre
emelte szemét és így imádkozott: "Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg
Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.
Én megdicsőítettelek téged a földön. A
művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem. Most dicsőíts meg engem
te, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad, mielőtt a
világ lett."
Ma arra emlékezünk, hogy az Atya meg is
dicsőítette, azzal a dicsősséggel, amely az övé volt a világ kezdete óta.
Az ókori szemlélet szerint: Jézus szemük
láttára, fölemelkedett az égbe. De mielőtt felemelkedett volna az égbe, e
szavakat mondta nékik: Tegyetek rólam tanúságot minden népnek, hirdessétek az
evangéliumot minden népnek.
Első hallásra, nem megvalósíthatatlan
feladat ez? Nem tűnik-e nevetségesnek ez a megbízatás? Hogyan gondolhatta Jézus
ezekről az egyszerű, mezítlábas emberekről, hogy alkalmasak a nagy küldetésre?
Ugyan mit tehetnek ők? Erős hadsereg, politikai hatalom, magas képzettség nélkül?
Nem tudjuk, milyen érzésekkel néztek az
apostolok ebből a négydimenziós világból, egy emberi szem nem látta, fül nem
hallotta és emberi szívvel föl nem fogható világba távozó Mesterük után.
A Szentírás szerint: nem szomorkodva,
hanem örömmel, mert rendkívüli jelentőséggel bírt számukra az Úrjézus rövid
végrendelete, amit mennybemenetele előtt közölt velük: „Én kaptam minden hatalmat
égen és Földön. Menjetek!” „Hirdessétek az örömhírt! Tegyetek tanítványommá
minden népet és nemzetet.” Csak zárójelben jegyzem meg: Én is szárnyalni tudtam
volna, amikor részesültem ebben a hatalomban pappá szentelésemkor.
Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy milyen
hatalmat adott nekik. Olyant, mint amilyennel ő rendelkezett. A szeretet hatalmát
Sajnos, az emberek igen gyakran
visszaélnek korlátolt hatalmukkal, ami veszedelmes zsarnoksággá fajulhat. Jézus
azonban tanításával és élete példájával megmutatta, mire lehet, és mire kell
használnunk hatalmunkat. Ez a hatalom térben és időben igen szűk körre
korlátozódik.
A kísértések hegyén a sátán fölajánlotta
Jézusnak a világ minden pompáját, gazdagságát és hatalmát. Nevetséges ajánlat.
A Föld és minden pompája, ismétlem, nem a sátáné és nem az emberé, nem is egy
nagyhatalomé. Csak ideig-óráig lehet az erőszakosak tulajdona, mert Isten végül
is a szelídeknek juttatja a Földet, mondja Jézus.
Urunk Jézus ezért bízta meg apostolait
és apostoli Egyházát, hogy tegyenek tanítványává minden népet, hogy a szelídek
kezére juttathassa e Földet.
Első hallásra talán nevetségesnek tűnik
ez a megbízatás. Hogyan gondolhatta Jézus ezekről az egyszerű, mezítlábas
emberekről, hogy alkalmasak a nagy küldetésre? Úgy tűnik, Jézus nem
reálpolitikus. De mennyire is az.
Egy-két évszázad elegendő volt ahhoz,
hogy megbízatása megvalósuljon az akkor ismert világban, távoli tájakra is. S
történt mindez azért, mert Jézus nemcsak megígérte, hanem meg is tartotta
ígéretét, és velük volt, és velünk marad a világ végezetéig. Nem láthatóan, hanem
szeretetével, lelkesítő hatalmával.
Nem úgy tekint a Földre, mint egy olyan
harcmezőre, ahol csatát veszített. Apostolait nem egy reménytelen vállalkozásra
kényszerítette. Nem a halálba küldte őket, hanem a világ evangelizációjára, örömtelibbé
tételére.
Ne folytassunk azonban struccpolitikát.
Látnunk kell, hogy ez az apostoli munka azért nem volt diadalmenet, és ma sem
az. Ez a munka igen kemény munka volt mindig, és igen kemény munka ma is. Vért,
verejtéket követelt és követel. Aki Őt akarja követni, mondja Jézus, annak fel
kell vennie a keresztet, és úgy kell követnie Őt. Ugyancsak Ő: Ha engem
üldöztek, titeket is üldözni fognak.
Újság hír. A minap a keresztény ellenes
erők elfoglalták a legnagyobb, keresztények lakta várost, és százával irtják a
keresztényeket. A bagdadi Érsek, kéri a hívő a világot, hogy segítse őket. Imádkozzanak
értük.
Micsoda ellentmondás! Az üldözők azt mondják,
azért üldözik a keresztényeket, mert a nyugati világ amelyik szabadságot és
demokráciát visz nekik, hitetlen, erkölcstelen és nemzetietlen. Sok igazság van
benne. De paradox módon ők mégis azokat mészárolják, akikre ezek nem vonatkoztathatók.
Tudjuk, hogy a valóságban nem ez az oka,
hanem az, amit nem illik kimondani. De mi mégis hisszük, és azért fáradozunk,
hogy beteljesüljön a prófétai jövendölés, és a kardokból ekevasat öntenek majd.
Az Úr Jézus tanítása szerint az emberek ugyanis
nem ágyútöltetek, hanem az Őt követő, mennybe tartó, győzelmes sereg.
Ámen
F.F.
