2016. július 16., szombat

Évközi 16. vasárnap

Évközi 16. vasárnap

Bevezetés
A mai, évközi 16. vasárnap evangéliumában két személy kerül a középpontba. Az Úr Jézus tanítását hallgató Mária, és a vendég méltó megvendégeléséért fáradozó Márta. A kettőjük között keletkezett feszültséget mi miben látjuk, és hogyan oldanánk fel? Mi Jézus tanítását hallgató Máriák, vagy Jézusért szorgoskodó Márták vagyunk?
Vagy is-is?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem ülünk le gyakrabban, Máriaként lábadhoz, hogy tanuljunk Tőled. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem szolgálunk Néked Márta szorgoskodó szeretetével! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem sikerül mindig összhangba hozni életünkben, az Imádkozzál és dolgozzál ősi keresztény buzdítást. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Kétkedő és elbizonytalanodó magatartásra késztet bennünket a mai evangéliumban hallott eme jézusi kijelentés: "Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges".
Amikor ezt halljuk, és azt, hogy az Úr Jézus védelmére kel Máriának, korántsem jelenti azt, hogy le akarja értékelni Márta munkáját.
Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy az Úr Jézus is kétkezi ácsmunkát végzett Názáretben harmincéves koráig.
Ennek megfelelően a keresztény kultúra felépítésében, mindig komoly szerepet játszott a munka, az ősi bencés alapelv gyakorlati megvalósítása: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál!
A keresztény népek, így nemzetünk történetét is az imával összekapcsolt szorgos munka vitte előre mindig. Ha az előbbre vitellel probléma van, akkor annak gyökere az imént említettben keresendő.
Mindannyian becsüljük azokat az asszonyokat és férfiakat, akik a családban, a templomi közösségekben vagy a társadalomban odaadóan és nemegyszer önfeláldozóan tevékenykednek, és sokak testi-lelki ellátásáról gondoskodnak, még akkor is, ha ezért köszönetet sem mondanak nekik.
Ezek ellenére, szinte az ókereszténykortól kezdve, napjainkig, még némely jámbor paptestvér is, Mária pártjára áll. És merev, megkérgesedett dogmaként magyarázza még ma is az evangéliumi jelenetet.
Abból pedig, hogy Jézus a szorgos Mártát elmarasztalni, a tanítására odafigyelő Máriát pedig megdicsérni látszik, azt olvassák ki tévesen, hogy a szemlélődő életforma magasabbrendű a tevékenykedőnél, a szerzetesi és papi életforma pedig a világiakénál.
Mária és Márta történetében még véletlenül sincs erről szó.
Mindannyian tudjuk, hogy az evangéliumi esemény, az Ókorban, Palesztinában történt. Az egész ókori Keletre jellemző a nők hátrányos megkülönböztetése. Ez a hátrányos megkülönböztetés a zsidóknál abban is megnyilvánult, hogy a nők nem tanulhattak, nem képezhették magukat, még a hit, a mózesi törvények, a Tóra területén sem.
Egy korabeli mondás szerint "Inkább égjenek el a Tóra szavai, de asszonnyal ne közöljék azt." A megkülönböztetés egyik külső jele volt az is, hogy a zsinagógákban a nők csak egy ketrecszerű rácsos helyről hallgathatták az istentiszteletet.
Még Pál apostolnál is találunk ilyen mondatot: „A nők hallgassanak az Egyházban.”
Gyermekkoromban, a templomokban, még külön padtömbben ültek a férfiak és az asszonyok. Mi lenne, ha ez ma is így lenne? Az egyikben nem férnének el, a másik meg szinte üres lenne.
Mária és Márta esetében Jézus túlteszi magát kora emberi méltóságot sértő szokásain, amint megtette azt más esetekben is: a leprások, a vámosok, bűnösök esetében is.
Mária Jézus lábainál ül. Tanul! Ugyanezeket a szavakat használja Szent Pál is, amikor arról beszél, hogy Gamáliel lábainál tanult. Mária Jézus lábainál tanul. Mária túlteszi magát a nők számára előírt szabályon. Ismétlem: Tanul!
Az Úr Jézus szavaival, tetteivel, életpéldájával, merészen és erősen átalakítja az őt hallgatók érzelmi és értelmi világát. És az őt hallgatók közvetítésével folyamatosan az egymást követő generációk embereiéit is. Az emberiség javára, az emberek üdvösségére. Hol vagyunk, mi már az asszonyok hallgassanak a templomban világától, és hová jutunk még? Ferenc pápa már lehetségesnek mondotta a nők diakónussá szentelését is.
Tudjuk, hogy a tudományos és technikai fejlődés óriási teljesítményeket hozott létre, csak éppen az ember erkölcsi, etikai fejlődése nem tartott lépéseket azokkal.
Nem, mert megfeledkezett az egy szükségesről, s a jobbik rész választásáról. Megfeledkezett figyelni Isten szavára, megfeledkezett hallgatni Krisztus szavaira, s tanítása szerint élni. És megfeledkezik ma is.És tapasztaljuk szörnyű következményeit .
Ezért szükségesek ezek, az emberekben megdöbbenést kiváltó, életükben pedig radikális változásokat előidéző krisztusi szavak: a „csak egy a szükséges!”, a „jobbik részt választotta” mondatok újra és újra történő hangoztatása.
Mi, hívők, hallgatva Krisztus tanítását, azt valljuk, hogy napjaink égető problémái mind megoldhatók lennének, ha időt szentelnénk az egy szükségesnek.
Ezért legyen időnk mindig arra, hogy átgondoljuk templomainkban, de otthonaikban is, sőt munkahelyünken, üdülőhelyünken is életünket, s az emberiség életét, Európa, s hazánk életét és szembesítsük életvitelünket, hazánk, s a világ életének alakulását az evangéliummal. És látva a teendőinket, bölcsen, bátran, a Gondviseléstől támogatottan megtéve azokat, helyes irányban tudjuk a magunk módján alakítani saját, hazánk, s Európa életét.

Ámen