Évközi 16.
vasárnap
Bevezetés
A mai, évközi 16. vasárnap evangéliumában
két személy kerül a középpontba. Az Úr Jézus tanítását hallgató Mária, és a
vendég méltó megvendégeléséért fáradozó Márta. A kettőjük között keletkezett
feszültséget mi miben látjuk, és hogyan oldanánk fel? Mi Jézus tanítását
hallgató Máriák, vagy Jézusért szorgoskodó Márták vagyunk?
Vagy is-is?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem ülünk
le gyakrabban, Máriaként lábadhoz, hogy tanuljunk Tőled. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
szolgálunk Néked Márta szorgoskodó szeretetével! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem sikerül
mindig összhangba hozni életünkben, az Imádkozzál és dolgozzál ősi keresztény
buzdítást. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Kétkedő és elbizonytalanodó magatartásra
késztet bennünket a mai evangéliumban hallott eme jézusi kijelentés:
"Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig
csak egy a szükséges".
Amikor ezt halljuk, és azt, hogy az Úr
Jézus védelmére kel Máriának, korántsem jelenti azt, hogy le akarja értékelni
Márta munkáját.
Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy az Úr
Jézus is kétkezi ácsmunkát végzett Názáretben harmincéves koráig.
Ennek megfelelően a keresztény kultúra
felépítésében, mindig komoly szerepet játszott a munka, az ősi bencés alapelv
gyakorlati megvalósítása: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál!
A keresztény népek, így nemzetünk
történetét is az imával összekapcsolt szorgos munka vitte előre mindig. Ha az
előbbre vitellel probléma van, akkor annak gyökere az imént említettben
keresendő.
Mindannyian becsüljük azokat az
asszonyokat és férfiakat, akik a családban, a templomi közösségekben vagy a
társadalomban odaadóan és nemegyszer önfeláldozóan tevékenykednek, és sokak
testi-lelki ellátásáról gondoskodnak, még akkor is, ha ezért köszönetet sem
mondanak nekik.
Ezek ellenére, szinte az ókereszténykortól
kezdve, napjainkig, még némely jámbor paptestvér is, Mária pártjára áll. És
merev, megkérgesedett dogmaként magyarázza még ma is az evangéliumi jelenetet.
Abból pedig, hogy Jézus a szorgos Mártát
elmarasztalni, a tanítására odafigyelő Máriát pedig megdicsérni látszik, azt
olvassák ki tévesen, hogy a szemlélődő életforma magasabbrendű a
tevékenykedőnél, a szerzetesi és papi életforma pedig a világiakénál.
Mária és Márta történetében még véletlenül
sincs erről szó.
Mindannyian tudjuk, hogy az evangéliumi
esemény, az Ókorban, Palesztinában történt. Az egész ókori Keletre jellemző a
nők hátrányos megkülönböztetése. Ez a hátrányos megkülönböztetés a zsidóknál
abban is megnyilvánult, hogy a nők nem tanulhattak, nem képezhették magukat,
még a hit, a mózesi törvények, a Tóra területén sem.
Egy korabeli mondás szerint "Inkább
égjenek el a Tóra szavai, de asszonnyal ne közöljék azt." A
megkülönböztetés egyik külső jele volt az is, hogy a zsinagógákban a nők csak
egy ketrecszerű rácsos helyről hallgathatták az istentiszteletet.
Még Pál apostolnál is találunk ilyen
mondatot: „A nők hallgassanak az Egyházban.”
Gyermekkoromban, a templomokban, még külön
padtömbben ültek a férfiak és az asszonyok. Mi lenne, ha ez ma is így lenne? Az
egyikben nem férnének el, a másik meg szinte üres lenne.
Mária és Márta esetében Jézus túlteszi
magát kora emberi méltóságot sértő szokásain, amint megtette azt más esetekben
is: a leprások, a vámosok, bűnösök esetében is.
Mária Jézus lábainál ül. Tanul!
Ugyanezeket a szavakat használja Szent Pál is, amikor arról beszél, hogy
Gamáliel lábainál tanult. Mária Jézus lábainál tanul. Mária túlteszi magát a
nők számára előírt szabályon. Ismétlem: Tanul!
Az Úr Jézus szavaival, tetteivel,
életpéldájával, merészen és erősen átalakítja az őt hallgatók érzelmi és
értelmi világát. És az őt hallgatók közvetítésével folyamatosan az egymást
követő generációk embereiéit is. Az emberiség javára, az emberek üdvösségére.
Hol vagyunk, mi már az asszonyok hallgassanak a templomban világától, és hová
jutunk még? Ferenc pápa már lehetségesnek mondotta a nők diakónussá szentelését
is.
Tudjuk, hogy a tudományos és technikai
fejlődés óriási teljesítményeket hozott létre, csak éppen az ember erkölcsi,
etikai fejlődése nem tartott lépéseket azokkal.
Nem, mert megfeledkezett az egy
szükségesről, s a jobbik rész választásáról. Megfeledkezett figyelni Isten
szavára, megfeledkezett hallgatni Krisztus szavaira, s tanítása szerint élni. És megfeledkezik ma is.És tapasztaljuk szörnyű következményeit .
Ezért szükségesek ezek, az emberekben
megdöbbenést kiváltó, életükben pedig radikális változásokat előidéző krisztusi
szavak: a „csak egy a szükséges!”, a „jobbik részt választotta” mondatok újra
és újra történő hangoztatása.
Mi, hívők, hallgatva Krisztus tanítását,
azt valljuk, hogy napjaink égető problémái mind megoldhatók lennének, ha időt szentelnénk
az egy szükségesnek.
Ezért legyen időnk mindig arra, hogy
átgondoljuk templomainkban, de otthonaikban is, sőt munkahelyünken, üdülőhelyünken
is életünket, s az emberiség életét, Európa, s hazánk életét és szembesítsük
életvitelünket, hazánk, s a világ életének alakulását az evangéliummal. És látva
a teendőinket, bölcsen, bátran, a Gondviseléstől támogatottan megtéve azokat,
helyes irányban tudjuk a magunk módján alakítani saját, hazánk, s Európa
életét.
Ámen